Kijelző, bevitel

Akárcsak a konkurenseibe, a kis Lifebookba is 12,1”-os, LED háttérvilágításos, de mégiscsak TN+Film technológiás panelt telepítettek annak – előnyei mellett – minden hátrányával együtt. Emiatt a kép csak elölről nézve igazán szép, felülről hamar homályosodni kezdett, alulról pedig szinte azonnal átfordultak a színei. Örvendetes viszont, hogy oldalról nem fakultak olyan gyorsan az árnyalatai, mint az átlagos notebookkijelzőké.

Megvizsgáltuk a monitor színhelyességét is. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Természetesen azt kaptuk a színhelyesség mérésekor, amire számítottunk. Alapállapotban csúnyán túl voltak szaturálva ennek a laptopnak a színei is, de a kalibrálás egészen jó eredményt hozott. Egyetlen lényeges bajunk volt a P8020 kijelzőjével. Háttérvilágítása a monitor alsó és felső peremén is mindenféle fényviszonynál jól látható, világos sávot hagyott. Akárcsak a merevlemeznél, itt is az a véleményünk, hogy egy ilyen drága géphez méltatlan ez a részlet. Egyébként a panel egyenletessége rendben volt, 200 cd/m² körüli maximális és 0,5 cd/m²-es minimális fényerejéből 400:1 körüli kontrasztarány következik.

Egy komoly üzleti notebook fontos jellemzője a gépelési komfort. Ebben a kategóriában tilos horpadnia a klaviatúrának az átlagosnál valamivel határozottabb leütések alatt. Bizony, erre a P8020 nem volt képes, régi ThinkPad X60-unk lényegesen jobb volt ebből a szempontból, utódjáról nem is beszélve. A Lifebook gombjai járhatnának valamivel hosszabb úton.

Nem értjük, hogy az ESPRIMO Mobile U9215 viszonylag okos elrendezése után hogyan kerülhetett a cseppálló billentyűzet jobb felső sarkába az „ultrafontos” Pause/Break gomb, illetve minek a dedikált Num/Scroll lock. Sokkal jobb helye lenne itt a laposított kurzormozgatókra száműzött Home, End, PageUp, PageDown négyesnek. Olyan nehéz lenne a tapipad gombjai alatt üresen tátongó egy centiméteres sávot felvarázsolni a billentyűzet fölé, és belevágni a négy hiányolt gombot?

Az sem világos, hogy miért kell egy elvileg visszafogottan elegáns üzleti szubot telerakni kék LED-ekkel. Rendben van, hogy kell pár visszajelző fényforrás, de a négy extra funkciógomb és a világító Lifebook felirat szerintünk nem esztétikus. Valószínűleg a kis hangszórókat is el lehetett volna helyezni elegánsabban, például valahova a fenéklemez elejére. Bár ott a szellőzés és az optikai meghajtó útjában lennének.

Kellemesnek találtuk a touchpadot. Felülete kissé érdes, oldalán nem jelölték a gördítősávot, de tudja ezt a funkciót, és szoftverének köszönhetően multi-touch képességgel is rendelkezik, lehet például két ujjal nagyítani. Gombjai közé beszorították az ujjlenyomat-olvasót, de így is elég nagyok – főként magasak – maradtak, és kellemesen jártak, ahogy egy üzleti gépnél illik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!