Bevitel

Az Apple géphez mellékelt beviteli eszközök is jelentősen megújultak. Közülük az őszi megjelenés előtt talán az egér kapta a legnagyobb figyelmet, hiszen nem akármilyen változáson esett át! A végül Magic Mouse-nak keresztelt beviteli eszköz még az előd Mighty Mouse-nál is nagyobb mértékben szakított a PC-s egerek által kialakított hagyományokkal. Az új változat íves, egyetlen műanyagdarabból kialakított háta ugyanis érintésérzékeny, sőt mi több, multi-touch-os. Kicsit furcsa azért, hogy ezt a monitoroknál gyakran hallott, megszokott kifejezést most egy egérnél is lehet használni.

Lássuk be, még a végletekig lekerekített Mighty Mouse a kis görgőbogyójával is elbújhat dizájnban az új modell mellett. Persze minden bizonnyal annak is megmarad a saját rajongótábora, hiszen nem egyszerű váltani. Nos, ennyit a külsőségekről és a pozitívumokról. Sok egeret próbált kezünk a tesztelés végéig sem tudta megszokni a lekerekített beviteli eszköz használatát. A kattintással még nem lenne gond - bár nagyon furcsa volt, hogy a műanyagon pihentetett ujjainkat fel kell emelni a jobbklikkhez -, de a többérintős figurák használata annál inkább szokatlan volt. Ha valaki ismeri, hogy milyen zavaró, irritáló érzés egy több éves, tükörsimára koptatott billentyűzeten gépelni, bizonyára átérzi, mennyire kellemetlen lehet, amikor elsőként próbálja a Magic-en a kétujjas nagyítást, a görgetést vagy éppen a forgatást. Nyilván meg lehet szokni, idővel biztosan, nekünk pár nap alatt nem ment.

A fehér-szürke, azaz műanyag-fém beviteli eszköz egyébként két darab (AA) ceruzaelemmel működik. Alján egy kis kapcsolóval kelthető életre, amit egy parányi zöld lámpa jelez. Ezek mellett található az 1000 dpi-s lézeres szenzor. Két, az egér szinte teljes hosszán végighúzódó csúszótalpa könnyíti a siklását. A számítógéphez Bluetooth-szal kapcsolódik, így nagyjából 10 méterig használható. Az iMac-hez természetesen alapból jár, de ha valakinek ilyenre fájna a foga, külön is megvásárolható 69 dollárért.

A billentyűzet első pillantásra szokatlanul kicsinek tűnt, és nem a numerikus pad hiánya miatt. A minimalista dizájn, a keretek vékonyra vétele és a chiclet stílusú (szigetes kialakítású) gombok okozhatták ezt, holott egy teljesen átlagos klaviatúra paramétereivel rendelkezik az iMac szintén Bluetooth-os perifériája. Elődje szögletes formáihoz képest ezt is sokkal ívesebb külsővel látták el. Természetesen eltűnt róla az USB aljzat, hiszen vezeték helyett immár rádiójelekkel kommunikál a számítógéppel.

A működését egy nagyon apró zöld lámpa jelzi, ez leginkább csak csatlakozásnál villant fel néhányszor. Egy hagyományos PC-s vagy notebookos billentyűzet után ez is igényel némi megszokást, de ez pár perc alatt megtörténik.

Maga a gépelés elég halk, a gombok rövid úton jártak, nyomáspontjuk is rendben volt. Ami nagyon hiányzott, az a Home-End stb. hatosa, ezeket szinte folyamatosan kerestük rajta. A lapos alumíniumborítású beviteli eszköz három darab (AA) ceruzaelemmel működik, ezekhez egy fémkupak kicsavarozása után férhetünk hozzá. A beviteli eszközökről további képek tekinthetők meg a galériában.

Végül a legkisebb mellékelt eszközt vizsgáltuk meg, a iMac távirányítóját. Az Apple Remote is átesett egy kis változáson. A távvezérlővel például az iTunes és a DVD-lejátszó is irányítható, de a dokkolóba rakott iPhone, illetve iPod is kezelhető vele.

Elsősorban azonban a Front Row nevű, teljesképernyős médiaböngésző vezérlésére szolgál. Ebben a gépen található képeket, videókat, zenéket vagy a közvetlenül az internetről letöltött tartalmakat nézegethetjük.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!