Webtévék - I.

Az internetes tévé nem kiszorítani akarja a hagyományos televíziózást, hanem alternatívát kínál helyette. Adása akkor kezdődik és akkor fejeződik be, amikor mi akarjuk, és a műsort is mi magunk állítjuk össze. Egyre többen vevők erre az új tévézési formára.

Megszokhattuk már, hogy a világhálón szinte naponta történik valami világrengető. Most épp a televíziózás forradalmasítása folyik, ha nem is gőzerővel, de elég jó tempóban ahhoz, hogy akinek szeme van a látáshoz és füle a halláshoz, érzékelje: nagy dolgok vannak készülőben. A médiumot, amely rövid időn belül megváltoztathatja milliók tévézési szokásait, úgy hívják: webtévé.

Vigyázat, nem arról a Microsoft által is melegen pártfogolt, de egyelőre kevés vitalitást mutató szórakoztatóelektronikai eszközről van szó, amely a tévé és az internet lehetőségeit kombinálja. És nem is azokról az internetes tévécsatornákról, amelyek saját anyatévéjük műsorait továbbítják folyamatosan a monitorunkra. Pontosabban ezek is beletartoznak a webtévé fogalmába, de ezek csak csírák, kezdemények. A webtévé ígérete több annál, hogy ezentúl nem kell felállnunk a számítógépünk elől, és átballagni a nappaliba, ha kedvenc sorozatunk kezdődik valamelyik csatornán. A forradalom nem arról szól, hogy máshol, hanem máshogy nézzük a tévét.

Szilikon és szilícium

Ha fogalmat szeretnénk alkotni arról, mekkora potenciál rejlik az új médiumban, látogassunk el mondjuk az MTV Overdrive-ra. (Alternatív böngészővel ne nagyon kísérletezzünk, a site az Internet Explorert szereti.) Az MTV nagy beruházással létrehozott Overdrive webhelye 2005 tavasza óta üzemel, és rengeteg exkluzív, csak online úton elérhető anyagot kínál.

MTV Overdrive: sok, csak itt megtalálható videót kínál

Természetesen itt a videoklipek dominálnak, de van az oldalon hír, játék, magazinműsor és filmajánló is, vagyis nagyjából minden, amit az MTV műsorfolyamából ismerhetünk. A kínálatot kategóriák szerint csoportosították, és a felhasználó teljesen szabadon csipegethet belőlük.

A hihetetlenül dizájnos felület gombjain kattogtatva lejátszási listákat állíthatunk össze, elküldhetjük azokat ismerőseinknek, vagy saját gépünkre irányíthatjuk, ezután azt nézzük a kis ablakban vagy a teljes képernyőn, amit akarunk, és nem azt, amit egy központi szerkesztő hetekkel korábban műsorra tűzött. Az élmény ahhoz hasonló, amit az MP3-lejátszók kínálnak, csak minden sokkal harsányabb, látványosabb – igazi királyság.

Álmaink videotékája

Az MTV tévéje kifejezetten a fiataloknak szól, a Google Video Store viszont – ahogy azt már az internetes óriás korábbi megmozdulásainál megszokhattuk – az egész világhoz. A szolgáltatás bétaváltozatát ugyancsak 2005 tavaszán indította be a Google, azzal a céllal, hogy egy központi felületen kereshetővé és elérhetővé tegye a felhasználók által ingyen vagy díjazás ellenében közreadott videókat. A Google fogadja a beküldött anyagokat, teljesen egyenrangúan kezelve a magánszemélyeket és a vállalatokat, és a tulajdonosokra bízza annak eldöntését, kérnek-e pénzt a videók letöltéséért, és ha igen, mennyit. Ezután a megjelölt összegért árusítja a videókat.

A szolgáltatás kezelőfelülete elég kezdetleges, kicsit amatőr ízű, de annyit azért lehetővé tesz, hogy eligazodjunk a műfajok és kategóriák között, szétválogassuk a fizetős és ingyenes tartalmakat, lejátszási listát készítsünk, és akár iPodra vagy Sony PlayStation Portable eszközre is letöltsük a filmeket.

Google Video Store: primitív felület, reményteljes jövő

A szolgáltatás beindulásakor még nem lehetett kulcsszó alapján keresni a videók között, ám néhány hónappal később ez a lehetőség is megnyílt. Ez azt jelenti, hogy a videókhoz mellékelt metaadatok segítségével nem csak címre, szereplőkre, alkotókra, de akár kedvenc filmes benyögéseinkre is rákereshetünk az anyagban.

Nézhetetlen filmek

A valóság azonban nem ilyen derűs, legalábbis egyelőre. Először is, a Google Video Store kínálata ma még szánalmas. Az ingyenes anyagok többsége totálisan érdektelen házi videó, blog, dokumentumanyag vagy egyszerű ökörködés. A fizetős tartalmat a Google folyamatosan bővíti, a filmek, tévésorozatok, NBA kosármeccsek, videoklipek konzervanyagait tartalmazó készlet állítólag naponta nő, de a kínálat egyelőre elég szegényes, részben jogtechnikai okokból. A jogdíjak ugyanis általában országokra szólnak, és ezt az interneten elég körülményes érvényesíteni. Ráadásul a letöltött anyagok másolás elleni védelmét biztosító technika sem igazán acélos: egy magát DVD Johnnak nevező, kifejezetten a másolásvédelmi technikák lejáratására specializálódott fiatalembernek néhány nap alatt sikerült feltörnie. Így azután érthető a jogtulajdonosok húzódozása, hogy a Google Video Store rendelkezésére bocsássák nagy értékű filmes adatbázisaikat. Nem csoda, hogy amikor végignéztük a fizetős mozik 353 tételből álló listáját, a koncertfilmeken kívül egyet sem találtunk, amelyért egyetlen centet – vagy akár egy fillért is – kiadtunk volna.

A gyenge kezdés miatt vannak, akik a Google első nagy melléfogásának ítélik a Google Videót. De ne hamarkodjuk el az ítéletet. Ismerve a Google megalomániáját és kitartását, valamint figyelembe véve azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy a Google egymilliárd dollárért megvásárolta a Time Warner AOL részvényeinek öt százalékát, van egy olyan gyanúnk, hogy a Google Video Store még tartogat meglepetéseket a világ számára.

Műsorok főiskolásoknak: az mtvU.com segít kipihenni a tanulás fáradalmait

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!