Gyorskeresés
Újra dúl a domainháború
Ismét milliókat érnek a jól csengő domainnevek, és valóságos iparág épült ezek kihasználására...
Hirdetés
A domaintenger kalózai
Nomen est omen, a név a végzet, mondja az ősrégi latin mondás, ami úgy látszik, az internetre is igaz. Újra milliókat érnek a jól csengő domainnevek, és valóságos iparág épült ezek kihasználására; az alábbiakban a domainnév-spekulánsok – vagy ahogyan magukat nevezik, a domainerek – világába látogatunk el.
A dotkomlufi mértéktelen és értelmetlen felfúvódásának legbiztosabb jele volt 1999-ben, amikor egy élelmes üzletember bejegyeztette a business.com domainnevet, majd egy árverésen valóságos vagyonért, 7,5 millió dollárért adta tovább. A kilencvenes évek végén, amikor elég volt egy jól csengő webcím, és a tőzsde máris futószalagon szállította a pénzt az internetes vállalkozásoknak, a jól hangzó domainnevek hirtelen – szó szerint, amint a példa is mutatja – aranyat értek. Aztán, mint tudjuk, a dotkomlufi kipukkadt, az internetes üzleti világ összeomlott, és a romjain felépülő, megváltozott, megerősödött új internet (trendi kifejezéssel élve a Web 2.0) csak mostanában kezdi ismét összeszedni magát annyira, hogy üzleti-befektetési szempontból újra kívánatos legyen. Vajon ez azt is jelenti, hogy újra eljön a domainkalózkodás, a domainbrókerkedés ideje? Már el is jött – csak egy kicsit másképp, kicsit kifinomultabb módon, mint első alkalommal.
A hősidőkben, a kilencvenes évek végén vált szokássá a cybersquatting, vagyis a dotkom forradalomra késve reagáló cégek (vagy az azokhoz köthető termékek, márkák) neveinek a bejegyzése, majd a név továbbadása a cégnek, természetesen sokszoros áron (sokat gyorsított az üzlet nyélbe ütésén, ha a pénz megérkezéséig a biztonság és a hírverés kedvéért pornóoldalt üzemeltettek). Az egyik leghíresebb ilyen ügy a Microsoft zsarolása volt a windows2000.com címmel. A Gates-birodalom ugyan pénzt nem volt hajlandó adni a címért (amely az operációs rendszer piaci bevezetése előtt természetesen borzasztó fontos volt nekik), ehelyett más, akkoriban milliókat érő domainnevekkel oldották meg a „túszcserét”.
1999 végén aztán Amerikában törvény született az ilyesfajta domainlopások ellen, amely kimondja, hogy minden bejegyzett védjegy egyfajta „elővételi jogot” jelent annak domainváltozatára is. Ez gyakorlatilag megszüntette a cybersquattingot – és megszületett helyette a typosquatting: nagy forgalmú weboldalak nevének hibásan írt, elgépelt verzióinak bejegyeztetése. Egy weboldal címének beírásakor nyilván előfordul néha véletlen elgépelés – és sokmilliós látogatottság mellett ez meglepően nagy forgalmat generálhat az ügyesen megválasztott, direkt elgépelt című oldalnak.
Mostanság a legnagyobb gondot a click fraud jelenség okozza: olyan programok, amelyek a böngészőprogramban fizetős linkekre kattintgatnak szorgalmasan, és így generálnak valódi bevétellel járó álforgalmat (a lebukás ellen dinamikus vagy hamis IP-címet, illetve zombihálózatokat szoktak használni).
A domaintenger kalózai
A dotkom boom idején a domainnév-biznisz nagy lottójátékra hasonlított. Az ember bejegyeztetett egy rakás jól hangzó (vagy annak gondolt) nevet, majd szépen ült rajtuk, házalt velük, aukciókat tartott, és várta, hogy találkozik álmai befektetőjével, akinek pont az ő birtokában lévő névre fáj a foga – és a bankszámlája. Mára ez teljesen megváltozott. Ahogyan a Web 2.0 is az interaktivitásról, a cselekvésről, a dinamizmusról, a felhasználó bevonásáról szól, a domainer is elébe megy a szerencséjének, és „dolgoztatja” a domainjeit ahelyett, hogy feltétlenül az eladásukra koncentrálna.
A trükk és a domainerek üzletének a mozgatója az úgynevezett type-in traffic, más néven direct navigation. Manapság a csapból is az internet folyik: a médiából ellenállhatatlanul özönlik felénk a reklám, amely mind azt sugallja, hogy akinek nincs internetelérése, az egy senki. Ennek megfelelően nap mint nap tömegek kapcsolódnak a világhálóra, akiknek csak valami nagyon halvány elképzelésük van arról, hogy mi is ez az egész, hogyan és mire lehet használni. No és mit tesz egy ilyen kicsit elveszett, tapasztalatlan felhasználó, ha teszem azt online édességboltot akar keresni a neten. Nem a kézenfekvő megoldást, vagyis valamelyik keresőoldalt választja, hiszen azt sem tudja, mi az, és hogyan működik – egyszerűen beírja az URL mezőbe, hogy „candy”. A böngésző előzékenyen kisegíti hősünket egy „www.” előtaggal meg egy „.com”-mal a végére, és máris előállt egy type-in találat a www.candy.com oldalon.

Édességboltok linkjei: a Candy.com napi 300 dollárt hoz a tulajdonosának
Ez az oldal az egyik legmenőbb domainer, Rick Schwartz – a domainerek éves floridai konferenciájának fő szervezője – tulajdonában van, és online édességboltok linkjeit, illetve hirdetéseit tartalmazza. Ha az egyszeri látogató innen továbbkattint egy ilyen boltba, netán vásárol is, azzal máris keresett néhány centet Ricknek.
Hogy hogyan lesz ebből 65 ezer dolláros Rolex óra Mr Schwartz karján? Nos, a Yahoo felmérése szerint a type-in traffic nagyjából a keresőoldalak forgalmának 15 százalékával egyenértékű. Ha ezt a 15 százalékot levetítjük az internetet használó több százmillió emberre, egész hihetőnek tűnik Rick vallomása, miszerint a candy.com napi 300 dollár bevételt termel neki (és most őszintén: ki az, aki a neten vásárol édességet?!). Amikor 2002-ben 108 ezer dollárt fizetett a névért, mindenki hülyének nézte – a befektetése nagyjából másfél év alatt térült meg, és ma ez a domain egyedül annyi pénzt hoz neki, mint egy magasan képzett programozó fizetése.
A dolog pikantériája az, hogy a nagy forgalom és a linkekre alapozó szerkezet tökéletesen passzol a weboldalak mai, általánosan elfogadott „értékmérő műszeréhez”, a Google PageRank algoritmusához. A type-in traffic könnyen olyan népszerűvé tehet egy ügyesen megválasztott és felépített domainer-tranzitoldalt, hogy a keresőoldalak találati listáin is előkelő helyet foglalhat el az adott keresőkifejezés begépelése után. Ez pedig csak újabb látogatókat és újabb bevételt jelent – beindul a pozitív visszacsatolás, a többit már el lehet képzelni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
Azóta történt
-
Visszaélések sms-sel
Az emelt díjas sms-ekhez kapcsolódó szolgáltatások laza jogi szabályozása miatt sokan csak utólag kapcsolnak, hogy átverték őket.
Előzmények
-
Yahoo! - versenyben a Google-lal
Az egykori webkatalógus mára igen sokrétűvé vált szolgáltatásai között tallózunk.
-
Észre kell vegyenek!
A webes reklámok történeti áttekintése, fejlődésük napjainkig.
-
A rablóból lett pandúr
Kicsoda valójában Kevin Mitnick, az ember a legenda mögött?
Percről percre
WP7 blog: A 256 MB RAM okozta limitációk
Avagy milyen korlátokba ütköznek a 256 MB RAM-m...
Jön a Cyberpunk
A Witcher 2 fejlesztői leleplezték következő já...
Xperia acro S – ICS vízálló köntösben
Kisebb kijelzővel ám szintén strapabíró kivitel...
Shin Megami Tensei IV teaser
Meglepetés az Atlus-tól és a Famitsu-tól.
Hamarosan élőben Google csodaszemüvege
Június elsején mutatják be a Project Glass munk...
Galaxy Pocket - zsebibaba
Megérkezett szerkesztőségünkbe a Samsung legolcsóbb androidos mobilja, amely még így is kicsit drágább a tudásánál.
Win7: cégeknek megéri váltani
Alacsonyabb IT- költséggel és jobb terméktámogatással csábít az új rendszerre a redmondi vállalat.
Sony Xperia U - a kis herceg
Az új Xperia család legkisebb tagja a 3,5 hüvelykes kijelzővel szerelt U, mely úgy néz ki, mint nagyobb testvérei. Kellemes.





