Az AVX-512-nél talán nincs hányattatottabb sorsú utasításkészlet, ugyanis eleve egy nagyon fragmentált technológiáról van szó, amely igazából nem is egy, hanem több utasításkészletet tömbösít egy gyűjtőnév alá. Persze nem lenne gond, ha érkeznének is az ezeket támogató hardverek, de mindez igazából csak a szerverpiacra jellemző. Persze az elmúlt időszakban azt hihettük, hogy végre megtört a jég, hiszen az Ice, a Rocket és a Tiger Lake kódnevű fejlesztéseken belül elérhető volt az AVX-512, de az érkező Alder Lake-ból teljesen hiányozni fog.
A fentiek azért számítanak meglepetésnek, mert magába a hardverbe be van építve, de csak a P-core nevű, nagyobb teljesítményű magokba. Ezért is érkeztek korábban olyan hírek a fejlesztésről, hogy az AVX-512 működéséhez le kell majd tiltani a kisebb tempóra képes, E-core jelzésű magokat. Ráadásul így működtek is a tesztre szánt lapkák, csak az Intel úgy döntött, hogy a támogatás ellenére teljesen kivágják az AVX-512-t, ami komoly gyomros a technológiának, elvégre egy ilyen döntés pont abban fogja megerősíteni a szoftverfejlesztőket, hogy továbbra is kerüljék el jó messzire ezt az utasításkészletet. Márpedig az AVX-512-t támogató programokat eddig is nagyon erőteljesen kutatni kellett.
A változással kapcsolatban megtudtuk, hogy az alaplapgyártók ugyan opcionálisan lehetővé tehetik a kisebb teljesítményű E-core magok kikapcsolását a BIOS-on belül, de ez mit sem számít majd az AVX-512 szempontjából, az ugyanis a mikrokód szintjén kerül kivágásra, vagyis sehogy sem kapcsolható majd be. Információink szerint ennek az oka az, hogy az Intel mindenképpen a hibrid dizájnt szeretné erőltetni, így nem akarják, hogy a felhasználók az Alder Lake processzorra épülő gép megvásárlása után azzal kezdjék az első röpke túrájukat a BIOS-ban, hogy az AVX-512 aktiválása érdekében kikapcsolják az E-core-okat. Emiatt inkább általánosan letiltják az utasításkészletet.
A félelem valós lehetett, mivel az E-core-okat sokan haszontalannak tarthatják, hiszen nem nagy teljesítményű magokról van szó, de az alaplapgyártók már kaptak javaslatokat arra, hogy ezt például a játékosoknak hogyan lehet eladni. Az egyik kiemelt irány az lesz, hogy amíg egy játék fut a nyolc darab P-core-on, addig streamet képes biztosítani nyolc darab E-core. És ez egyébként realitás is, ha valaki nem akar a GPU-ba beépített hardveres kódolóval streamelni.
Kiemelendő az is, hogy az E-core-ok beépítése miatt a P-core-okkal kapcsolatban hozott hátrányos döntéseket az Intel. Többek között az egyes magok L3 szeletéből összeálló megosztott L3 gyorsítótár már nem inkluzív, mint a korábbi dizájnokban, vagyis nem tartalmazza az L2 gyorsítótárakban megtalálható információkat. Ilyen formában nő az egyes adatok elérési ideje, hiszen egy adott magon futó szálnak esetlegesen egy másik mag L2 gyorsítótáráig kell mennie az adatért, ami nyilván hosszabb út, mintha az ott lenne a megosztott L3 gyorsítótárban. Emiatt is fontos, hogy az E-core-okat semmiképpen se kapcsolja ki a felhasználó, mert az egész dizájn értelmét ezek adják. Ilyen szempontból nem meglepő, hogy több, P-core-oknak előnyös funkciót is beáldoz az Intel az E-core-okért.
