Az IBM a Stanford Egyetemmel együttműködve kutatóközpontot hozott létre mágneses elven működő mikroprocesszorok fejlesztésére. "Valami olyasmin dolgozunk, aminek a jelentősége a tranzisztor 50 évvel ezelőtti bevezetéséhez lesz mérhető" – mondta Robert Morris, az IBM-Stanford Spintronic Science and Applications Center (röviden SpinApps) vezetője.

A mai félvezető áramkörök tranzisztorokat tartalmaznak, ezeket pedig elektromos áram vezérli. Azonban a chipek méretének zsugorításával – mely évtizedek óta a teljesítmény növelésének egyik módja – egyre nő az áramkörök hőtermelése, ami már most is komoly fejtörést okoz a félvezetőgyártóknak, idővel pedig a fejlődés gátjává válhat. Az IBM szerint e problémákra a spintronika jelenthet megoldást.

A spintronika eredményeinek felhasználásával olyan nagyteljesítményű processzorok készíthetőek, amelyek atomi szintű elemekből épülnek fel és alig termelnek hőt. A spintronikus processzorokban az elektronok spinjének vagy saját perdületének lefelé vagy felfelé mutató állapotai felelnek meg a be- vagy kikapcsolt állapotoknak.

A technológia gyakorlati alkalmazására azonban még várni kell. A szintén spintronikai alapokra épülő mágneses memória (MRAM) nem kevesebb, mint kilenc éve csiszolódik, és most jutott el a kereskedelmi bemutatkozás küszöbére. Létezik azonban már olyan spintronikai megoldás is, amely mindennapjaink részévé vált: az óriás mágneses érzékenységű (GMR) technológiának köszönhetően a merevlemezek adatsűrűsége negyvenszeresére növekedett az elmúlt hét évben. Az első GMR-fejjel ellátott diszket 1997-ben szintén az IBM mutatta be.