Creative Zen Stone - Pink

Egyet nagyon jól tud az Apple: etalont teremteni. Az iPodot, Mac minit, az iTunest és már szinte a megjelenése előtt az iPhone-t is így emlegetik. A korszakalkotó zenelejátszónak minden variánsát koppintják már, ami arra utal, hogy bevált, érdemes utánozni. Mai tesztalanyunk is mondhatni egy utánzat – méghozzá a jobbik fajtából –, az apró iPod Shuffle babérjaira tör. A Creative Zen MP3-lejátszók legkisebbike, a Stone pár hónapja mutatkozott be, máris rengeteg színváltozatot, kiegészítőt és továbbfejlesztett modellt is kínál a gyártó.

Találó a „kavics” név, mert a kicsike akkora, mint egy átlagos, tóparti kődarab. Külső mérete 54 x 36 x 13 mm, tömege pedig 20 gramm alatt van. Lehet, hogy a férfiak java részének a Barbie-rózsaszín tesztpéldányra nézve kisül a szeme, de szokni kell, hogy a mátrixon kívül létezik a való világ is, amelyben lányok is járnak; nekik gyakran bejön ez a szín, vagy akár a piros, kék, zöld, nemcsak a fekete, fehér vagy a szürke (ilyen színű Stone nincs is).

Aki nem vakult meg a pinktől, észreveheti, hogy az apróságon nincs kijelző! Az egyetlen információs berendezése egy LED, amely háromféle színben tud villogni vagy világítani. A fő kezelőszerv négyirányú karikagomb, közepén még egy nyomókával. Az utóbbi a play/pause, hosszan letartva pedig a ki/bekapcsoló. A négy iránnyal a hangerő és a számok közti léptetés kezelhető. A Stone élére került adat- és tápcsatlakozója, ami nagy megelégedésünkre egy szabványos mini-USB aljzat.

A túloldalon lakik a szokásos fülhallgató-kimenet és mellette egy húzós, reteszelős vezérlőszerv. A retesz két állásával válthatunk a gépen tárolt zenék lejátszási sorrendjén, ami lehet szépen sorban vagy véletlenszerűen. A harmadik állásba húzva a soron következő könyvtárba léphetünk, ami kijelzős navigálás nélkül elég hasznos és pofonegyszerű. A véletlenszerű mód az összes könyvtárat használja.

Hátul a nyak- vagy csuklópánt rögzítőjén kívül nincs semmi hasznos. Jó látszik, hogy a műanyag felület szép fényes, és sanszos, hogy rövidesen karcos is lesz. A rózsaszín nem volt túl érzékeny az ujjlenyomatokra, a fekete inkább az.

Ha már a színeknél tartunk, meg kell említeni, hogy a Stone-t összesen hatfélében kínálják, de idehaza – és az európai értékesítési láncban – csak fekete, fehér és pink jelent meg, piros, zöld és kék nem.

A picike dobozban nem volt sok minden a lejátszó mellett. A gondosan összehajtogatott használati utasítások között találtunk magyarul beszélőt is, bár meglehetősen szűkszavú volt. Igaz, egy ilyen egyszerű dologról nem is kell túl sokat papolni. A mellékelt füles iPodos stílusban fehér volt.

Főbb paraméterek:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!