Érdekes kis projektről posztolt az X-en egy Scott Manley nevű, tekintélyes mennyiségű feliratkozóval büszkélkedő YouTube felhasználó, aki egyébként szoftverfejlesztőként dolgozott, és fizikusi, illetve csillagászati diplomával rendelkezik, plusz némi (rakéta)mérnökséget is magára szedett az évek során.
Hirdetés
Az ominózus bejegyzés arról szól, hogy hősünk a Kerbal Space Program című játékban egy ZX Spectrummal vezérli a landolóegység holdfelszínre jutását – na jó, ez így nem teljesen igaz, de erre mindjárt kitérünk.
Az "őskori" hardver soros porton keresztül tud kommunikálni a programmal, viszont mivel ez alapból nincs az eredeti modellen, egy olyan, külön beszerzendő kiegészítő kell hozzá, mint amilyen például a legfeljebb 19,2 kB/másodperces adatáteresztést biztosító ZX Interface 1.
(forrás: X@Scott Manley) [+]
Ezután a port olvasásáért felelős BASIC kód megírásán van a sor, noha a csatoló sebessége és a gép 3,5 MHz-en ketyegő Zilog Z80A mikroprocesszorának leterheltsége nem szolgál épp optimális körítéssel ehhez.
Itt jön a korábban már beharangozott bökkenő: a közétett anyagban a Fuse ZX Spectrum emulátor futtat BASIC kódot egy PC-n, és virtuális ZX Interface 1 bonyolítja le az információcserét egy – külső irányítást lehetővé tévő kRPC-t használó – Python szkripttel.
A kérdés persze az, hogy igazi vassal is működne-e a dolog, és a válasz igen, mindössze egy USB/RS-232 adapter szükséges (a számítógépünkkel való összeköttetés végett), aztán deklaráni kell a Python szkriptnek, hogy melyik soros csatlakozón, milyen tempóval áramoljanak az adatcsomagok a ZX Spectrum és modernebb masinánk között. Ezt követi a szóban forgó adatok formázása, és célvonalnál jár a más antik jószággal is kivitelezhető történet.
