Hirdetés
Csak semmi tréfa: helyi idő szerint április 1-jén, 18:35-kor, magyar idő szerint pedig április 2-án, hajnali fél egy után óriási tűzijátékkal és fülsiketítő robajjal útnak indult négy űrhajós a floridai Cape Canaveralból a Hold felé az SLS űrhajó hátán. A hatalmas hordozórakéta indítására tízezrek gyűltek össze a környező partokon és utakon, hogy tanúi legyenek ennek a történelmi pillanatnak, amely több mint ötven év után először visz embereket a Hold közelébe.
A legénység négy tagja (forrás: NASA) [+]
A legénységet Reid Wiseman parancsnok vezeti, aki korábban haditengerészeti tesztpilóta volt. Mellette Victor Glover pilóta, Christina Koch küldetésspecialista és a kanadai Jeremy Hansen űrhajós foglal helyet az Orion űrkapszulában. Mindannyian tapasztalt szakemberek, akik már korábban is részt vettek nemzetközi űrrepüléseken. A küldetés nem érinti a Hold felszínét, csak körbe repüli azt, így tesztelve az egész SLS rendszert és az Orion berendezéseit, valamint az űrhajósok képességeit és a rájuk gyakorolt élettani hatásokat a mélyűrben.
A kilövés pillanata (forrás: NASA) [+]
A felszállás látványos és erőteljes volt. A rakéta négy hidrogénnel és oxigénnel működő RS-25 főmotorja és két hatalmas, szilárd hajtóanyagú segédrakétája egyszerre lobbant lángra, óriási tűz- és füstoszlopot hagyva maga után. A hanghullámok több tíz kilométerre eljutottak, miközben a 98 méter magas óriás gyorsan áttörte a hangsebességet. 2 perc 8 másodperc után a segédrakéták leváltak és az óceánba zuhantak, a főmotorok pedig 8 perc 18 másodpercig hajtották az űrhajót pályája felé, mielőtt elbúcsúztak egymástól. Az Orion kapszula 2 óra 30 perc után vált le a felső fokozatról. A teljes küldetés hossza tíz nap lesz, a Hold felé történő indító égetésre (translunar injection burn) a második napon kerül sor. Az űrhajósok jó hangulatban, Föld körüli elliptikus pályán várják a következő nagy eseményt.
Ez a küldetés az Artemis-program második lépése, amely hosszú távon azt a célt szolgálja, hogy az emberiség tartósan jelen legyen a Holdon. 1972 óta most először indulnak űrhajósok ilyen távolságra a Földtől, és a tesztút során sokkal fejlettebb szenzorokkal ellenőrzik az életfenntartó rendszereket, a pályamódosítások pontosságát, és azt, hogyan viselkedik az Orion kapszula nagy sebességű visszatéréskor. A siker kulcsfontosságú a későbbi holdraszállások előtt.
A segédrakéták leválása (forrás: NASA) [+]
Az űrhajósok feladatai közé tartozik a kézi irányítás gyakorlása is. Victor Glover például közel vezeti az űrhajót a levált felső fokozatához, hogy bizonyítsa a pontos manőverezést. A csapat a Hold túlsó oldalát is megpillanthatja, ahonnan ritkán látott látvány tárul majd eléjük, viszont az égitest takarásában háromnegyed óra rádiócsend következik, vagyis megszakad a földi kapcsolat. Ekkor sosem látott, 402-405 ezer kilométeres távolságba kerülnek a Földtől. Koch az első női, Glover az első színes bőrű, Hansen pedig az első nem amerikai űrhajós, aki elhagyja a Föld körüli pályát az április 10-ei, Csendes-óceáni visszatérés előtt.
A legutóbbi emberi holdmisszió az Apollo 17 volt 53 évvel ezelőtt, 1972. december 7-én indulva, úgyhogy épp ideje volt ismét messzire merészkedni otthonunktól. Sokan úgy tekintenek erre az útra, mint az Apollo-korszak szellemi folytatására, de most nemzetközi együttműködéssel és fejlettebb technológiával, a sikeres indulás így új fejezet az űrkutatásban. Az űrhajósok visszatérése után újabb tesztek és előkészületek következnek, hogy néhány éven belül ismét lábnyomok jelenjenek meg a Hold porában.
