Az anti-reflex tükröződő felületek, elsősorban szemüveg vagy objektív lencsékkel kapcsolatos fogalom, de az utóbbi években a fényes felületű képernyők kapcsán is gyakran emlegetjük. A fénytörés fizikai jelenség egy nem kíván hatását, a fényvisszaverődést hivatott kiküszöbölni, amikor a fény különböző közegeken halad át – például a levegőből a szemüveglencsébe vagy monitorból a levegőbe – és ekkor bizonyos mértékben változik az iránya, egy része pedig visszaverődik.

Fénytörés és visszaverődés levegő-plexi átmenetnél - forrás: Wikipédia

A változás és visszaverődés mértékét a két közeg törésmutatójának viszonya határozza meg – minél nagyobb a különbség a két törésmutató között, annál nagyobb a fény haladási irányának módosulása, a visszaverődés mértéke és annak a határszögnek a nagysága, ami fölött a beérkező fény teljesen visszaverődik.

Szemüveglencse anti-reflex réteg nélkül (balra) és anti-reflex réteggel (jobbra) - forrás: All About Vision

A visszaverődés csökkentésére olyan anti-reflex réteget (vagy rétegeket) iktatnak be a két közeg határára (lencse vagy monitor felületére), melyek törésmutatója a két eredeti réteg (mondjuk levegő és szemüveglencse) törési mutatója között helyezkedik el. Ezzel a módszerrel ugyan nő a közegváltások (így a törések) száma, viszont egyszerűen mondva egyik sem lesz olyan drasztikus, mint az eredeti, egyetlen átmenet. Végeredményben kevesebb fényveszteséget (törést és fényvisszaverődést) kapunk, kevésbé csillogó monitort, vagy éppen jobb fényáteresztésű fényképezőgép objektívet, kevésbé fárasztóan viselhető szemüveget.