Szintetikus benchmarkok

A továbbiakban az Everest egyes benchmarkjait futtatuk le, ezek ugyanis képesek kimutatni az egyes architektúrák erősségeit, gyengéit, ráadásul fel lettek készítve a Hyper-Threadingre, SMP-re és CMP-re is.

A CPU Queen egy egyszerű, integer számokkal dolgozó benchmark, ami a processzorok elágazásbecslési képességeire fókuszál, és a „nyolc királynő egy sakktáblán” feladványra épül (10x10-es sakktáblán). A teszt csak alap x86-os utasításokat használ, és kevesebb mint 1 MB memóriát foglal le.

A CPU PhotoWorxx különböző digitális fotófeldolgozási műveleteket hajtat végre a processzorral (kitöltés, forgatás, random stb.). Ez a teszt főleg a processzorok integer számolási végrehajtási egységeit dolgoztatja meg a memóriaalrendszerrel egyetemben.

A CPU ZLib is egy integer benchmark, ami a publikusan elérhető ZLib fájltömörítési algoritmussal méri le a processzor teljesítményét. A teszt csak alap x86-os utasításokat használ.

Az FPU Julia a processzorok 32 bites lebegőpontos (egyszeres pontosságú) teljesítményét méri le a „Julia” fraktál segítségével. A benchmark kódja assemblyben íródott, és extrém mértékben használja ki az egyes AMD és Intel SIMD-utasításkészleteket (x87, 3DNow!, 3DNow!+, SSE).

Az FPU Mandel a 64 bites lebegőpontos (kétszeres pontosságú) teljesítményt méri le a „Mandelbrot” fraktál kiszámolása révén. Ez a benchmark is assemblyben íródott, és hasonlóan az FPU Juliához, kihasználja az egyes SIMD-utasításkészleteket (x87 vagy SSE2).

Az FPU SinJulia a 80 bites (kiterjesztett pontosságú) lebegőpontos teljesítményt méri le a „Julia” fraktál módosított változatának kiszámolásával. A kód assemblyben íródott és erősen kihasználja a trigonometrikus és exponenciális x87-es utasításokat.

Az integer tesztekben a Opteron igen jól szerepel, ami nem meglepő, hiszen az AMD processzorokban 3 teljes értékű ALU található, míg a Core architektúrára épülő processzorok egy teljes értékű, és két csak megszorításokkal működő ALU-val dolgoznak. Az FPU-t használó tesztekben a papírforma érvényesült, a Core előnye kimagasló, ami a szélesebb (128-bit) utasításvégrehajtóknak köszönhető. A Dempsey szereplése igazi kakukktojás, az esetek többségében gyorsabb volt kikapcsolt Hyper-Threading technológia mellett. Ez talán annak köszönhető, hogy a benchmarkok erőteljesen terhelik le a specifikus végrehajtókat (ALU-k vagy FPU-k), tehát úgymond végrehajtóegység-limitált szituáció következik be. Ebben a helyzetben egyetlen logikai szál kisajátítja magának a végrehajtó-egységeket, a másik szál nem jut hozzá azokhoz, így a "futószalag-beakadás" (pipeline stall) elkerülhetetlen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!