Nagyjából két hete írtunk arról, hogy az Intel három plusz három processzormaggal készül a jövő tekintetében. Konkrét időpontok azonban nincsenek, és ennek elsődlegesen az az oka, hogy eléggé távoli tervekről van szó, például a szerverpiac tekintetében a következő évet nem érintik, és nagyrészt 2020-at sem.
A vállalat a nyáron nagyjából felvázolta, hogy mire lehet számítani, amit most némileg pontosítottak az Architecture Day rendezvényen, így még több adat érhető el a tervekről. Az Intel a piacot kettészeli, így lesz SP (Scalable Performance), illetve AP (Advanced Performance) sorozat. Ennek az okát nem igazán említették, de lényegében tudható, hogy mi áll a háttérben: a normál, LGA foglalaton keresztül nem tudnak 28 magnál többet építeni egy processzorba, így muszáj bevezetni egy BGA tokozást, amely két lapkát is elbír, így a maximális magok száma 56-ra nő. Persze szigorúan elméletben, a gyakorlat tekintetében olyan tényezőkkel is számolni kell, mint a fogyasztás, ami miatt a nemrég bejelentett Cascade Lake-AP sorozat a tokozás szintjén 48 magig skálázódik.
A Cascade Lake-SP generáció valamikor 2019-ben kerül bejelentésre, és gyakorlatilag ugyanazokat a lapkákat használja, amelyekre a Cascade Lake-AP épül. Itt arról van szó, hogy az Intel előnyben részesíti az AP sorozatot, míg az SP modelleknél egy darabig még tartják a frontot a Skylake-SP fejlesztések, de az újabb modell technikailag kész, csak a megfelelő időpontot kell kijelölni a bevezetésre.
Sokkal izgalmasabb lesz a Cooper Lake kódnevű fejlesztés, amely elvileg az Intel utolsó, 14 nm-es node-on készülő szerverprocesszora. A megcélzott koncepció szerint ebből is készül SP, illetve AP variáns, utóbbi gyakorlatilag több Cooper Lake-SP lapka egy BGA tokozáson. A nagy kérdés, hogy ez érdekelni fogja-e a partnereket, ugyanis az Intel aktuális útitervében két éven belül öt szerverplatform is jön, és pokolian költséges ám mindre építeni legalább egy dizájnt. Ezen a ponton elképzelhető, hogy bizonyos szervergyártók inkább kockáztatnak, és teljesen kihagyják a Cooper Lake-et. Ennek az előnye, hogy az érkező szerverplatformok majdnem felével nem kell foglalkozni, hátránya viszont, hogy ha az Ice Lake nem készül el időre, akkor bizony az adott gyártó ottmarad a mostani Skylake-SP generációval. Bármennyire is logikusnak tűnik a Cooper Lake-et kihagyni, az Intel nem véletlenül tervezi le, illetve adja ki nem sokkal az Ice Lake előtt, egyfajta tartalékot képezve a legrosszabb eshetőségre. Érdemes belegondolni abba, hogy pár éve senki sem fogadott volna arra, hogy a Cannon Lake-ből végül nem lesz valós termék, tehát a kockázat ott van.
A fókuszt egyébként a gépi tanulás jelenti, így például a Cascade Lake megörökli a Xeon Phi-ből a dedukciót segítő VNNI-t (Vector Neural Network Instructions), de a Cooper Lake még többet kínál, mivel bevezeti a bfloat16 adattípus natív támogatását, ami a tréning szakasznál lehet hasznos. Ennek az az előnye, hogy az 32 bites lebegőpontos adattípussal megegyezően 8 bites exponenst használ, viszont a mantissza 23 bit helyett csak 7 bites. Ezzel természetesen a pontosság csökken, viszont a gépi tanulás tekintetében ez így is kedvezőbb a normál 16 bites lebegőpontos adattípushoz viszonyítva, miközben a bfloat16 teljesítményelőnye a 32 bites operációkhoz viszonyítva nagyon hasonló.
Az Intel ebben az irányban olyannyira hisz, hogy a Cooper Lake-et gyakorlatilag erre az egyetlen lapra teszi fel. Ez pedig valamilyen szinten hasznos is, mivel az AMD nem különösebben üldözi a gépi tanulást a CPU-ival, ezt leginkább GPU-kkal képzelik el, vagyis a Santa Clara-i óriáscég talált egy olyan területet, amire nem akarja rátenni a kezét a konkurens Rome platform a rengeteg processzormagjával.
Lényeges elem még a tervekben, hogy az Intel az első GPU-it a Cooper Lake-hez tervezi. Ettől persze valószínűleg használhatók lesznek Ice Lake-kel is, viszont a hamarabb érkeznek, tehát kell hozzájuk egy gépi tanuláshoz optimalizált processzor.
