Az Intel a jövőben igen komoly fejlesztési tempót fog diktálni a szerverpiacért folytatott harcban, de valójában az AMD sem fog pihenni, hiszen a jövőre érkező Rome platformot leváltó, Milan kódnevű fejlesztés is érkezik, valamikor 2020-ban. Ez is a TSMC 7 nm-es node-ján fog készülni, csak nem az első, hanem már az EUV-t is bevető második generációs eljáráson.
A Milan alapvetően új alapokat tesz le az asztalra, így amíg a Rome az első generációs EPYC rendszerek kiegészítése, addig a Milan inkább a reform. Ez valószínűleg új foglalatot jelent, illetve várhatóan a DDR5 memóriaszabvány kezelését, és ami még az efféle váltással jár. A Rome-hoz képest viszont a Milan csak marginális mértékben lép előre a gyártástechnológiát tekintve, de a gyártópartnerekhez eljuttatott tervekben az szerepel, hogy minden generációban "sokat" fog nőni a magok száma. A friss híresztelések szerint a Milan platform esetében ezt egy érdekes trükkel oldják majd meg, ami az Infinity Fabric előnyeit fogja kamatoztatni.
Mint ismeretes, a mai dizájn tekintetében az AMD négy darab lapkát köt össze ugyanazon a tokozáson, és gyakorlatilag ezek a processzorok kommunikálnak egymással a GMI interfészeken keresztül. A Milan esetében tervbe van véve egy olyan segédlapka is, ami gyakorlatilag egy GMI interfészekkel kitömött, lényegében csak processzormagokat tartalmazó fejlesztés lenne. Ennek annyi értelme lehet, hogy pusztán a Zen 3 magokat használó processzorokon a magok száma nem fog nőni. Erre egyszerűen a nincs igazán lehetőség, de ez nem azt jelenti, hogy egy foglalaton belül nem nőhet a magok száma, mivel négy lapkával továbbra is megoldható lehetne a memóriák kezelése, egy ötödik, GMI-kkel bekötött, memóriavezérlőt nélkülöző lapka pedig gondoskodhatna az extra magokról. A költségek szempontjából ez optimális lenne, hiszen mindössze egy extra chipet kellene tervezni, azt is egy olyan piacra, ahol a nyereséghányad hatalmas.
Ha feltételezzük, hogy a Rome, a pletykáknak megfelelően 16 maggal jön, akkor tokozás szintjén az 64 magot jelent. Valószínű, hogy a Milan is hasonló konfiguráción marad, de az extra, ötödik lapkába beleférne még 32 mag, ami tokozás szintjén 96-ra növelné a kiépíthető magok számát. Ez kétutas konfigurációban már 192 magot jelentene, amivel gyakorlatilag az AMD teljesítené a saját maguk elő kitűzött célt, vagyis a magok számának generációnkénti növelését. A legtöbb, szerverekben futtatott feladat pedig extrém módon tolerálja a késleltetést, erre pusztán a NUMA konfigurációk optimális skálázódása érdekében van szükség, tehát alapvetően a Milan tervezett trükkje még működhet is.
Azt sajnos még nem tudni, hogy mi jön a Milan platform után, de úgy tudjuk, hogy ezt a rendszert egy kicsit hosszabb távra tervezi az AMD. A stratégia az lehet, hogy rövid időn belül kiadják a maximumot, ami a 7 nm-ben benne van, és utána minden erőforrást lehet koncentrálni a Zen 5-re, hogy mire a konkurencia utoléri a Milan platformot, addigra legyen arra is egy erős válasz. Úgy néz ki tehát, hogy az Intel és az AMD szerverpiacon kiéleződött versenye huzamosabb ideig marad, ami végeredményben jót tesz a piacnak.
