Oroszország elég régóta finanszírozza a hazainak mondható processzortervezést, amelyet nagyrészt az MCST (Moscow Center for SPARC Technologies) végez. Az említett vállalat több Elbrus sorozatú processzorral is rendelkezik, amelyek az Elbrus utasításarchitektúrára épülnek, és egy ideje már létezik nyolcmagos modelljük is, amely az Elbrus-8C nevet viseli. Ennek érkezik a kigyúrt, szintén nyolcmagos verziója, méghozzá Elbrus-8CB néven, legalábbis erről árulkodik egy friss programozói dokumentáció. A 2,78 milliárd tranzisztorból álló, 333 mm²-es kiterjedésű fejlesztést a TSMC gyártja, a nem túl modern 28 nm-es eljáráson. Azt tehát nem lehet rá mondani, hogy a technológia csúcsa lesz, valójában továbbra is több generációnyi lemaradásban van az MCST, viszont figyelembe véve az ilyen chipek tervezésének bonyolultságát, még az is megsüvegelendő is, hogy ennyit le tudnak rakni az asztalra.
Az Elbrus-8CB esetében 1,5 GHz a célzott órajel, pár száz MHz-es előrelépés az elődhöz képest, viszont más szempontból a régi paraméterek köszönnek vissza. Egy magon belül tehát 64 és 128 kB-os L1 adat- és utasítás-, illetve 512 kB-os L2 gyorsítótár található, ezeket egészíti ki egy 16 MB-os megosztott L3 cache. A négycsatornás memóriavezérlő a DDR4-es, 2400 MHz-es effektív órajelű, akár ECC-s modulokat támogatja, és maga a CPU négyutas konfigurációkban is üzemképes, ahol 12 GB/s-os adatátvitelre képes koherens interfész kapcsolja össze a processzorokat.
A modernebb Elbrus megoldások tipikus jellemzője a VLIW-szerű (Very Long Instruction Word) dizájn, így rendkívül széles, utasításszinten megvalósított párhuzamosítással állunk szemben, ami akár 25 vagy több operációt jelenthet ciklusonként. A kódoptimalizálás tekintetében a fő szerep a fordítóra hárul, ami az efféle komplex processzormagok esetében nem szokott jól elsülni, emlékezhetünk például az Intel Itaniumra, de ennek a koncepciónak is megvannak a maga előnyei.
A legfontosabb tényező természetesen az a bináris fordítási réteg, amely biztosítja az x86 és az AMD64 ISA-ra írt bináris kódok futtathatóságát, méghozzá a natív tempó 80%-ával. Ez egyébként legális megoldás, a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) ugyanis korábban teljesen jogszerűnek ítélte az x86 emulálását, amit az Intel a kezdetektől fogva ellenzett. A Santa Clara-i óriáscég szerette volna elérni, hogy az x86 programok futtatását csak és kizárólag x86-os processzorok tudják megoldani, de ezt az Egyesült Államok fogyasztóvédelmi és versenyhatóságaként is működő bizottság versenykorlátozónak találta, így az emuláláshoz még 2010-ben kinyitották a kaput, és lényegében ugyanez igaz az AMD64-re is.
Az Elbrus-8CB valószínűleg csak Oroszországon belül lesz érdemben bevetve, mivel technológiailag, még mindig messze el van maradva a vezető dizájnoktól.
Komolyabb előrelépés a következő év során várható, ugyanis akkor érkezik az Elbrus-16C, amely már 16 nm-es gyártási eljárást használ. A névből már kitalálható, hogy 16 magot fog tartalmazni a lapka, illetve hatalmas előrelépés lesz a hardveres virtualizáció támogatása. Ez ma már nem akkora csoda, de az eddigi Elbrus processzorokból hiányzott, tehát oroszországi léptékkel egy igen lényeges fejlesztésnek fogható fel.
