15 évvel ezelőtt a tévépiac elképzelhetetlen volt a nagy európai gyártók, így például a Thomson, a Grundig vagy a Philips nélkül. Ma ezekből kivétel nélkül csak a márkanév maradt meg, magukat a vállalatokat, vagy legalábbis a tévés divíziót már rég felvásárolták azok távol-keleti cégek, amelyek ilyen-olyan okok miatt jóval olcsóbban képesek megoldani a készülékek előállítását.
[+]
A néhány megmaradt európai konszern előtt egyetlen megoldás maradt: ha az árverseny nem pálya, akkor azokat kell megcélozni, akiknek nem fontos az, hogy mennyibe kerül egy tv. A német Loewe, a dán Bang & Olufsen és a svéd People of Lava is olyan tévék irányába mozdult el, amely a hagyományos tömegcikkekhez képest jóval több luxust kínáltak. Ez érintette a minőségi és igen drága anyagok használatát, épp úgy, mint az olyan speciális szolgáltatásokat, kiegészítőket, mint például a motorizált állvány, a nagy teljesítményű integrált hangrendszer, a különféle fejlett képjavító eljárástok, a beépített merevlemez vagy épp a kézzel történő összeszerelés.
Dráma
Azonban minden jel arra mutat, hogy erre egyre kevesebb a valós vásárló igény. A Loewe például az elmúlt egy évben komoly bajba került, az értékesítési adatok drámaian csökkentek, a cég vezetői egészen Kínáig szaladtak segítségért, de a helyzet komolyságát mutatja, hogy ott sem sikerült komoly pénzügyi segítséget találniuk. Végül egy befektetői csoport vásárolta fel a céget, amelynek a célja a híresztelések szerint az, hogy idővel az Apple kikötőjébe kormányozza a cég hajóját. A People of Lava pedig évek óta nem mutatott be komoly újdonságot, olyan, mintha nem lenne kapacitásuk a fejlesztésekre.
[+]
Mindez arra vezethető vissza elsősorban, hogy 2014-re odáig jutottunk, hogy az olyan hétköznapi gyártók kínálatában is, mint a Samsung, az LG, a Panasonic vagy a Toshiba, felbukkantak a prémium kategóriás, igen drága, ám nagy tudású televíziók, sőt ezek az innovációt, a dizájnt, a kapcsolódó szolgáltatásokat tekintve is felülmúlják sok esetben a fent említett márkák készülékeit. Az embereket a jelek szerint nem érdeklik az aranyozott, de vastag mahagóni kávák, ha meg lehet venni fél- harmadáron egy ultravékony kerettel megtámogatott készüléket is. Ráadásul a különleges integrált hangrendszer jelentősége a hangprojektorok és hangállványok korában igencsak lecsökken. A legfontosabb területen, tehát a kép minőségét tekintve pedig ezek a luxustévék nem tudnak előnyt felmutatni, hiszen a panelt ugyanúgy a távol-keleti gyártóktól vásárolják, ugyanis a saját gyártást már igen régen megszüntették a horribilis költségek miatt. A fél évtizedre szóló garancia sem számít már annyit, hiszen a technológia olyan gyors ütemben fejlődik, hogy a két évvel ezelőtti top modellek ma már csak a középkategória aljára férhetnek oda. Egyébként ez az oka annak is, hogy a tévék manapság egyre rövidebb ideig használhatóak státusszimbólumként, hiszen például egy két-három éves, lassú okostévé rendszert vagy az integrált médialejátszót már inkább eldug az ember ahelyett, hogy büszkélkedne vele.
Mit hozhat a jövő?
A jelenlegi formájukban ismert luxusmárkáknak valószínűleg nincs jövője. Esetleg fennmaradhat egy ilyesmivel foglalkozó cég, amely kiszolgálja az egész piacot, illetve olyan kis műhelyek, amelyek egyedi igények alapján készítenek über-prémium kategóriás, drága anyagokból készülő, különleges televíziókat, hasonlóan mondjuk az autótuning cégekhez. Mert az biztos, hogy van és lesz is igény az egyedi, drága, nagy tudású presztízskészülékek iránt, csak az a kérdés, hogy ezt sikerül-e költséghatékonyan előállítani? Ehhez viszont gyökeresen át kell alakítani az ilyesmivel foglalkozó cégeket, a jelenlegi út hosszú távon egyszerűen nem járható.
