A SpaceX az Aamerikai Hírközlési Hatóságnál (FCC) benyújtott dokumentumaiban felvázolta tervét, amely szerint akár egymillió műholdból álló konstellációt állítana pályára Orbital Data Center, azaz Föld körüli pályán mozgó adatközpont néven.
A koncepció lényege, hogy a műholdak számítási kapacitást biztosítsanak AI és edge computing feladatokhoz az űrbeli napenergia jobb hasznosítására építve ahelyett, hogy a Föld erőforrásait felélnék. A beadvány alapján a rendszer több, egymástól elkülönített „héjban” működne, a műholdak pedig 500 és 2000 kilométer közötti Föld körüli pályán mozognának 30 fokos, illetve napszinkron pályán.
Hirdetés
Ezek a pályák ugyanakkor egyre zsúfoltabbak: a SpaceX Starlink rendszere már most tízezer műholdat számlál, miközben konkurens hálózatok is készülnek. A szakértői aggályok egyik fő pontja a Kessler-szindróma kockázata, vagyis az a forgatókönyv, amikor egy ütközéslavina annyi új törmeléket termel, hogy a pályahasználat és akár az emberi űrrepülés tartósan ellehetetlenül, mivel további ütközések indulnak be. Ennek dramatizált változata indítja el a Gravitáció című film cselekményét.
A félelmeket erősíti, hogy minap egy korábbi orosz geostacionárius műhold a „temetőpályára” való emelés után, feltehetően külső behatásra darabokra hullott, új törmelékmezőt eredményezve. Az ilyen események a megfigyelők szerint tovább növelik a már most is komoly űrszemét-problémát.
Az FCC-hez benyújtott SpeceX elképzelés egyelőre csak tervszinten létezik, ráadásul a megvalósíthatóságot nem csak a műszaki és gazdasági tényezők, hanem a rendelkezésre álló pályakapacitás, a légi forgalomirányítás (a repülőgépek biztonsága) és az űrszemét kezelése is korlátozhatja. Egymillió új objektum pályára állítása mindenképpen olyan lépték, amelynél a szabályozói, biztonsági és fenntarthatósági kérdések várhatóan ugyanakkora súllyal kerülnek napirendre, mint maga a számítási teljesítmény ígérete.
A másik oldalról viszont akkora az AI adatközpontok energiaigénye a Földön, hogy hiába a nemzetek törekvése egyre több megújuló energia használatára, sorra kapcsolják be a gázüzemű és fosszilis üzemanyagú erőműveket a szerverparkok kielégítésére, és amiről kevesebb szó esik: elképesztő a data centerek vízigénye is a hűtés miatt. Radiatív, vagyis sugárzásos hűtéssel a vákuum felé, illetve végtelen napenergiával ez ugyan megkerülhető, viszont rengeteg rakéta üzemanyagot el kell égetni a légkör különböző rétegeiben, hogy ez megvalósuljon.
Elon Musk végső célja ezért egy olyan ipari Holdbázis létrehozása, ahol a robotüzemek helyben gyártják a műholdakat, majd állítják pályára jóval kevesebb földi erőforrással. Ez viszont egyelőre még a cégvezér fejében és a tudományos fantasztikum világában létezik, és a megvalósításhoz szükség lehet a SpaceX, a Tesla és az xAI összefogására. Ez is terítéken van.
Először szerepel egyébként egy hivatalos FCC dokumentumban a Kardasov II-es civilizáció elérése, mint cél, amely azt a lépést jelöli, amikor egy civilizáció már csak nem saját bolygója erőforrásait és ráeső napenergiáját hasznosítja, hanem az egész naprendszerét. Íme, a SpaceX vonatkozó idézete:
„Egy egymillió műholdból álló konstelláció indítása, amelyek orbitális adatközpontként működnek, az első lépés afelé, hogy Kardasov II szintű civilizációvá váljunk – olyan civilizációvá, amely képes a Nap teljes erejét hasznosítani –, miközben embermilliárdok számára támogatja az MI-vezérelt alkalmazásokat, és biztosítja az emberiség több bolygós jövőjét a csillagok között.”
