A dSLR (és más, cserélhető objektíves) gépekhez gyártott objektívek - főleg a luxuskategória - igen erős szerkezetűek, s bár képesek az átlagos napi használat során kapott kisebb pofonokat elviselni, de azért tartsuk szem előtt, hogy ezek mind precíziós eszközök. Ugyan még egy nagyobb ütés sem biztos, hogy hagy nyomot a tubuson, de attól még sajnos elállítódhat a lencserendszer finomhangolása, vagy megszorulhat a zoom-, a fókuszgyűrű. Íme, pár tipp, hogyan védjük-óvjuk drága képalkotó eszközeinket:
1. Tegyünk védőszűrőt az objektívre. Bár sokan ellenzik a védőszűrők használatát, hiszen plusz egy lencsetag, plusz egy légréteg kerül a téma és a szenzor közé, ami biztosan nem javítja a képminőséget. Mi magunk sem szívesen használunk „fölösleges” szűrőket, de vannak esetek, helyzetek, amikor bizony komolyan ajánlott a plusz védőréteg használata. Ha például szabadtéri motoros-autós versenyt fotózunk (főleg murvás, laza talajon), mindenképp csavarjuk fel azt a szűrőt, sőt, használjuk a napellenzőt is! A felverődő kavicsok, földdarabkák könnyen sérülést okozhatnak a frontlencsén, illetve annak bevonatán!
2. Tegyünk napellenzőt az optikára. A napellenző nem csak a kontrasztot javítja, hanem - lásd előző pont - védelmi szerepkört is elláthat. Ha például állványra szerelve felborul a fényképezőgép, a napellenző (és a védőszűrő) akár meg is menthetik az amúgy ripityára törő optikát. A puhább anyagból készült napellenző (műanyag, gumi stb.) egyrészt tompítja a földet érés erejét, másrészt átveszi az ütköző felület szerepét. Nem mindegy, hogy ez a párezer forintos kellék csattan a betonon, vagy az objektív eleje. A védőszűrő pedig a frontlencsét, illetve a szűrőmenetet védi meg ilyen peches esetekben.
3. Ha épp nem fotózunk, tegyük fel a kupakot az optikára. Ha épp nincs más kéznél, ez a kis, gyárilag mellékelt eszköz is életmentő lehet az objektív részére. Nyilván nem olyan hatékony egy puffanás kivédésében, mint a napellenző, de a semminél mindenképp jobb. És a szűrőmenetet is védi valamelyest.
4. Ha táskánkba tesszük az objektívet, előtte csavarjuk fel mindkét végére a lencsevédő kupakokat. A táska bélése ugyan puha, de idővel koszolódik, por- és homokszemcsék kerülhetnek a belsejébe és egy idő után maguk is elkezdenek szöszölődni. A lencsekupakok megakadályozzák az objektív elkoszolódását, sőt, akár a lencsék összekarcolódását! S persze, a nem kívánatos ujjlenyomatok is elmaradnak, mert akárhogyan is vigyázunk, bizony előfordul, hogy pont a lencséhez nyomjuk zsíros, poros, nedves ujjunkat, amikor érte nyúlunk a táskába.
5. A táskában egymástól mindig jól elkülönítve helyezzük el az optikákat. Elég egyértelműnek tűnik, mégis gyakran látni olyat, hogy a gondatlan tulaj csak úgy belepottyantja táskájába a drága objektíveket. Azért vannak a szeparátorok, hogy használjuk őket; így nem ütődnek, nem karcolódnak eszközeink. Ha elejtjük véletlenül a táskát, akkor is sokkal nagyobb eséllyel élik túl a csattanást a benne lévő tárgyak, ha kellően el vannak egymástól szeparálva. Egy új táska vásárlásánál vigyük magunkkal a boltba azt a teljes felszerelést, amit benne szeretnénk majd tárolni, hogy ott helyben belepróbálhassuk eszközeinket. Minden egységnek úgy alakítsuk ki a fachját, hogy az kellően szoros legyen. A lötyögő optikát bár gyorsabban és könnyebben ki tudjuk venni a tatyóból, de védettsége sokkal gyengébb, mint a megfelelően „körbebástyázotté”.
6. Ha magas páratartalmú vidékre utazunk, csavarjuk eszközeinket kis zárható nejlontasakokba. Nyaraláskor (vagy munkához - ahogy tetszik), ha olyan helyre utazunk, ahol tengerparton, vagy nagy páratartalmú levegőben leszünk huzamosabb ideig, csavarjuk minden eszközünket külön védőtasakba. Igaz, lehet kapni kifejezetten fotós cuccokhoz is ilyen kis áttetsző nejlonzacsikat, de ezek jóval drágábbak, mint a sima uzsonnás zacskók. Ha plusz védelmet szeretnénk, szerezzünk be nedvességet magába szívó szilikát-párnácskákat. Fontos, hogy felszerelésünk minden darabja külön zacskóba legyen csomagolva!
