A világ első víz alatti fényképét William Thompson készítette 1856-ban úgy, hogy egy rúdra rögzített fényképezőgépet tartott a víz alá. Valamivel később, 1893-ban Louis Boutan saját merülése során fotózkodott a halakkal. 1914-ben a Bahamákon már leforgatták az első víz alatti mozgóképet is (John Ernest Williamson), amit 1926-ban az első víz alatti színes fényképek követtek (W.H. Longley és Charles Martin). 1957-ben készült el a Calypso-Phot víz alatti kamera, amit Jean de Wouters tervezett és maga a híres Jacques-Yves Cousteu reklámozott. A készüléket egyébként először 1963-ban, Ausztráliában lehetett megvásárolni. Egyik fontos tulajdonsága volt, hogy akár 1/1000 mp-es záridőre is képes volt. 1961-ben végül megalapították a The San Diego Underwater Photographic Society egyesületet, amelynek célja a víz alatti fényképészet szépségének és metodikájának a világgal való megismertetése.
Nagy niklahal 1926-ból
Az első víz alatti színes kép elkészültének története igen érdekes, ugyanis W.H. Longley és Charles Martin már a húszas évek elejétől kísérleteztek vele, de az eredmény mindig kiábrándító volt (túl sötét lett az expozíció, illetve minden összefolyt a hosszú záridő miatt). Aztán 1926-ban álltak elő azzal a veszélyes, de sikerrel kecsegtető ötlettel, hogy a víz felszínén, egy tutajon úsztatva felrobbantsanak akár több kilónyi, akkoriban vakuzáshoz használt magnézium port, aminek fénye így megfelelő mértékben megvilágíthatja témájukat akár pár méterrel a víztükör alatt is. A kamera kioldóját összekötötték egy akkumulátorral, amelynek drótjait az igen robbanékony porba vezették; exponáláskor az áram hatására felrobbant a magnézium és megvilágította a víz alatti környezetet.
"Vaku" az 1926-os víz alatti fotóhoz
