A multiprocesszálásnak rengeteg verziója, variánsa van. A felismerésre, mely szerint a számítógép feladatai jó esetben párhuzamosíthatóak, és így két processzor jobb, mint egy, nem mostanában jöttek rá a mérnökök.

Az elosztott rendszerektől kezdve, a szorosan kapcsolt hálózatokon át a szisztolikus tömbprocesszorokig rengeteg komplex módot ismerünk, de hogy a PROHARDVER!-hez közelebbi témánál maradjunk, a dual procis gépek, a két-proci-egy-magban, a klaszterek, bizonyos értelemben az Intel P4-féle HyperThreading is mind-mind erre a megoldásra hajaznak.

Az Intel az IDF-en ma "csak" annyit mondott, hogy amint azt a gyártástechnológia lehetővé teszi, megjelennek a két Itanium magot (processzort) tartalmazó Itaniumok. Erre előreláthatólag 2005 körül kerülhet sor, akkorra ugyanis már 0.09, sőt, méginkább 0.065 mikronon gyártva egy ilyen két magos megoldás 300-400 négyzetmilliméteres méretre szorítható vissza. Mint ismeretes, a mostani zászlóshajó, az Itanium 2 0.18 mikronon készül, 400-450 négyzetmilliméteres, is kifejezetten sokat fogyaszt. Két ilyen magot lehetetlen lenne bezsúfolni egy tokba.

A SUN, az IBM és a HP is forgalmaz/tervez ilyen dual-core processzorokat, nem csoda, hogy az Intel sem szeretne lemaradni a versenyben.