A nagy tévé- és projektorgyártó cégek 2010-ben óriási reményekkel léptek be a háromdimenziós megjelenítők piacára, azonban az elért eredmények meg sem közelítették az elvárásokat. Az érintett vállalatok hiába finomították évről-évre a technológiát, amelynek köszönhetően sikerült a szellemképesedést és az akadozást idővel jó hatásfokkal száműzni e termékekből, igazából ez sem hozott áttörést.

Ennek elsődleges oka az, hogy egyszerűen kevés a 3D tartalom. Hiába ígérték a stúdiók, hogy gőzerővel kezdik forgatni a háromdimenziós alkotásokat, csak lassan csordogálnak az ilyen filmek, és a 3D csatornák is hiányoznak a tévétársaságok kínálatából. Az ESPN 2010 tavaszán pédlául megígérte, hogy még abban az évben közel száz sporteseményt közvetítenek ebben a formában, de abból sem lett semmi. A tévégyártók egy része megelégelte ezt a tötymörgést, és saját kezébe vette a dolgokat. Így a Samsung és az LG is elindította saját 3D tartalomszolgáltatását, azaz az Explore 3D-t és a 3D World-öt. Ennek lényege, hogy a saját készülékeiken keresztül elérhető egy felhőalapú rendszer, amely több száz videoklipet, magazinműsort, filmet, előzetest, animációs alkotást, showműsort, összefoglalót, beszámolót stb. tartalmaz, természetesen 3D-ben.

Ezek a jó minőségű mozgókép anyagok bármikor, akárhány alkalommal megtekinthetőek. Az ily módon elérhető tartalmak száma folyamatosan nő, és ezeket tematika szerint csoportokba sorolják az egyszerűbb kezelés érdekében. A felhasználónak módja nyílik rá, hogy pontozza, véleményezze ezeket, és ennek alapján is kilistázhatóak az egyes videók. Így a végeredmény olyan, mint egy interaktív 3D tévécsatorna, ahol a néző saját maga szerkesztheti az adást. Persze ez a megoldás sem tökéletes, hisz a kínálat lehetne nagyobb, és az élő adások is hiányoznak, de mégis legalább van valami, amit nézhetnek a tulajok vagy mutogathatják az ismerősöknek, ha már megvették a 3D tévét.