A VESA és a MIPI még 2014-ben jelentette be az első, 1.1-es verziójú DSC szabványt, amit 2016-ban követett az 1.2-es frissítés. Ezek nagyon hasznosak voltak, hiszen lehetővé tették a tömörített képi adattovábbítást, de jellemzően olyan területet céloztak, ahol a kijelző fogyasztása gyakorlatilag mindegy volt. Ez például a mobil piacon nem éppen szerencsés megközelítés, ami miatt a lehetőségek ellenére sem igazán terjedt a DSC 1.1, és ennek kezelésére érkezik a VDC-M 1.1-es szabvány, ami már ezt a problémát hivatott orvosolni.

A VDC-M 1.1 bekerült a nemrég bemutatott MIPI DSI-2 1.1-be, ami az ultramobil eszközök szempontjából fontos, de a notebookok inkább eDP-t használnak manapság, így itt kényszerűen marad a DSC 1.1, mivel ez az interfész egyelőre nem alkalmas a VDC-M 1.1-hez.

Nincs szó persze tragédiáról, a fogyasztás csökkentése amúgy is az ultramobil eszközöknél számít igazán, a VDC-M 1.1 pedig 30 bites színmélységű kép esetében 5:1, míg 24 bitesnél 4:1 tömörítési arányt kínál, vagyis az előbbi képek konkrétan megvannak pixelenként 6 bitnyi információból, miközben a szabvány vizuálisan veszteségmentesen tömörít. Ez azt jelenti, hogy matematikai szempontból veszteséges tömörítésről van szó, viszont ez a végeredmény szempontjából nem vehető észre.

A VDC-M 1.1 összességében segít a rendszertervezőknek alacsonyabb fogyasztású, akár vékonyabb és egyben olcsóbb ultramobil eszközöket tervezni, miközben biztosítható a kívánt sávszélesség az alkalmazott kijelző megfelelő minőségű meghajtásához. A szabványhoz tartozó hitelesítési teszt még fejlesztés alatt van, de amint ez is elkészül a tényleges hardverek is érkezhetnek.