Az Universal Serial Bus (USB), azaz a "sokoldalú soros csatoló" már régóta jelen van a PC-kben, nagyjából a Pentium-éra végétől szériatartozéknak tekinthető. Azonban eddig több okból sem igazán tudott teljességgel rászolgálni az univerzális jelzőre, és még mindig nem sikerült teljesen kiszorítania "ósdi" ellenfeleit, a PS2, COM és LPT csatlakozókat. Pedig az USB még tápáramot is biztosít a buszkábelen, ezért a kisteljesítményû berendezésekhez nem kell hálózati tápkábel és adapter, nem utolsó sorban platformfüggetlen is, így a használat egyszerûsödik és az árakat is kedvezően befolyásolja.
Az első probléma a támogatottság hiánya volt, azaz eleinte alig volt USB-s eszköz. Szerencsére a csatlakozó alaptartozék lett minden gépen, így gyorsan elterjedt a felhasználóknál, és idővel az eszközök is elkezdtek hozzá szállingózni. Ekkor azonban felmerült egy újabb probléma, méghozzá az USB meglehetősen szerény adatátviteli sebessége, a 12 Mbit/sec maximum érték. Ezt már egy 8x CD pörkölő is kifullasztja, komolyabb eszközökről nem is beszélve.
Érkezett hát a jelentősen gyorsabb USB 2.0, ami szintén köztünk van már egy jó ideje, de elterjedtnek igazándiból talán csak most nevezhetjük. Már nagy szükség volt rá, de a támogatottsága a PC-kben továbbra is lassan haladt előre, ebből kifolyólag az eszközök terén méginkább hiányoztak az alkalmazások. Eleinte külön chipekkel adtak USB 2.0 támogatást a komolyabb alaplapoknak, mert a chipsetek csak lassan fogadták be a vezérlőt. Sokaknak pedig szúrta a szemét, hogy olyasmiért fizessen ezreket, ami később evidensen ingyenes lesz (chipsetbe integrált), ráadásul túl sok eszköz sincs, ami kihasználja.
Szerencsére ma már minden korszerű chipset alapból tartalmazza az USB 2.0 vezérlőt, és egymás után jelennek meg az interfészt támogató eszközök is: külső optikai meghajtók, memóriakártya olvasók, merevlemezek, pendrive-ok stb. Az USB 2.0 a maga 480 Mbit/sec maximális adatátviteli sebességével már ki tudja szolgálni ezeket a perifériákat, míg továbbra is visszafelé kompatibilis a korábbi eszközökkel, sőt a piacon szintén szépen megkapaszkodó IEEE1394 FireWire (Sony i-Link) 400 Mbit-es sebességét is lepipálja.
Nézzük a működési elv lényegét: az új Universal Serial Bus szabványban 12 Mbit/s-ról 480 Mbit/s-ra növekedik a sávszélesség, az USB 2.0 egy „master-slave” (a szaknyelvben így hívják) architektúrában működik, ami azt jelenti, hogy a számítógép kezdeményez minden kommunikációt, a periféria eszközök pedig mindaddig „csöndben vannak”, amíg meg nem szólítják őket.
1. Token csomag
2. Adat csomagok
3. Handshake (vagy kézfogás) csomag
4. Acknowledge (vagy vétel) csomag
1. A PC egy token csomagon keresztül kommunikációt kezdeményez a perifériával, amiben jelzi, hogy adatokat fog küldeni.
2. A PC adatcsomagokat küld.
3. A PC "handshake" csomagot küld, amiben megerősítést vár az adatok sikeres vételéről.
4. Az eszköz "acknowledge" csomagot küld a számítógépnek.
Így végre elmondható, hogy tényleg univerzális már az USB 2.0, valamint elterjedése is egyre inkább általánossá válik; ennek örömére - bemutatásához képest "kicsit" megkésve, de véleményünk szerint indokoltan - a Hét Hardverének választjuk.
