Nemrég írtunk arról, hogy az NVIDIA részesedést vásárolt az Intelben, és egyben olyan közös projektet is bejelentettek, amelynek részeként a zöldek GPU chipletet szállítanak majd egy készülő Intel processzor mellé, a szóban forgó termék tokozására.
Rögtön el is kezdtek kongani a vészharangok, hogy ezzel vége az Intel Arc sorozatának, a vállalat nem fejleszt majd több IGP-t, majd az NVIDIA megoldja helyettük. A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb, ugyanis az Intel bizonyosan nem áll majd le a saját grafikus vezérlőinek fejlesztésével, ezek a projektek tehát futnak tovább. Ennek az oka nagyon egyszerűen megmagyarázható: a Santa Clara-i óriáscég profitorientáltan működik.
Hirdetés
Valójában egy fenti bejelentéshez hasonló dizájn egyszer már készült. Ez volt a Kaby Lake-G kódnevű fejlesztés, amely 2018-ban mutatkozott be, és az Intel az AMD-től vásárolt a tokozásra lényegében GPU chipletet. Maga a hardver ráadásul fantasztikus volt, tényleg tudta azt, amivel reklámozták, és aligha lehetett belekötni a technikai képességeibe. Mégis volt egy probléma, ami nehezítette a terjedését.
A Kaby Lake-G valójában egy be nem vált ígéretként került a történelemkönyvekbe, tipikusan olyan termékként, ami a megjelenéskor minden igényt kielégített a maga kategóriájában, technológiailag a fejlettsége kiemelkedő volt, mégis kevés, ráadásul egyben elég drága PC készült csak vele.
Csak utólag beszéltek róla a PC-s gyártók, hogy hiába volt a hardver fantasztikus, hiába imádta kvázi mindenki, hiába tetszett még a szakújságíróknak és a piacnak is, a háttérben komoly anyagi vita zajlott, ugyanis az AMD végig tartotta magát ahhoz a szerződéshez, amit eredetileg kötött az Intellel. Az esetek többségében persze ez nem rossz dolog, hiszen miért lenne baj, ha egy beszállító teljesíti a vállalását, de a Kaby Lake-G esetében ez azért okozott némi nehézséget. Többek között azt, hogy az Intel nem tudott a platformon értékelhető hasznot realizálni.
A gondot az jelentette, hogy az AMD az előzetes szerződésben mindent rögzített. Tehát megegyeztek arról, hogy az Intel minimum mennyi GPU-t fog a kötelező újratárgyalásig rendelni, milyen formában és mennyiért történik majd meg a terméktámogatás, mihez rögzítik az árazást, és hasonlók. Bizonyos szempontból ez mindkét cég érdekét védte, de leginkább az AMD-ét, hiszen egyéni megrendelésre terveztek hardvert, vagyis muszáj volt meghatározni egy minimum keretet, aminek a betartására kötelezhető az Intel, elvégre másnak a szóban forgó GPU-t nem tudták volna eladni.
Az AMD tehát tudta, hogy mennyiért készítik el dizájnt, és minimum mennyi hasznot fognak ebből realizálni, ha az Intel csak a szerződésben rögzített minimum tételt rendeli meg. Ha többet kérnek, akkor az még jobb, de annyit biztosan ki kell fizetniük, amennyiért az AMD-nek ezt megérte letervezni. Mindemellett a két cég abban is megegyezett, hogy az eredeti keretszerződében leírtak a megjelenéstől számítva két évig érvényesek, utána újra kell tárgyalniuk a továbbiakat.
A fenti tényezők teljesen normálisnak tűnnek, és egy ilyen jellegű üzletet, hasonló garanciák mellett szoktak megkötni. Viszont a PC-piac részét képezik olyan egyéb tényezők, mint a reklámtámogatás, a visszatérítés, a különböző szoftveres költségek, és egyéb nyalánkságok. A Kaby Lake-G esetében ezek az Intelre hárultak, mert a végeredményt tekintve az Intel termékéről volt szó. Az AMD csak egy komponenst szállított bele, amely persze a legtöbb komponenshez viszonyítva bonyolultnak számított, de ugyanolyan elemnek tekinthető, mint a GPU melletti memória. Cserébe az AMD márkanevét sehol sem kellett megemlíteni, szimpla beszállítók voltak, még a grafikus meghajtó esetében is áttervezte az Intel a vezérlőpult kinézetét, illetve elvégezték maguknak a tesztelést. Úgy tudjuk, hogy utóbbi már egy spórolás volt a Santa Clara-i cég részéről, mert a gyári támogatásért nem kevés pénzt kért az AMD, és erről csak akkor mondtak volna le, ha a saját márkajelzésük alatt jelent volna meg a Kaby Lake-G, ami érthető módon nem volt túlságosan az Intel kedvére.
Mindezek végeredményben azt okozták, hogy a Kaby Lake-G fenntartásának és eladásának összes terhét az Intel viselte, miközben volt versenytársa a piacon, hiszen érkeztek mellé olyan PC-k is, amelyek különállóan szállították a CPU-t és a GPU-t, méghozzá hasonló teljesítményszinten. Tehát akármennyiért nem lehetett árulni a terméket, viszont amennyiért végül árulták, azon az Intelnek nem volt reális haszna, szinte az összeset hazavitte magának az AMD. Nem csoda, hogy a Santa Clara-i vállalat két év után, vagyis a keretszerződés lejártakor befejezte a gyártást, és meg se próbálkoztak egy modernebb dizájnra épülő második körrel.
A fentiek miatt marad meg biztosan az Intelnél a saját grafikus vezérlők fejlesztése, mert szüksége van a cégnek olyan termékekre, amiket majd reális haszonnal adhatnak el. És ezek nem azok a termékek lesznek, amiknél két nagyon bonyolult komponensnek két különálló beszállítója van, ugyanis mindkét vállalat a maga nézőpontjából teszi fel azt a kérdést: mi lesz ebből a hasznuk? Az AMD-hez hasonlóan az NVIDIA is minimum el fogja majd várni, hogy a projekt megtérüljön számukra, függetlenül attól, hogy az Intel tud-e majd pénzt keresni a terméken.
