Konklúzió
Azt hihetnénk, hogy a teszteredmények alapján nagyon egyszerűen levonhajtuk a megfelelő következtetéseket, pedig ez nem igaz. Kétségtelen, hogy az Intel 45 nm-es Core 2 Duója nagyon jól sikerült, hiszen az előző generációhoz közeli áron (1–2000 Ft a különbség) nagyobb teljesítményt, alacsonyabb fogyasztást és jobb tuningpotenciált biztosít. A hárommagos Phenomok összegző grafikonunkon végül az E8200 alá csúsztak, ami elsősorban a játékok alatt elért gyenge teljesítményüknek tulajdonítható; ha a játékokat kivonjuk az egyeletből, akkor körülbelül ahhoz közeli sebességet nyújtottak. A Core 2 Duónak megvan az az előnye, hogy az átlagfelhasználó számítógépén megtalálható programokat – melyek még nem támogatják a sok processzormagot – magasabb órajele miatt gyorsabban futtatja, a hárommagos Phenom pedig a jól párhuzamosított alkalmazásokban (például konvertálók és renderelők) érzi jól magát. Az E8200 a fogyasztás és a túlhajtás szempontjából is kívánatosabbnak tűnik, igaz a hárommagos Phenom erre vonatkozó tapasztalataival még nem szolgálhatunk, csak tippelni tudunk.
Hogy mégsem egyértelmű a Core 2 Duo E8200 ajánlása, az annak tudható be, hogy AMD nagyon komolyan gondolja ezt a belépőszintű négymagos dolgot, és ennek ékes bizonyítéka, hogy partnereinknél az olcsóbbik Phenom alig drágább (kb. 4000 forint a különbség), mint a Core 2 Duo E8200. Az is lehet, hogy a most megjelent Core 2-es árcéduláján feltüntetett összeg az újdonság varázsa miatt ilyen magas, de a premier óta már eltelt másfél hónap, tehát az Intelnek (illetve a nagykereskedőknek) már volt ideje árat csökkenteni. Ezért végülis csak nagy általánosságban jellemezhetjük az új processzorokat.
A 45 nm-es Core 2 Duo amellett, hogy az előző generációnál gyorsabb, hűvösebb és tuningbarátabb, az SSE4.1 utasításkészlet támogatása és úgy általában a programok optimalizáltsága miatt jó vételnek tűnik. Szerintünk ez a processzor egy nagyszerű ugródeszka azoknak, akik korábban olcsón egymagos Celeront vagy kétmagos Pentiumot, esetleg Core 2 Duót vettek. A most megjelent három típus, az E8200, E8400 és E8500 2,66, 3 és 3,16 GHz-es órajelekkel rendelkezik, és bár az E8200 a legolcsóbb, az E8400 sem sokkal drágább (kb. 3000 forinttal), és magasabb szorzója miatt a túlhajtás szempontjából valószínűleg még jobb választás, igaz, mire nem elég manapság 4 GHz?
Az AMD hárommagosa sajnos gyengébben szerepelt, mint amire számítottunk, ez egyrészt alacsony órajelének tulajdonítható, másrészt annak, hogy az alkalmazások jó része az Intel processzorokat részesíti előnyben; persze nem foghatunk mindent erre, az Intel lapkák magasabb IPC-je egyértelmű. A tri-core Phenom emiatt még azokban a programokban sem tudott kiemelkedőt nyújtani az E8200-hoz képest, melyek a három- vagy négymagos processzorok összes porcikáját képesek megdolgoztatni. De ez mind megbocsátható, ha az AMD megfelelő árcédulát ragaszt a dobozra. A hárommagos Phenom a régi AM2-es alaplapok tulajdonosai számára lehet majd igazán kívánatos, na nem az Athlon 64 X2 6400+-t birtoklóknak, hanem a lassabb kétmagost vagy Sempront hajtóknak. A Phenom és annak hárommagos verziója fogyasztás szempontjából továbbra is gyengébben teljesít, mint a rivális lapkái.
Az új Core 2 Duo szereplése az árak tekintetében az AMD-re nézve nem túl szerencsés. Az AMD-nek a Core 2 Duo E8200 környékére (kb. 45–46 000 forint) kell majd beáraznia a legmagasabb órajelű, 2,4 GHz-es tri-core Phenomot, és kénytelen lesz ennél olcsóbban adni az összes többi egy-, két- vagy hárommagos processzorát. A szimulált „X3”-as eredményeiből mi arra következtetünk, hogy egy K10-alapú kétmagos piacra dobásának a kihozatali arány magasan tartásán kívül nincs túl sok értelme, hacsak nem vezetik ki a forgalomból a K8-alapúakat. Az AMD számára elkerülhetetlen és életbevágóan fontos, hogy minél hamarabb áttérjen a 45 nm-es gyártástechnológiára, hogy csökkenteni tudja a fajlagos előállítási költségeket, hiszen láthattuk, hogy az Intel mennyivel jobban áll ezen téren.
