Az Intel nagyjából egy éve nevezte ki Pat Gelsingert elnök-vezérigazgatóvá, és a visszatérő szakember rögtön meg is kezdte a cég átszervezését. Alapvetően le is rakott egy víziót az asztalra a jövőről, ami jó ideje hiányzott az Intelnél, tehát látszólag elindultak a dolgok jó irányba. Az utóbbi időben már kifejezetten sokszor nyilatkozik az új vezető olyanokat, hogy az "AMD már a visszapillantó tükörben van", miközben ezt egyáltalán nem igazolják a számok.
A kérdés az, hogy mit látnak a külső szemlélők, és az Intel kiszálló befektetőjének tekinthető O'keefe Stevens Advisory, a legutóbbi negyedévre vonatkozó befektetői levelében ki is tért a Santa Clara-i óriáscég helyzetére. A befektetőcsoport a leírás szerint a 2020-as esztendő augusztusában vásárolt Intel részvényeket, amit a jelentős FCF, azaz szabad pénzáramlással, illetve a korábbi évek során tapasztalható, 10 milliárd dollárnál is nagyobb tőke-, illetve kutatás-fejlesztési befektetéssel magyaráztak. A cég arra számított, hogy a számtalan kedvezőtlen körülmény mellett az igen nagy elköltött tőke meghozza majd a gyümölcsét, és az Intel vissza tud kapaszkodni az élre a technológiai verseny tekintetében.
Az elmúlt év januárjában üdvözölték is Pat Gelsinger kinevezését, aki korábban már dolgozott az Intelnél, méghozzá vezető technológiai igazgatóként, és abban az időben a vállalat domináns szereplője is volt a piacnak. Az O'keefe Stevens Advisory azonban megjegyezte, hogy a kinevezést követő hónapokban és negyedévekben egyre jobban aggódtak azon, hogy Pat Gelsinger mégsem a megfelelő ember erre a pozícióra. A befektetőcsoport ugyan elismeri, hogy a vezető a vállalat szíve és lelke, és ezáltal valamennyire megértik, hogy miért beszél úgy, ahogyan szokott, mégis úgy értékelik, hogy Gelsinger úr rózsaszín szemüvegen keresztül szemléli a világot.
Ezeken túlmenően persze az FCF továbbra is megnyugtató volt a O'keefe Stevens Advisory számára, hiszen az Intel megengedhette magának, hogy fokozatosan új termékekbe fektessen, miközben részvényeket vásárol vissza, vagy felvásárlásokat hajt végre. A legutóbbi negyedévben a Santa Clara-i óriáscég bejelentette ambiciózus kiadási tervét, amelynek keretében már idén 25-28 milliárd dollár közötti összeget költenek tőkekiadásokra, valamint további minimum 15 milliárd dollárt kutatásfejlesztésre, és lehetőség esetén a kiadások még tovább nőhetnek. A befektetőcsoport úgy látja, hogy az egykori stabil FCF háttér megszűnik a következő néhány évben, mivel az Intel minden pénzét arra teszi fel, hogy visszatérjen piacvezető pozícióba.
Önmagában egy ilyen ambiciózus kiadási terv nem jelent problémát, mert számos piacot tudnak célozni a félvezetőket tervező és gyártó cégek. Az O'keefe Stevens Advisory gondja az, hogy az Intel egy igen jelentős túlköltekezésbe kezd, miközben korábban nagyon ügyeltek arra, hogy rendkívül stabil maradjon az FCF háttér. Utóbbi azért hasznos, mert ha pár beruházás nem jönne be, akkor is adott az anyagi háttér új termékek fejlesztésére. A most tervezett jelentős költekezés során viszont felmerül az a kérdés, hogy mi van akkor, ha az új beruházások is hasonlóan rosszul végződnek, mint az elmúlt évtizedben? A befektetőcsoport megjegyzi még, hogy nehéz megérteni merre tart az Intel, ami egyrészt reális álláspont, másrészt olyan kiterjedt maga a cég, hogy nem feltétlenül lehet egy éven belül teljesen újratervezni az irányokat, itt tehát nincs egyszerű dolga az új vezetőnek.
Összességében az O'keefe Stevens Advisory nem értékeli pozitívan a változásokat, főleg a rendkívül erőteljes költekezést, így eladták a pozíciójukat. Ezzel ugyan veszteséggel szállnak ki a cégből, de annyira bizonytalannak értékelik az Intel jövőjét, hogy nem akarnak kockáztatni.
A fentiek nyilván nem jelentik azt, hogy az Intel a friss stratégiájával rossz lóra tesz, de kétségtelen tény, hogy Pat Gelsinger rendkívül nagy kockázatot vállal fel a terveivel. Ebben benne van az is, hogy a tervezett beruházások nem hozzák majd meg a várt eredményeket, és ha ez megtörténik, akkor a megcsappant FCF háttér miatt az új termékek fejlesztése problémákba ütközhet. Jelenleg viszont inkább úgy tűnik, hogy az IDM 2.0-ra lesz igény, tehát az O'keefe Stevens Advisory döntése extrém biztonságos lépésnek fogható fel, amivel önmagában nincs nagy baj, elvégre minden részvénytulajdonos szabadon eldöntheti, hogy mennyire akar kockáztatni.
Abban viszont van némi igazság, hogy Pat Gelsinger szemüvege az utóbbi időben nagyon rózsaszín lett, és felelősségteljesebben kellene beszélnie, hiszen egy ekkora cég vezetőjeként nem mondhat ki akármit, gondolnia kell a saját későbbi szavahihetőségére. Emellett rendkívül fontos lenne a cégnek egy reálisan tartható útitervet kiadni legalább a szerverpiacra vonatkozóan, mert az említett szegmensen belül nagyon sok üzlet alapvetően az asztalra lerakott tervek alapján köttetik meg. Persze nem egyszerű dologról van szó, hiszen az Intel az utóbbi pár évben több fejlesztést is törölt, gondolva itt a Cooper Lake-SP dizájnra, vagy az Xe-HP sorozatra, de tényleg hasznos lenne biztosan megvalósítható tervekkel előállni, amivel újra üldözhetnék a szuperszámítógépek élpiacát.
