Elmélet

Laikus, kívülálló szemlélő számára a számítógép tuningolása fölösleges időtöltésnek tűnhet. Az olcsóbban megvásárolt, majd néhány trükkel a drágább modellek sebességére gyorsított hardverek létjogosultsága még megmagyarázható, de a különböző szintetikus tesztprogramok toplistáin való versengés már legalább annyira értelmetlennek tűnik, mint például huszonketten ugyanazt a bőrgolyót kergetni, sőt, ezt a kergetőzést lelkesen nézni. Nem szabad azonban megfeledkeznünk róla, hogy emberek vagyunk, akiknek az alapvető létszükségleteik kielégítése mellett szórakozásra, örömforrásra is szüksége van. Mivel sokan vagyunk, sokféle dologgal lehet lázba hozni minket. Van, akit egy félrenyomtatott ív bélyeg, van, akit pedig a 800 MHz-en 3-3-3-8-as időzítés hoz lázba; ez a cikk az utóbbiaknak készült. Aki úgy érzi, őt ez nem érdekli, vagy egyenesen megbotránkoztatja a memóriatuningolás, az annak tudatában lépjen tovább, hogy az emberi populáció túlnyomó része ugyanígy van ezzel, és méltatlankodó kijelentéseitől kímélje meg az érdeklődőket, tartsa tiszteletben hobbijukat.

A gyakorlati vizsgálódás előtt foglalkozzunk kicsit a DDR memóriák lelkivilágával. A kis szilíciumlapkák, melyek 8-16-osával sorakoznak a nyomtatott áramköri lapon, meglehetősen összetettek. Az alábbi képen egy hagyományos DDR memória felépítése látható, de a DDR2 chipek is nagyon hasonlóak. Az adatok nagy mátrixokban helyezkednek el, melyekben az egyes területeket sor és oszlopcímekkel lehet elérni. Hogy ezek a címek ne legyenek túl hosszúak, nem egy nagyobb, hanem több kisebb tábla – bank – van minden chipben. A chipek ezután többedmagukkal kerülnek a nyomtatott áramkörre.

forrás: www.corsair.com

Az összetett szerkezetből sejthető, hogy egy-egy memóriaműveletet hosszas válogatás és címzés előz meg, hiszen ki kell választani a memóriamodult, azon a chipet (CS), majd a chipnek a megfelelő bankját (BA), végül a bankon belül meg kell adni a sor (RAS) és oszlop (CAS) címét. Ez a művelet okozza a késleltetést, ami a parancs kiadása és a művelet tényleges elvégzése közötti idő, ezt általában nanoszekundumban (egymilliárdod másodperc) adják meg. Aki látott már Everest memóriatesztet, az tudja, hogy a késleltetés összevont értéke megközelíti a 80 ns-ot. Ezeket a nanoszekundumokat a számítógép valójában órajelütemekből építi fel. Egy 1000 MHz-es ütemmel dolgozó alkatrész ütemei 1 ns-onként követik egymást. Egy 800 MHz-es DDR2 modul esetében némi trükkel – éppen ezért hívjuk effektív órajelnek – 1,25 ns telik el a karmesteri pálca két lendítése között. A késleltetéseket órajelciklusban adják meg.

A késleltetés (latency) sok összetevőből épül fel. Ezek részletezéséhez meg kell ismerkedni a memóriachipek alaputasításaival. Az első az Activate, ami a kívánt adatunk sorát éleszti fel. Ezután következhet egy vagy több írás/olvasás, végül a sort le kell zárni, erre való a Precharge utasítás.

CAS Latency idő szükséges a kikeresett, majd kiolvasott adat érvényesítéséhez, a chip külső adatcsatornájára juttatásához. A RAS-to-CAS Delay, más néven tRCD, az az idő, aminek a sor aktiválása és az írási/olvasási művelet között el kell telnie. A RAS Precharge, más néven tRP az a késleltetés, aminek egy sor lezárása (Precharge), majd egy másik sor aktiválása között el kell telnie. Az utolsó késleltetés, amit meg kell ismerni, az Activate to Precharge Delay – tRAS, ami egy sor aktiválása és lezárása közötti minimális időt jelenti. Ha ennél az időnél rövidebb alatt végeznénk az írással/olvasással, akkor is ki kell várni. Ennek az időnek a jelentősége a legkisebb, ugyanis egy sorból általában több adatot olvasunk ki, vagyis a tRAS-t többnyire túllépjük. Az alábbi képen látható a késleltetések összefüggése.

forrás: www.corsair.com

A késleltetéseket órajelciklusban és többnyire a következő sorrendben szokták megadni: CAS Latency – RAS-to-CAS Delay – RAS Precharge – Activate to Precharge. Az AMD K8 platformjánál (Athlon 64, Sempron, Opteron) használják még a Command Rate-et, ami a memória chip kiválasztása (CS) és a következő parancs (jellemzően soraktiválás) között eltelik. Általánosan elmondható, hogy a kisebb késleltetési értékek jobbak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!