Komoly lépést jelentett be az NVIDIA az idei ISC-n (International Supercomputing Conference), ugyanis a vállalat az IBM után az ARM-ra is figyelni fog a jövőben. Ezzel a cég hatékonyabban léphet fel az x86/AMD64-es CPU-kat biztosító Intel és AMD ellen, amely cégek jelenleg pont a bezárkózáson dolgoznak, hiszen a HPC fókuszú fejlesztéseiket figyelembe véve nincs többet szükségük az NVIDIA szolgálataira. Ennek a hatása már most látszik az Egyesült Államok exascale projektjeiben, ugyanis mindkettőből kihagyták a korábban megkerülhetetlennek számító Tesla gyorsítókat.
Az NVIDIA azonban érzékeli a problémát, és már egy ideje az IBM processzorai komoly fejlesztéseket folytattak, illetve folytatnak ma is. Ez kulcsfontosságú az NVLink interfészük terjesztésében, mivel gyakorlatilag nincs esély arra, hogy az Intel és az AMD x86/AMD64-es processzoraiban megjelenjen az ehhez szükséges vezérlő, a két cég inkább a saját technológiáit részesíti előnyben, amivel gyakorlatilag a gyorsítók kiválasztása szempontjából is leszűkítik a lehetőségeket a saját hardvereikre.
Az x86/AMD64-es processzorok a konkurensek fejlesztési irányaival egyre nehezebben támadható területek lesznek, főleg az NVIDIA számára, ahol kritikus tényező a saját fejlesztésű NVLink interfész, de IBM mellett van még egy értékelhető alternatíva, méghozzá az ARM. Mindkét esetben az az előny, hogy a zöldek tudnak biztosítani olyan IP-ket a processzorokat fejlesztő partnerek számára, amellyel a Tesla gyorsítók natív NVLink összeköttetéssel tudnak működni. A szükséges vezérlőt az Intellel és az AMD-vel ellentétben még be is építik a cégek, tehát az ARM ilyen formában nagyjából az IBM-hez hasonló előnyöket kínál az NVIDIA számára. Arról nem is beszélve, hogy azért számos ARM-os fejlesztés létezik a szerverpiacon, hiszen többek között az Ampere Computing, a Fujitsu és a Marvell is tervez megfelelő host processzorokat, ezek későbbi verziói viszonylag könnyen kiegészíthetők lehetnek az NVIDIA technológiáival.
Az NVIDIA a lehetőségek kiterjesztése érdekében bővíti a CUDA-t, méghozzá a beszédes nevű "CUDA to Arm" iránnyal. Itt tulajdonképpen nincs másról szó, mint arról, hogy a Tesla gyorsítók egy ARM architektúrájú host processzor mellett is megkapják azt a szoftveres hátteret, amellyel rendelkeznek az x86/AMD64 és IBM processzorok mellett. Ezt egyébként nem volt olyan nehéz megcsinálni, ugyanis a vállalat már a Tegra rendszerhipekhez eddig is kínált alapvető támogatást a CUDA-hoz, gyakorlatilag csak ezt kellett kiegészíteni, hogy megfelelő legyen a HPC-piacon is.
A fenti döntésnek rövidebb távon nem lesznek túlzottan nagy hatásai, de hosszabb távon már lényeges változásokat hozhat, ugyanis tudni kell azt, hogy az IBM-mel ugyan nagyon jó párosítás a Tesla, viszont a Power architektúrát leginkább az egészen nagy teljesítményszintre skálázható szervereknél használják. Ez természetesen fontos piac, de a globális szervereladások zöme nem innen jön, és az IBM sem nagyon akar elmozdulni erről a területről. Az ARM ezzel szemben sokkal inkább koncentrál a tömeges igényekre, és ezzel nagyobb esélye van arra is, hogy felvegye a versenyt az x86/AMD64-es processzorokkal. Utóbbi pedig döntő tényező az NVIDIA számára, ha már az Intel és az AMD nem hajlandó a technológiáikat használni.
