Tajvanon egyre élesebben látszik, hogy az energiabiztonság kérdése nem csak a lakossági és ipari ellátásról, hanem a sziget kulcságazatának számító félvezetőgyártásról is szól. A gazdasági minisztérium helyettes vezetője egy május 6-i energiafórumon arról beszélt, hogy a kormány elegendő olaj- és gáztartalékot biztosított a zavartalan működéshez augusztusig, akár szeptemberig is.
A globális energiapiaci bizonytalanság ugyanakkor felgyorsította a fosszilis tüzelőanyagok alternatíváinak fejlesztését: a tajvani kormányzat egyszerre bővítené a megújuló kapacitásokat, és – a korábbi irányvonaltól eltérően – az atomenergia visszahozása is terítéken van. A sziget energiaellátása erősen importfüggő: a teljes energiaigény közel 97%-át behozott fosszilis forrásokból fedezik, ami az áramtermelést, a közlekedést és a fűtést is magában foglalja.
A diverzifikáció egyik fő pillére a tengeri szélerőművek fejlesztése. A kormányzati tervek szerint 2035-ig 15 gigawattnyi offshore kapacitást tennének elérhetővé a fejlesztők számára. Ezzel párhuzamosan a TSMC is azt kommunikálja, hogy 2030-ra globális működésének energiaigényét 60%-ban megújuló forrásokból fedezné, 2040-re pedig 100%-ot céloz.
A TSMC szerepe kiemelkedő, mivel a modern node-ok gyártósorainak energiaigénye igen magas. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint a vállalat 2023-ban Tajvan teljes villamosenergia-fogyasztásának közel 10%-át adta, az S&P Global becslései alapján pedig ez 2030-ra akár 24 százalékra is emelkedhet, ahogy a TSMC további kapacitásokat épít ki az AI-hoz szükséges chipek iránti kereslet kiszolgálására.
Ennek fényében a cég több hosszú távú áramvásárlási megállapodással (PPA) biztosítana megújuló forrásból származó energiát. A TSMC már 2020-ban szerződött a dán Ørsteddel 920 megawattnyi kapacitásra a Greater Changhua tengeri szélerőmű-projektből, amely a várakozások szerint 2026 későbbi részében válik teljesen üzemképessé. 2021-ben a német WPD-vel is megállapodott több mint 1 gigawattnyi onshore és offshore szélenergia fejlesztéséről.
A mostani irány illeszkedik abba a tágabb tajvani törekvésbe, amely a fosszilis importkitettség mérséklését, valamint az ipari bővülés – különösen a félvezetőipar és az AI-hoz kapcsolódó gyártás – energiaigényének kiszámítható kiszolgálását célozza.
