Tesztelés, értékelés

Az S2-höz adott kis CD-n a Samsung Media Studio 5 nevű alkalmazást találtuk. Feltelepítése után rögtön felajánlotta a frissítést az újabb, EmoDio szoftverre, de még vártunk ezzel. A Media Studio 5-tel a zenehallgatáson kívül összegyűjthetjük a számítógépünkön tárolt audiofájlokat. Ezeket aztán rendszerezhetjük, lejátszási listákat készíthetünk belőlük. A „Store” részben online vásárolhatunk albumokat a Samsung zeneboltjának kínálatából. A „Datacasts” oldalon többféle érdeklődési körre szétoszva kereshetünk és hallgathatunk rádióadásokat, podcastokat, illetve természetesen az MP3-lejátszónkra is letölthetjük őket. Végül CD-ről átkonvertálhatjuk zenéinket MP3, WAV vagy OGG, azaz a lejátszó számára fogyasztható formátumokba. Zenéinket CD-re is kiírhatjuk.

Az újabb verziós EmoDio körülbelül ugyanezt tudja, csak egy kicsit szebben, egy kicsit jobban. Leginkább az elrendezés változott és a külső, de találhatunk a működésben is újdonságokat.

A Samsung 2003-ban mutatta be új hangminőség-javító technológiáját, a DNSe-t, azaz Digital Natural Sound Engine-t. A különleges eljárásoknak köszönhetően még többet lehetett kihozni a médialejátszókból, nagyobb élmény nyújtva így a zenehallgatáshoz. Az S2 és S3 MP3-lejátszók már ennek a továbbfejlesztett, 2.0-s változatával rendelkeznek. A technológiával a gyártó szerint a gyengébb hangforrásokból is jó minőségben, valósághűen szólaltathatjuk meg zenéinket.

A DNSe 2.0 mindkét lejátszó esetében jól hallhatóan javított a hangzáson. Stúdió módban sokkal mélyebbek, teltebbek voltak a hangok, de a magasakból lecsípett egy kicsit. A koncert módban érezni lehetett a nagy termet, ezt egy kis visszhangosítással érték el. Az S2 esetében ennyiben ki is merült a hangszínállítás lehetősége, ám az S3-nál már jóval részletesebben lehetett finomhangolni ezt. A többféle gyári beállítás mellett sajátot is készíthettünk és használhattunk. A Street Mode-ban (utcai mód) például az amúgy forgalom hangja által elnyomott frekvenciákon kicsit erőteljesebben szólaltatja meg a hangokat, így kompenzálva a külső zajokat, és így próbál egyenletesebb hangzást biztosítani.

A két lejátszó fülhallgatóival is meg voltunk elégedve. Amikor nem találtuk jónak a hangzást, az equalizerekkel utánaállítva vagy a megfelelő előre beállított hangszínt kiválasztva a legtöbb esetben tudtunk javítani rajta.

Értékelés

Az YP-S2 egy parányi, könnyű, végletekig leegyszerűsített zenelejátszó. Kavicsforma, egyszerű alakja jól néz ki, nyakban hordva olyan, akár egy ékszer. Kijelzője viszont nincs. Ám van, akinek nincs is rá szüksége, hanem elég, ha a kedvenc számait hallgathatja sorban vagy a változatosság kedvéért véletlenszerűen. Kifejezett előnye is van a kijelzőnélküliségnek, mégpedig a fogyasztás – így azonos kapacitású akkumulátorral hosszabb ideig működhet az eszköz. Az S2 esetében azért nem hagytak minket teljesen „vakon”. A lejátszó hátulján többszínű lámpácskák jelzik beállításaink állapotát. A lapos MP3-lejátszó 1 és 2 GB-os változatban és öt színben kapható; a kevesebb memóriás kavics alakú Samsung YP-S2 lejátszóért körülbelül 9900 forintot kell fizetnünk.

Nagytestvére, az YP-S3 már egy komolyabb szerkentyű, a zenéken kívül – kompromisszumokkal – videofilmeket is képes lejátszani. Menüje jól használható, átlátható volt. Az egyetlen dolog, ami akadályozott néha a használatában, az érintőgombos vezérlés volt. Hiába nézett ki jól, meg szép is volt, de egyes gombok olyan közel helyezkedtek el egymáshoz, hogy sokszor akaratlanul is rosszat nyomtunk. Azért persze meg lehet szokni, és ha belegondolunk, hogy nincs mechanikus, mozgó alkatrész, és így talán hosszabb ideig fogja bírni a kiképzést, már nem is tűnik olyan rossz dolognak. Az egész szerkezet egyébként tapintásra, érzésre nagyon jó minőségű anyagokból készült, az oldalsó díszcsík például igazi fém. A műanyag borítások viszont vonzzák az ujjlenyomatokat.

A rengeteg extrának köszönhetően akkor sem unatkozhatunk, ha már nincs kedvünk a zenehallgatáshoz. Ekkor jól jöhet a beépített FM rádió, a játékok, a podcasthallgatás. Zenehallgatásnál 25 órás használatot ígér a gyártó, illetve körülbelül 4 órán keresztül videózhatunk vele. Az 1,8 hüvelykes, OLED paneles képernyőjének nagyon szép, élénk színű képe volt. Audiofájlok közül az MP3-mal és a WMA-val boldogul; mozgóképként csak az SVI formátumot képes lejátszani, állóképekből pedig a JPEG-et ismeri. A lejátszó 2, 4 és 8 GB-os változatban lesz kapható; a klasszikus fekete és fehér mellett kék, zöld és piros S3-as is elérhető lesz. Az S3 kicsit várat magára, még nem forgalmazzák hazánkban, a direkt MP3-lejátszóknak készített oldalon, a www.samsungmp3.hu-n sincsenek fenn ezek az újdonságok. Összességében, a fenti jó tulajdonságai miatt a Samsung YP-S3 nekünk tetszett.

Samsung YP-S3

ndavid

A Samsung YP-S2-t és YP-S3-at a Samsung hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.