Érdekes ötletet valósítottak meg a mérnökök ebben a hiperkompakt vízhűtőrendszerben. Az összes komponenst egy nagyobb léghűtőnek elegendő helyre zsugorították be, így első látásra nem is sejti a gyanútlan felhasználó, hogy itt tulajdonképpen folyadékhűtésről van szó. Az alumíniumból készült talp veszi át a processzor által termelt hőt, és itt kapott helyet a mágneses elven működő vízpumpa is. A hűtő tetején elhelyezkedő hőleadó radiátor vörösrézből készült, és az oldalsó kék műanyag elemek tartják. Ezek nem csak rögzítésként funkcionálnak, hanem a vízáramlást is lehetővé teszik a talp és a hőleadó egység között.

Passzívan persze még ez a vízhűtő sem működhet, és itt kezdődnek a gondok. Egy percenkénti 4800-as fordulaton üzemelő ventilátor biztosítja a légáramlást, a gyári adat szerint 36 dB zajszint mellett. Ez pedig nem mondható hangtalannak, egy átlagos léghűtőhöz hasonlítható leginkább. Persze egy rendkívül jól hűtő termék esetén ez még elfogadható kompromisszum. Lenne. Ugyanis a tesztek szerint a gyári Intel hűtőt maximálisan 4 °C-al teljesíti túl, ami ugyan nem rossz eredmény, de figyelembe véve a közepes zajszintet, és az 50 GBP-s árat (kb 17000 Ft) , nem tűnik életképes alternatívának.

Talán egy javított verzió már meggyőzőbb eredményeket fog produkálni. A rossz eredmény egyébként korántsem meglepő, hiszen pont a vízhűtés előnyeit szüntette meg a kompakt építés. A hőleadó egység jelentéktelen méretű, a harmatgyenge pumpa pedig igen kis mennyiségű vizet cirkuláltat a rendszerben, a nem túl halk, viszont meglehetősen gyenge ventilátor pedig tovább rontja a folyadékhűtő képességeit. Az alapötlet viszont jó, egy kicsit több odafigyeléssel, gondosabb tervezéssel még sokat javíthatnak a hatékonyságon.