Külső

Múltkor az ESPRIMO Mobile U9215-tel megmutattuk, hogy Fujitsu Siemens notebook alatt nem csak a rendszerint olcsó Amilókat kell érteni. Most egy újabb kategóriába, a Lifebookok közé nyerünk bepillantást egy olyan géppel, amely a gyártónál a felsőkategóriás mobilitást képviseli. A P8020 a legfrissebb Intel technológiát öltöztette egy kicsi és könnyű ruhába. Megjelenésére sem lehet panaszunk. Bár 12,1”-os, szélesvásznú (16:10-es) monitora van, pár centiméterrel keskenyebb a kategória szokásos darabjainál. Fedele fényes, fekete bevonatot kapott, amit középen keresztbefutó ív tesz egyedibbé.

Elsőre úgy tűnhet, hogy a fedél lakkfekete, de alaposabban szemügyre véve pici csillámszemcséket fedeztünk fel a fényezésben. Tényleg egyedi ez a felület, de mi jobban örültünk volna valami matt rétegnek – esetleg fémből – ami kevésbé vonzza az ujjlenyomatokat.

Elölről nézve a kis Lifebookot látszik, hogy vastagabb annál, mint amire számítottunk. Elöl majdnem három, hátul pedig már közel négy centiméter a mérete – ennél vékonyabbak a Dell vagy Lenovo konkurensek. A fronton nincsenek csatlakozók, csak a kártyaolvasó bevágása és a vezeték nélküli hálózati eszközöket ki/bekapcsoló retesz került ide. Fontos részlet a szokatlan, balra alul elhelyezkedő bemeneti szellőzőnyílás. Ennek hátul található meg a társa, ami mellett már csak az akkumulátornak maradt hely. Dicséretes és bizalomgerjesztő, hogy a zsanér fémből van.

Ritka eleme az üzleti szubnotebookoknak a belső optikai meghajtó. A Lifebook P8020-at ilyennel is felszerelték, ráadásul nem vékonyított modellel, mint a Toshiba Portégé R500-at. Nagy kár, hogy körülményes kiszerelni, és a helyére nem illeszthető második akkumulátor vagy merevlemez, esetleg üres, súlycsökkentő modul. Persze a tömeggel és a teleppel így sincs gond, mert a P8020 a hatcellás, 62 Wh-s akkuval is csak 1,3 kilogrammot nyom. Az optikai meghajtó fölött fura módon nem ExpressCard, hanem régebbi PC Card foglalat látható. Mögöttük egy USB és egy üres betét sorakozik. Alaposan telezsúfolták a túlsó oldalt. Itt két hangcsatlakozó és egy mini FireWire nyitja a sort, majd két USB, Ethernet csatlakozó, analóg monitorkimenet, tápcsatlakozó és Kensington zár következik. Örültünk volna egy digitális monitorkimenetnek, bár ez rendszerint a dokkolóra szokott kerülni. Tessék egy pillantást vetni a felső és alsó rész közötti, ehhez a kategóriához méltatlan résre is!

Kinyitva a kis Lifebookot azt láthattuk, hogy milyen szélesnek illene lennie minden 12,1”-os kijelzővel ellátott notebooknak. Örvendetes, hogy nincs az LCD panelnek több centiméteres oldalsó kerete, igaz, felül és alul faraghattak volna még rajta. Kár, hogy a monitor felülete tükrös, és fényes az alatta húzódó kezelőszervek komor sora is. Szokatlan az alsó részen a billentyűzet és csuklótámasz aránya. Az utóbbi lehetne keskenyebb, az előbbi pedig szélesebb, mondjuk egy extra sorral.

Ugyan nem teljesen laposra, de megfelelően nagy szögben nyílik a kijelzőpanel. Mozgatása közben azt érezni, hogy félelmetesen vékony, hajlik jobbra-balra, akárcsak a Toshiba Portégé R500 fedele, sehol sincs a Lenovókra jellemző masszivitás. Azt feltételezzük, hogy a műanyagon felül semmilyen extra anyagot nem használtak fel a készítésekor. Ha nem így lenne, akkor minden bizonnyal büszkén hirdetnék ezt a honlapján.

Elég fura fenéklemeze van a P8020-nak. Nekünk elsősorban a szellőzők hiányoztak róla, de a merevlemez cseréjét segítő nyílást is hiába kerestük. Egyedül a két memóriafoglalathoz fértünk hozzá.

A gép kis súlya ellenére kellemesen testes akkumulátor mögé rejtették a 3G modem SIM kártyájának nyílását.

Kaptunk a géphez egy port replikátort, amire négy USB, analóg és digitális monitorkimenet, illetve hangkimenet került. Ha ráhelyezzük a gépet, tovább emeli hátsó részét, billentyűzetét pedig kismértékben megdönti.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!