Hirdetés

Megkeveri a kártyákat a Skylake és a Broadwell párhuzamos elérhetősége

Az asztali piacon érdekes lesz a következő év, mivel az Intel a Skylake és a Broadwell kódnevű lapkákat szinte egymással párhuzamosan dobja piacra. Erről a legfrissebb útitervek is tanúskodnak, amelyek valamikor a második negyedévre, ezen belül is a Computex időszakára teszik a startot. Ez sokak szemében logikátlannak tűnik, hiszen a Broadwell lapkára épülnek majd a combosabb Core i5-ös és i7-es megoldások, amelyek megvásárolhatók lesznek az aktuális Z97-es és H97-es alaplapokhoz is. Utóbbi termékek esetében a BIOS frissítésére szükség lesz, de ez manapság nem szokott problémát okozni. A Skylake kódnevű fejlesztés már az új, LGA1151-es foglalatba érkezik, így természetesen új alaplapot kell hozzá venni, illetve a Skylake kétszer 64 bites memóriavezérlője az asztali piacon a DDR4 szabványú memóriákat támogatja.

Hirdetés

Elvben logikus feltenni azt a kérdést, hogy a Skylake-nek ilyen formában mi célja, hiszen egy Z97-es vagy H97-es alaplap birtokában, sok esetben olcsóbb egy Broadwell kódnevű lapkára váltani, ráadásul új memóriákat sem kell majd vásárolni. A Skylake ráadásul a Core i3 és az olcsóbb Core i5 sorozat kategóriáját célozza meg, így i7-es verzió a legfrissebb útiterv szerint első körben nem is lesz belőle. A Skylake védelmében fontos kiemelni, hogy nem a processzor lassú, hanem annak paraméterezése helyezi a teljesítményt a Broadwell alá. A Skylake és a Broadwell processzormagja között nem lesz drámai eltérés. Előbbi főleg az új AVX3.2 utasításkészletben lesz több, tehát a mai programokban, azonos órajelen szinte ugyanúgy teljesítenének. A Skylake teljesítménye csupán attól lesz alacsonyabb, hogy jóval kisebb magórajelen üzemelnek a beépített processzormagok. Ez is visszavezethető arra, hogy a Skylake esetében a tervezők a teljes TDP keret kétharmadát adják oda az IGP-nek, míg a Broadwell esetében a processzorrész és az IGP nagyjából fele-fele arányban osztozik ezen. Világos, hogy ha a processzorrész kevesebb energiát kaphat, akkor a magórajel is alacsonyabb lesz, ez viszont nem visszafejlődés, csak a korábbi paraméterezés felülbírálása egy olyannal, ami az Intel szerint jobban fog működni a jövőben.

A Skylake tehát egyértelműen céllal érkezik, csak ma még nehéz megérteni azt. Az Intel valószínűleg még nem is próbálja elmagyarázni, hogy miről van szó, így szimplán besorolják a lapkát a Broadwell termékek alá, hiszen a processzorrész teljesítménye a kisebb órajel következtében valóban alacsonyabb lesz. Amiben viszont hatalmas lépés a Skylake az a felújított IGP, ami már a Gen9-es architektúrára épül. Utóbbi teljes mértékben támogatja a mély integráció összes fontos alappillérét, mint az egységes vagy más néven megosztott memóriát, a dinamikus parallelizmust, illetve a platformszintű atomi utasításokat. Ezeknek köszönhetően a Skylake a GPGPU-s alkalmazásokban fog majd meglepetést okozni, hiszen ott az eleve modernebb integrált grafikus vezérlő jobb hatékonysággal dolgozhat.

Az Intel ezt az irányt már a SIGGRAPH alkalmával sem titkolta, illetve korábban is mondták már, hogy OpenCL-ben írt játékokat szeretnének látni. A vállalatnál azonban nem beszélnek olyan általánosan ismert dolgokról, mint a fizika gyorsítása, illetve a mesterséges intelligencia IGP-vel történő számolása. Ezektől sajnos még messze vagyunk, még akkor is, ha az Intel érdekeltségi körébe tartozó Havok fizikai motor az új generációs konzolokon már kihasználja az IGP erejét az általános számításokra. Ez a modul azonban PC-re még nincs portolva, ami persze OpenCL 2.0-val megoldható, de akkor is be kell építeni a készülő programokba, ami időigényes, mindemellett a játékmenetre ható, IGP-vel gyorsított fizika egy új terület, rengeteg ismeretlen tényezővel. A fejlesztők oldaláról is csak elszórt igény mutatkozik az említett feladatok gyorsítására.

Van azonban egy másik út, miszerint a processzormagok elvannak a fizika és a mesterséges intelligencia számításával, tehát célszerűbb lenne az egyéb feladatokat áthelyezni az IGP-re. Ezek előnye, hogy nagyságrendekkel egyszerűbben kivitelezhető problémákról van szó. A SIGGRAPH alkalmával a kivágási feladatok, a különböző rendezésre vonatkozó algoritmusok, illetve a szállított tartalmak kikódolása került elő. Ezek jelenleg minden videojáték-motor részei, tehát nem mondhatók újdonságnak.

A kivágási feladatok helyzete egyszerű. Rengeteg, teljesen párhuzamosan futtatható vektoros számításról van szó, amelyeket ma a CPU végez el a szoftvernek, de sokkal jobban illik a feldolgozás az IGP-re. A rendezésre vonatkozóan is számtalan olyan algoritmus ismert, amelyek az IGP-n nagyságrendekkel gyorsabban végeznének, mint bármilyen algoritmus a CPU-n. Mivel ezek a problémák relatíve egyszerűek, így gyorsan implementálható a helyettesítésükre egy GPGPU-s koncepció. Ezt szinte mindenki tervezi, hiszen az új generációs konzoloknál cél a processzormagok terhelésének visszavétele, amire a GPGPU jó lehetőség, a mély integráció pedig lehetővé teszi az előbbi problémák hatékony elvégzését. Az egységes memóriával és a platformszintű atomi utasításokkal a processzor probléma nélkül átadhatja a feladatot az IGP-nek, utóbbi részegység pedig a számítás után a megfelelő helyre írja vissza az eredményt. Gyakorlatilag olyan mintha a processzormagok számolták volna ki a feladatokat, csak eközben valójában nem tettek semmit, illetve jobban fogalmazva más munkán dolgoztak, miközben az IGP átvállalta a terhet.

A tartalomkikódolás már egy érdekesebb terület. Manapság a fejlesztők a méretkorlátok miatt a szállított tartalmat betömörítik, ami nem baj, de ezeket a programfuttatás során ki kell tömöríteni. Ez a teher a processzor vállát nyomja, és relatíve sokszor vezet töltőképernyőhöz, hiszen van esély rá, hogy a nyílt világú játékokban a területre vonatkozó tartalom esetleg még nincs ott a memóriában. Maga a dekódolás feladata szintén nagyon jól párhuzamosítható, illetve kifejezetten illik az IGP-k felépítéséhez, így utóbbi részegység el tudná végezni a feldolgozást, majd az egységes memória és a platformszintű atomi utasításoknak hála az eredményt már készen látnák a processzormagok a rendszermemóriában. Bár ez direkten nem hozna lényeges gyorsulást, viszont alapjaiban javítana a felhasználói élményen, hiszen eltüntetne rengeteg töltőképernyőt.

A fenti koncepciók előnye még, hogy lényegében teljesen kompatibilis maradhat a rendszer azokkal a konfigurációkkal, amelyek nem tartalmaznak mély integrációt használó APU-t, vagy processzort. Persze a kivágási és a rendezésre vonatkozó feladatok némileg lassabbak lennének, illetve a tartalomkikódolás az IGP nélkül relatíve sok töltőképernyőhöz vezetne, de a program működésére vonatkozóan senkit nem érne hátrány. Ugyanakkor a töltőképernyőt senki sem szereti, és pont ezért nem érdemes előre megkérdőjelezni a mély integráció létjogosultságát, és persze ezen a vonalon továbbhaladva a Skylake-et sem. Ez még akkor is igaz, ha a processzor teljesítménye szempontjából az asztali Broadwell megoldások jobbak lesznek, hiszen a GPGPU-s tudás mindenképp a Skylake mellett szól.

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Intel

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés