Az idei év alapján tisztán látszik, hogy az Intel végre újrakezdi az építkezést a grafikus vezérlők tekintetében. Az újraszervezett részlegeket az a Raja Koduri vezeti, aki korábban az AMD-nél ügyködött a Radeonokon, a stratégiai kérdésekben pedig jelentős szerep jut Dr. Venkata M. Renduchintala számára, aki összehozta a Kaby Lake-G kódnevű fejlesztést, amely platformnál az Intel az AMD grafikus vezérlőjét vetette be a piacszerzés érdekében.
Az elmúlt időszakban tehát komoly munkálatok folytak a háttérben, és az OEM partnerek nemrég kaptak egy hosszabb távú tervet, hogy miképpen fog az Intel ezen a piacon érvényesülni. Utóbbi azért lényeges, mert egyelőre durva lemaradásban vannak. Tisztán az IGP tekintetében az AMD megoldásai kétszer-háromszor gyorsabbak, ugyanolyan TDP-keret mellett, míg komolyabb feladatokra az Intel konkrétan az AMD hardverét használja. Nem lesz azonban ez örökké így, mivel korábban már kiderült, hogy készülnek az Arctic és Juniper Sound kódnevű, ténylegesen saját fejlesztésű pGPU-k is.
A legfontosabb friss információ, hogy a fentebb említett útiterv 2024-re datálja azt az időpontot, amikor beérhető az AMD. Ebben elvileg minden benne van, vagyis nemcsak a hardverről szól a történet, hanem a meghajtó állapotáról, a különböző szolgáltatásokról, illetve a fejlesztői szoftverkörnyezetről és támogatásról. Bár nem került kinyilatkoztatásra az OEM-ek felé, mégis nagyon valószínű, hogy a hardver már korábban is versenyképes lesz, viszont problémát jelent, hogy az Intel jelenleg kifejezetten érdekelt abban, hogy az AMD hardverein is jól fussanak az általuk támogatott játékok, elvégre a Kaby Lake-G AMD Radeon grafikus vezérlőt használ. Ezt a tényezőt leghamarabb akkor tudják kivenni a képletből, amikor a Kaby Lake-G már nem lesz elérhető a piac számára. Ilyen formában az Intel arra kényszerül, hogy a konkurens szekerét tolja, mert abból a játékosoknak szánt platformjuk ténylegesen profitál.
Ami nagyon érdekes, hogy milyen módosításokban gondolkodik az Intel. Feltehetően Raja Koduri elemezte az aktuális rendszert, és többek között az eDRAM ki lesz végezve, helyette agresszív fejlesztések érkeznek a memória-sávszélességgel való spórolás érdekében. Ebben a formában a pufferekbe kiírt színadatok aktuálisnál lényegesen jobb tömörítése várható, ami nem tekinthető újdonságnak, elvégre az AMD és az NVIDIA már évek óta igen jó hatásfokkal dolgozó rendszereket használ erre a célra, az Intel azonban korábban ezt nem tartotta fontosnak, és inkább az eDRAM felé fordították a figyelmüket. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az agresszív színtömörítési technikák működnek, míg az eDRAM nem, így annyira azért nem meglepő, hogy az Intel, ha késve is, de a működő koncepcióra szavaz. Mindemellett fontos tényező még, hogy az Intel nagyobb hangsúlyt helyez majd a mozaikos optimalizálásokra is, amit az AMD és az NVIDIA szintén erősen alkalmaz, és viszonylag sok memória-sávszélességet spórolnak velük.
A tervek szerint sok változás éri majd a regiszterek kezelését. Ez relatíve nagy átalakítást igényel, elvégre bele kell nyúlni az architektúra ütemezésébe is. A végső cél az, hogy ugyanaz a teljesítmény kisebb lapkaterületre legyen beépíthető. Ebből a szempontból az Intel aktuális dizájnja elképesztően pazarló, ugyanis minden hardveres szálhoz teljes, dedikált regiszterterületet tud rendelni. Felmerülhet a kérdés, hogy miért baj ez, elvégre pont akkor jó a kihasználás, ha van elég regiszter a támogatott, maximális mennyiségű wave futtatására.
A probléma ott keresendő, hogy a regiszterek pokolian eszik a tranzisztorokat, az AMD és az NVIDIA is szívesen építene annyi regisztert a multiprocesszorokba, amennyi csak kell ahhoz, hogy a statikus erőforrás-allokáció során minden szükséges adat beférjen, de ez azzal járna, hogy jóval kevesebb feldolgozó kerülne a lapkákba. Emiatt az AMD és az NVIDIA is egyfajta arany középutat keres minden dizájnjában, ami igazából a feldolgozók és a regiszterek száma szempontjából nem mindig optimális, de a gyakorlatban azért relatíve jól eredményeket ad. Az Intel úgy néz ki, hogy kiértékelte ezt a helyzetet, és rájöhettek, hogy nincs értelme pár elszigetelt esetért drasztikusan kitömni a hardvert regiszterekkel, mert hátrányba kerülnek az amúgy gyakorlatban jellemzően előforduló helyzetek során, mivel a tranzisztorok jó részét nem valós feldolgozóra költik el. Ezen a ponton az Intel rengeteget tud nyerni, megfelelő dizájnkonfigurációval, ugyanakkora lapkaterületre, akár kétszer több feldolgozó is beépíthető, ami a végső teljesítmény szempontjából nagyon nem mindegy.
Arról sajnos nincs pontos adat az útitervben, hogy a tervezett újítások mikor jelennek meg a hardverekben. Valószínű, hogy a Juniper Sound lesz az a lapka, amivel az Intel tényleg megindítja a piac teljes letámadását. Ez a korábbi pletykák alapján leghamarabb 2023-ban érkezhet, vagyis tényleg bőven van idő beépíteni a koncepciókat.
