Az amerikai űrkutatás a diadal és az önvizsgálat kettősségében él: miközben a NASA Kennedy Űrközpontjában a szakemberek már az Artemis II történelmi holdmissziójának közvetlen előkészületein dolgoznak a sikeres üzemanyagtöltési teszt (wet dress rehearsal) után, a Boeing Starliner űrkapszula kálváriája hivatalosan is a legsúlyosabb baleseti kategóriába került. Míg az egyik oldalon a technológia és az emberi felkészültség a startvonalhoz közelít, a másik oldalon a kiterjedt hibák javítása és az önvizsgálat az úr, ami alapjaiban határozhatja meg a kereskedelmi űrhajózás jövőjét.
Rajtra készen: felgyorsulnak az Artemis II előkészületei.
A NASA hivatalosan is megkezdte az Artemis II misszió indítóállási műveleteit, miután a mérnökök sikeresen lezárták a Space Launch System (SLS) rakéta és az Orion kapszula kritikus üzemanyagtöltési tesztjeit. Ez a mérföldkő jelzi, hogy a földi kiszolgálórendszerek és a hordozórakéta készen állnak a kombinált műveletekre. A tesztek során a szakemberek szimulálták a visszaszámlálás legérzékenyebb pillanatait, ellenőrizve, hogy a kriogén üzemanyag áramlása zavartalan-e.
A sikeres próbák után az Artemis II hardverelemeit fokozatosan készítik fel a 39B indítóálláson végzendő végső munkálatokra, majd a kilövésre. Ez a küldetés lesz az első alkalom az Apollo-program óta, hogy emberek – név szerint Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen – elhagyják az alacsony Föld körüli pályát, hogy megkerüljék a Holdat. A Holdra szállás viszont még nem része a missziónak és évekre lehetünk tőle. A NASA közleménye szerint a rendszerek kiválóan vizsgáztak, ami növeli a bizalmat a start előtt, amire a NASA legfrissebb bejegyzése szerint akár már március 6-án sor kerülhet.
A következő hetekben a fókusz az elektromos rendszerek és a szoftveres integráció végső finomhangolására helyeződik át. A mérnököknek meg kell bizonyosodniuk arról, hogy az Orion kapszula életfenntartó rendszerei tökéletes összhangban működnek-e a rakéta irányítórendszerével. Minden egyes csatlakozót és szelepet újraellenőriznek, hiszen a személyzet biztonsága az elsődleges szempont az űrutazás során.
A projekt irányítói kiemelték, hogy a most elvégzett üzemanyagtöltési tesztek során szerzett adatok kulcsfontosságúak: nemcsak a hardver strapabírását igazolták, hanem a földi személyzet összehangolt munkáját is csiszolták. A Kennedy Űrközpontban tapasztalható morál magas, a csapat úgy érzi, minden akadály elhárult a tényleges kilövési feladatok megkezdése elől, amely az emberiség Holdra való visszatérésének előszobája.
Az Artemis II sikere alapvető feltétele a későbbi, Holdon való landolást célzó Artemis III missziónak. Éppen ezért a NASA nem sieti el a folyamatokat, és a mostani ütemterv tartása azt mutatja, hogy a technikai nehézségek nagy részét sikerült leküzdeniük. Az űrhivatal hangsúlyozta: az SLS rakéta jelenleg a világ legerősebb működő rendszere, amelynek stabilitása a tesztek alatt végig megkérdőjelezhetetlen volt.
Az indítóállási műveletek megkezdése egyben pszichológiai határkő is: a projekt papíron létező tervekből és elszigetelt tesztekből egyetlen, kézzelfogható és startra kész egységgé áll össze. A világ szeme most Floridára szegeződik, ahogy az óriásrakéta felkészítése a célegyenesbe fordul, ígérve, hogy hamarosan újra emberi hangokat hallhatunk a holdi távolságokból.
Vizsgálat a Starliner ellen: „A-típusú balesetnek” minősítették sorozatos gondjait
Miközben a rajongók az Artemis sikereit ünneplik, a NASA vezetése kénytelen volt szembenézni a Starliner program súlyos kudarcaival. Jared Isaacman, a NASA frissen kinevezett adminisztrátora hivatalosan is „A-típusú balesetnek” (Type A mishap) minősítette a 2024-es Starliner küldetést, amely két pilótát, Butch Wilmore-t és Suni Williamset repített az ISS-re, ám sorozatos problémák miatt végül a SpaceX Crew Dragon kapszulával kellett hazatérjenek, a Starlinert ugyanis nem ítélték elég biztonságosnak asztronauták fuvarozására.
Az A-tipusú baleset a legmagasabb szintű besorolás, amelyet akkor alkalmaznak, ha a kár értéke meghaladja a 2,5 millió dollárt, vagy ha az űreszköz teljes elvesztése, illetve a személyzet súlyos veszélyeztetése fennáll. Ebbe a kategóriába sorolták az Apollo 1 tűzesetét és a Space Shuttle Challenger, illetve Columbia baleseteit. Isaacman közzétette a 311 oldalas Starliner jelentést, amely 61 ajánlást tartalmaz, a kapszula pedig egészen addig nem repülhet újra, amíg az összes technológiai malőr okait meg nem értik és ki nem javítják.
Isaacman elismerte, hogy az ügynökség hibákat követett el a Starliner fejlesztésének és misszióinak felügyelete során, és a Boeinggel való együttműködésben rendszerszintű hiányosságok mutatkoztak. Ezért meg kell érteniük a technikai részletekre és a döntéshozatali folyamatokra kiterjesztve, hogy miért nem látták előre a felmerülő problémákat.
A Starliner kálváriája során tapasztalt héliumszivárgások és a hajtóművek váratlan leállása olyan kockázatokat jelentett, amelyeket a NASA utólag elfogadhatatlannak nevez. Bár az űrhajósok végül épségben tértek vissza a SpaceX segítségével, maga a Starliner misszió, mint tesztrepülés, kudarcot vallott. Az „A-típusú” minősítés biztosítja, hogy a hibák megértése a legmagasabb prioritást kapja, és az eredmények nyilvánosak legyenek.
Isaacman a NASA nevében szokatlanul nyílt és önkritikus volt: a „redundancia és a biztonsági kultúra” nem volt megfelelő szinten a projekt bizonyos szakaszaiban. Ez a beismerés arra utal, hogy a NASA túl nagy bizalmat szavazott a Boeingnek, és nem volt elég szigorú az ellenőrzések során, ami végül a misszió ellehetetlenüléséhez vezetett.
A szükséges változtatások középpontjában a szervizmodul hajtóműrendszere áll majd, amely már a dokkolás előtt is hibákat jelzett. A szakértők azt keresik, hogy a földi tesztek során miért nem mutatkoztak meg ezek a hibajelenségek, és mennyiben felelős a hardver kialakítása a fellépő anomáliákért. A korrekció és újratesztelés hónapokig tarthat, és addig a Starliner nem kaphat engedélyt újabb emberes küldetésre (ami valószínűleg még nem menetrendszerű, hanem újabb tesztmisszió lesz), ez pedig jelentősen átírja a Nemzetközi Űrállomás (ISS) logisztikai terveit.
A Starliner körüli felhajtás sorsdöntő a Boeing számára is, melynek űripari üzletága hatalmas nyomás alatt áll. Ha nem sikerül a hibákat megfelelően korrigálni, akár a program végét vagy teljes újratervezését is jelentheti. A NASA azonban továbbra is kitart amellett, hogy két független amerikai űrhajóra van szükség az ISS eléréséhez, ám a biztonsági protokollokat az alapoktól kell újraépíteniük a mostani „A-típusú” besorolás tanulságai alapján. Ez hiteles Isaacman részéről, hiszen maga is többször járt már a világűrben.
