Az Exicom Informatika Kereskedőház Kft. hetedik alkalommal szervezte meg a Lexicon névre keresztelt szakmai napot. A szegedi rendezvény ezúttal sem hazudtolta meg magát, így leginkább az üzleti hardverek iránt érdeklődő réteg számára tartogatott érdekességeket, ezen belül is a tradicionális témák kerültek feldolgozásra, és olyan cégek képviseltették magukat, mint a Canon, a HP, a Dell, az Epson, a Microsoft és a Samsung.
Több előadás is a dokumentumbeolvasásról szólt, ami üzleti szinten természetesen egy fontos téma, de sok újdonságot nem hordoz. Azt persze fontos kiemelni, hogy a dokumentumszkennerek relatíve sokban különböznek a hagyományos társaiktól, ugyanis egy dokumentum nem egyenlő egy A4-es vagy A3-as lappal, ez lehet akár speciális méretű papír, esetleg akár egy vastagabb igazolvány, de akár a gyűrött és szakadt papírok is szóba jöhetnek. A dokumentumszkennereknek ilyenekkel kell küzdeniük, ráadásul a gyűrődések miatt hasznos, ha ezeket el tudják tüntetni beolvasott oldalról, ugyanis ez később segíti az automatikus karakterfelismerést. A dokumentumbeolvasás tehát látszatra egyszerűnek tűnik, valójában viszont közel sem az, és az adatok megfelelő digitalizálása szakértelmet igényel.
Hirdetés
A HP egy érdekes előadást tartott, ami eltért az efféle szakmai rendezvényeken megszokott átlagtól. A legtöbb esetben a jelen lévő cégek termékkínálaton futnak át, ami persze lényeges dolog, de az egyes gyártók megoldásai a komponensek tekintetében nem sokban különböznek egymástól. Mindenki ugyanazokhoz a CPU-khoz, GPU-khoz, memóriákhoz, panelekhez, vagy egyéb kiegészítőkhöz fér hozzá, tehát leginkább a külső tényezőkben lehet alkotni, de például a zsanérokra vonatkozó megoldások is viszonylag könnyen lemásolhatók, vagyis hosszabb távon elég nehéz összehozni valami egyedit.
A HP itt megfogta a lényeget, gyakorlatilag értelmetlen mindig elmondani, hogy milyen HP notebookokat lehet vásárolni, ezeket az érdeklődő maga is megnézheti a cég hivatalos weboldalán. Lényegesebb azt vizsgálni, hogy milyen biztonsági lehetőségeket kínálnak a felhasználók számára.
A HP a fenti képen összegezte az előadás szempontjából releváns és új funkciókat. Az egész alapja a HP Endpoint Security Controller, ami 2014 óta elérhető minden Elite kategóriás PC-ben. Persze azóta szoftveresen már fejlődött, de a lényege továbbra is a rendszer védelme. Az egyik legnagyobb bástya a HP Sure Start, ami jelenleg negyedik generációs verzióját éli, és ez a konstrukció képes megjavítani a fertőzött BIOS-t. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha egy program által befrissített, fertőzött BIOS ellenőrzőkulcsa nem egyezik meg a tárolt adattal, akkor a HP biztonságért felelős vezérlője fél percen belül visszaír egy biztonságos BIOS-t, így a rendszerindítás már nem a fertőzött kóddal valósul meg.
Ilyen alap mellett a HP az idei évtől elkezdte kiterjeszteni a rendszert az operációs rendszeren belülre, így megjelent a Sure Run, ami védi a háttérben futó antivírusszoftvert attól, hogy egy támadás kikapcsolja azt, de szintén hasznos Sure Recover, amely gyakorlatilag egy hálózatalapú rendszer-visszaállítás. A biztonságosabb bejelentkezést a Multi-Factor Authenticate második generációs verziója biztosítja, arcfelismeréssel, többfaktoros VNP hitelesítéssel, illetve egyéb lehetőségeket kínál, ideértve a jelszót, az ujjlenyomat-olvasót, valamint a smartcardot. Végül nagyon érdekes technológia a Sure Click, ami az Internet Explorer és a Chromium-alapú böngészőkkel kompatibilis, és a lényege az, hogy a böngésző lapjait egy izolált virtuális gépen futtatja, vagyis akár egy malware-be is bele lehet futni ilyenkor, az adott lap bezárásával ez a támadási felület megszűnik. Gyakorlatilag speciális sandbox környezetekről van szó, amelyek csak az érintett böngészők lapjaira élnek.
Természetesen szóba került a Sure View második generációs verziója, ami már IPS panelt használ, 120 Hz-es a frissítési frekvencia mellett, illetve az egészet sikerült vékonyabb kialakítású kijelzőbe zsúfolni a mérnököknek. A rendszer hasonlóan működik, mint az előd, gyakorlatilag egy gombnyomásra radikális mértékben csökken a látószög, vagyis a mellettünk lévő emberek nem látják, hogy mit csinálunk a gépen. A konstrukció problémája egyébként maradt ugyanaz, az aktiválás hatására teljesen szemből nézve is érzékelhetően romlik a képminőség, viszont a célját teljesíti, és opcionális a használata. A HP még a kameraproblémára is kitalált egy megoldást, így ezt már nem kell leragasztani, egyszerűen csak el lehet rejteni, és ekkor nem lát semmit, vagyis teljesen mindegy, hogy egy program bekapcsolja-e a háttérben.
Az Epson a dokumentumbeolvasás mellett az okostáblák témáját járata körbe, de okostáblák nélkül, ami leginkább az oktatási intézményeket érintheti. Ez a terület ezért is érdekes a vállalat számára, mert a nagyméretű, lapos kijelzők egyre inkább törnek be ide, de a cég továbbra is a projektorokban bízik, és ezek előnyeit kommunikálja. Azzal egyébként kár lenne vitába szállni, hogy mindkét technológiának megvannak az előnyei, és sajnos a hátrányai is. A nagyméretű, lapos kijelzők esetében a legnagyobb probléma jelenleg az áruk, egy üzleti, esetleg oktatási célra fejlesztett megoldást igen drágán mérnek az érintett cégek, míg az Epson a projektorok tekintetében nem merészkedik irreálisan magasra, ezért cserébe viszont a projektorok esetében a kontrasztarány viszonylag limitált a közvetett versenytársakhoz képest.
A fentiek miatt az Epson az interaktív, ultrarövid vetítési távolságú BrightLink sorozaton belülre már kínál lézeres megoldást, aminél a kontrasztarány is igen kellemesnek mondható, miközben megőrzi a szériára jellemző összes előnyt, beleértve az oktatáshoz kialakított szoftvereket is.
Az egyik BrightLink modellt meg is lehetett tekinteni működés közben. Az Epson egy szimpla fehér, kerámia-acéltáblát javasol hozzá, amelyen megjeleníthető a kép. A projektort fölé kell felszerelni, így semmi nincs a vetítés útjában, és a táblára lehet virtuálisan rajzolni. Ezt a rendszer érzékelője látni fogja, és magát a rajzot megjeleníti. Oldalra koppantással a rajzoláshoz való eszköztár is előhozható, amellyel az egész tényleg rendkívül egyszerűvé válik, pillanatok alatt össze lehet rakni a fentebb látható művet.
A végére hagytuk a meglepetést, ami a bányászat volt, ugyanis ez elkezdett bekúszni az üzleti körökbe is. Ha ma a kriptovaluták bányászatára gondolunk, akkor sokaknak egy otthon összerakott rendszer jut az egésze, fél vagy több tucat VGA-val, ami a hét összes napján, 24 órában dolgozik, és termeli meg az adott kriptovalutát. Ennek minden bája mellett megvannak a maga hátrányai. Szükséges hozzá a technikai háttér, hogy tényleg állandóan üzemeljen, de még ha ez meg is van, akkor is rengeteg energiát vesz fel a konnektorokból, ami rengeteg hőtermeléssel jár, vagyis az érintett szobát jól le kell hűteni, ami további energiaigénnyel jár, és ha ez még nem lenne elég, akkor ott a zaj problémája. Erre sokan nem gondolnak előre, de bizony azt az egy-két-három, vagy még több kilowattnyi fogyasztásból eredő hőtermelést nem lehet ám csendesen elvezetni.
Emiatt a jövőben talán nagyobb sikerre számíthat a céges alapon történő bányászat, amire Kínában már van is példa, de ezzel a magyarországi lakosok nem sokra mennek. Az Apollon Core ezt a modellt Ausztriában kínálja, méghozzá Linzben. A koncepció nagyon egyszerű. Ahelyett, hogy mindenki maga építené ki a hardvert, egy egyszeri regisztrációs költség után gyakorlatilag teljesítményt vásárolhat magának. Az a csomagon múlik, hogy mennyit. Jelenleg akcióban 416 euró a legkisebb konstrukció Bitcoinra, ami 1.7 TH/s-ot kínál 22 hónapig, méghozzá 90 napos átfutással. A lényeg tehát annyi, hogy rendelés után az Apollon Core beszerzi a szükséges hardvereket 90 napos határidővel, amelyek elkezdenek dolgozni, és az ügyfél 22 hónapos időintervallumban annyi Bitcoinhoz jut, amennyi a megvásárolt teljesítménnyel jár. Kifizetés havonta kétszer van, és folyamatosan hangsúlyozza a vállalat, hogy a befektetéseken valóban hardvereket vásárolnak, a munkába állított rendszerek Linzben megnézhetők, működnek. Természetesen többféle csomag közül lehet választani, ezekről az alábbi oldalon lehet tájékozódni.
A technikai alapot a bitTex szolgáltatja, ez a cég felügyeli a hardveres és szoftveres háttért, vagyis lényegében arról gondoskodik, hogy a bányászat ne álljon le. Jelenleg nagyjából 15000 grafikus vezérlő dolgozik az Etherium kinyerésén, ami összességében 3,5 megawattos fogyasztással bír, míg a szoba hűtéséről egy 850 kilowattos klíma gondoskodik, ez azonban az évszaktól függően más teljesítménnyel működik. A Bitcoinhoz speciális ASIC rendszerek vannak használva, kívül elhelyezett konténerekben. A cég kiemelt figyelmet fordít arra, hogy lehetőség szerint a felhasznált energia nagy része megújuló forrásból származzon, ami igazából alapvető érdek is, hiszen így lehet legolcsóbb a működési költség.
Az Apollon Core a hardvereket közvetlenül a gyártóktól, ezen belül is leginkább a Sapphire-től vásárolják, illetve az utóbbi időben már olyan VGA-kat használnak, amelyekről lehagyják a kijelzőkimeneteket is, ezekre úgysincs itt nincs szükség. A futtatott operációs rendszer is egyedi, kifejezetten a bányászathoz optimalizálva.
A cég egyébként egy ideje létezik már, de Magyarországon csak most kezdték meg a bemutatkozást, viszont alapvető célkitűzés a megjelenés egyre több európai országon belül. Ehhez a jogi segítséget az Ernst & Young biztosítja.