A tesztprogramok, vagy ismertebb, angol nevükön benchmarkok a PC-s piac erős fellendülése óta igen nagy népszerűségre tettek szert, hiszen egyszerű módot kínálnak a PC teljesítményének lemérésére. Ez a piac azonban nem olyan egyszerű, amilyennek tűnik, mivel egyrészt nagyon nehéz a valós körülményeket szimplán egy programmal visszaadni, emellett a tesztprogramok felépítése is igen változó, így ezek tulajdonképpen több kategóriába sorolhatók be. Ugyanakkor ez is attól függ, hogy milyen nézőpontból vizsgáljuk a kérdést.
Szintetikus tesztprogram: A teljesítmény mérésére készített szoftverek úgymond legegyszerűbb fajtái. Az adott teszt speciálisan egy feladatra van kihegyezve, vagy éppenséggel egy hardveres részegység képességeinek meghatározására, attól függően, hogy mi a cél. A szintetikus mérések jellegéből adódóan a valós programokban mért sebességhez képest gyökeresen eltérő képet is lefesthetnek két termék összehasonlításánál, így az általános teljesítmény meghatározására ezek az alkalmazások csak korlátozott mértékben használhatók. Ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben nem haszontalan programokról van szó, csak megfelelő módon kell kezelni az eredményeket. A szintetikus tesztprogramok közül példaként említhető a SiSoftware Sandra és az AIDA64 alkalmazások beépített mérései a CPU-ra és a GPU-ra vonatkozóan, vagy éppen a Geekbench tesztjei.
Szintetikus tesztprogram valós alkalmazásra építve: Ez egy igen speciális kategória, hiszen amellett, hogy a mérés jellege maradt szintetikus, az alapot mégis valós alkalmazás biztosítja hozzá. Ezek a tesztprogramok tipikusan arra jók, hogy a hardverek képességeit egyszerűen össze lehessen hasonlítani az adott alkalmazás nézőpontjából. A kapott eredmények tehát direkten levetíthetők az alapot szolgáltató valós alkalmazásra. Ebbe a kategóriába sorolható például a LuxMark, ami a valós LuxRender alkalmazásra épülő tesztprogram.
Iparági tesztprogram: Ez is egy rendkívül speciális terület, hiszen alapvetően valós alkalmazásra épített szintetikus tesztprogramokról van szó, azzal a különbséggel, hogy az adott iparág résztvevői alapvető mérőszoftverként tekintenek ezekre a termékek teljesítményének egyszerű meghatározásához. Az efféle alkalmazások fejlesztéséért egy konzorcium felel, aminek az adott területen résztvevő gyártók is tagjai, így beleszólásuk van a mérések kialakítására. Ez biztosítja, hogy minden érintett elmondhassa a maga vízióját a jövőről, amit végtére is a konzorcium vezető bizottsága mérlegel, és eszerint lesznek kialakítva az elfogadott iparági tesztek. Persze az efféle tesztprogramok a fejlesztése a legnehezebb, hiszen rengeteg egyeztetést igényel mielőtt a tényleges munka elkezdődne, ráadásul a cégek politikai eszközöket is bevetnek az érdekeik elérésében, így esetlegesen a kilépéssel fenyegetőznek, vagy akár meg is teszik, ami gyakorlatilag az adott szervezet végét jelenti, így az erre épülő tesztprogram már nem lesz széles körben elfogadott. Ezen a területen a gyártók és a felhasználók által is a legkedveltebb konzorciumnak a SPEC számít.
Félszintetikus tesztprogram: Az egyik legkedveltebb kategória, hiszen ezek a tesztprogramok a kijelölt munkafolyamatra vonatkozóan nagyjából reális eredményt adnak. Ugyanakkor ezek fejlesztése sem túl egyszerű, hiszen nagyon bonyolult rendszerről van szó, ami a jellemző munkafolyamatokat próbálja meg valósághűen szimulálni. Ebbe a kategóriába sorolható a 3DMark és a PCMark.
