Toshiba 46WL863

A Toshiba egyike maradt annak a néhány gyártónak, amely még mindig kitart a legköltségesebb szórakoztatóelektronikai fronton, azaz továbbra is fejleszt és gyárt televíziókat, ellentétben olyan nagy márkákkal, mint például a JVC, a Thomson vagy a Pioneer. Sőt a cég komoly innovációs újításokkal is büszkélkedhet, hiszen ők építettek először tévéikbe kamerát, arcfelismerő funkciót vagy épp kétmagos processzort. Az idei év egyik felsőkategóriás modelljét, a 3D-kompatibilis, 46WL863 típusjelzésű LCD televíziót teszteltük.

Külső

Külsejében e tv abszolút hozza az idén elvárt szintet. Kávái meglehetősen keskenyek, bár két centiméterüknél azért ma már vannak karcsúbb kerettel ellátott darabok is a piacon. Lekerekített éleknek, félköröknek, íveknek nyoma sincs, mindent a derékszögek és az egyenesek uralnak. A minimalista téglalapformán nem sok díszítés kapott helyet. Mindössze a márka és a termékcsalád logója került rá a mattfekete, enyhén érdes keretre, vagyis a csillogó és különösen kényes, fényes feketét a Toshiba dizájnerei is száműzték végre. A vastag alsó részre került a 3D szinkronjeladó, a külső fényerőt mérő szenzor, illetve az érintésérzékeny vezérlőpanel. Ezek világító fehér színűkkel igen látványosak, viszont nehezebben kezelhetőek, mint a hagyományos gombok.

Az Edge-LED háttérvilágításnak köszönhetően a modell vastagságát sikerült 2,7 cm körül tartani. A készülékház műanyagból készült, a szellőzőnyílásokkal egy cseppet spóroltak rajta, így intenzív használat esetén hajlamos átmelegedni kissé. A háromszög alakú masszív fémnyak az idei trendnek megfelelően eltér a szokásostól, és a tévé színvilágától is, de egy idő után hozzászokik az ember szeme.

A csatlakozóbőségre nem lehet panasz. A négy darab 1.4-es HDMI (az egyik ARC támogatású) mellett került rá két USB 2.0 port, komponens, kompozit, Scart, fülhallgató, D-Sub, analóg és digitális audiocsatlakozó. A digitális tévétunerek (DVB-T, DVB-C, DVB-S) nem hiányoznak belőle, és a fizetős adások megtekintéséhez szükséges CI+ slotot sem spórolták le róla. Mindent összevetve a tévé beleillik a 2012-es modellek sorába. Az extrém megoldásokat elhagyták, egyedül talán a nyak lehet az, ami kissé szokatlannak számít.

Zenelejátszó, fotók és mozi

Az integrált médialejátszó által alkalmazott tipográfiai elemek nem térnek el a megszokottól, tehát itt is a Windows Filekezelő stílusa köszön vissza. A rendszer nem képes egyszerre kezelni az összes állományt, így előzetesen ki kell választani, hogy videókkal, képekkel vagy zenékkel foglalkozna-e az ember.

Az egyes mappák és fájlok között a kurzorral lehet lépkedni, és ezek rendezhetőek dátum szerint vagy ábécésorrendbe is. Viszont a nézeten nem lehet változtatni, ami ez esetben nem túl nagy baj, hiszen a könyvtárak és fájlok neve minden esetben gond nélkül kifér.

Digitális képkeret és zenelejátszó

Képnézegetésnél természetesen bekapcsolható a Diavetítés funkció, és az is beállítható, hogy a képek milyen sebességgel kövessék egymást. A különböző, képváltást színesítő effektek innen azonban kimaradtak, de aláfestő zene azért bekapcsolható. Működik a nagyítás és forgatás is, viszont a fotókkal kapcsolatos EXIF adatok (milyen géppel, milyen beállítások mellett, mikor készült egy adott fotó stb.) feldolgozására és megjelenítésére nem képes. A JPG fájlokon kívül más formátumok megjelenítését nem biztosítja, ami így 2012 közepén már kicsit kevés. Sajnos lejátszási lista sem hozható létre, vagyis azt korábban kell összeállítani egy számítógépen.

Ugyanez igaz a zeneszámokra, tehát a lejátszási lista felejtős itt is. Ráadásul a támogatott formátumok köre e funkció esetén is meglehetősen szegényes: az MP3 mellett csak a WMA kiterjesztésű fájlok jöhetnek szóba. Az ID3 tagek feldolgozására és kijelzésére sem képes, és a netről sem lehet speciális alkalmazások segítségével információkat leszívni az egyes dalokról. Az viszont pozitívum, hogy az egyes, megszólalással kapcsolatos beállítások közvetlenül módosíthatóak innen, azaz nem szükséges kilépkedni ehhez a főmenübe.

Videók

A filmek csak és kizárólag a távirányítón található funkciógombokkal vezérelhetőek, azaz az ember hiába nyomkodja a kurzort, nem ér el vele semmit. Azt, hogy épp hol tartunk, a képernyő alsó felén megjelenő sávon lehet követni, és itt kaptak helyet a videókkal kapcsolatos egyéb információk is. Sajnos a beletekerés túl agresszív, az ember kétszer megnyomja a Forward gombot, és máris perceket ugrott előre.

A bevetett tesztcsomag alapján a formátumtámogatás sem mondható tökéletesnek. Ugyan a QuickTime fájlok kivételével az összes videót felismerte a tévé, azonban a WMV és a 9,7 Mbps bitrátájú MKV már el sem indult, a killa_sample egy másodperc után megadta magát, az M2TS pedig olykor csúnyán beakadt. A többit teljesen színhelyesen és zökkenőmentesen lejátszotta, de ez ma már csak a közepes érdemjegyhez elég. Ráadásul a killa_sample teljesen le is fagyasztotta a tévét, amin csak a kikapcs-bekapcs segített. Sajnos a külső feliratokat sem sikerült a képernyőre varázsolni, hiába püföltük megszállott módjára a távirányító Subtitle gombját.

Képminőség

A Toshiba tavaly fejlesztette ki a Cevo Engine névre hallgató rendszert, amely egyebek mellett a jó képminőségért felel. Ennek része többek között egy többmagos adatfeldolgozó egység, amelyhez egy nagysebességű integrált DRAM társul, illetve egy co-processzor, amely a kép előállításáért felelős algoritmusokért felel. Ez a megoldás ebbe a tévébe is bekerült, így a képre elméletileg sok panasz nem lehet.

Az LCD tévéknél (legalábbis régebben) tipikusnak számító utánhúzás egyáltalán nem jelentkezett, így a gyorsan mozgó, kisméretű objektumokat sem kísérte zavaró fátyolfelhő. Ráadásul az akadozásról is le lehet mondani, amiért szintén piros pont jár. A színkezelés is rendben van, hiszen még az emberi bőr megjelenítése is hitelesre sikerült, pedig ez azért sok modellnek gondot okoz mind a mai napig. A színvilág egyébként egy japán céghez méltóan visszafogott, a természetes árnyalatok uralkodnak, nyoma sincs a képernyőről leugráló harsány, túlzottan élénk tónusoknak. A logók és kijelzőn végigfutó animációk rendben vannak, ezek nem recegnek, nem zavarosak. Úgy általában képhibák nem jelentkeztek, tehát a ferde vonalak lépcsősödésével vagy zajosodással sem nagyon kell számolni.

A betekintési szög nagyon jó, egy sok tagból álló baráti társaság is nyugodtan körülülheti a tévét, viszont a felhősödés terén már nem ilyen rózsás az összkép. A sarkoknál nagyon látványos, hogy nem homogén a háttérfény, és ez még olykor hagyományos működés, tehát tévézés vagy filmezés közben is feltűnhet.

Képjavító eljárások

A Toshiba az elsők között volt, aki olyan technológiát épített tévéibe, amely az alacsony felbontású anyagok felskálázását szolgálja. Ennek legújabb verziója a Resolution+, amelyet tényleg van értelme SD tartalmak esetén bekapcsolni. A mozgást elméletben folyamatossá tevő interpolációs technológia innen sem hiányzik, ami ez esetben a hangzatos Active Vision M800 névre hallgat. Ezt filmeknél érdemes kilőni, mert kicsit természetellenessé teheti a végeredményt, főleg nagyfelbontású anyagok esetén. A Zajszűrést csak akkor kell aktiválni, ha tényleg problémás lenne a kép. Ez, ahogy fent említettük, nem nagyon jellemző, inkább csak a régi filmeknél jelentkezhet.

Képarány

Ötféle beállítás közül lehet választani, ami között megtalálható a kihagyhatatlan 16:9 (ami itt Széles névre hallgat), a 4:3, a forráshoz igazodó Gyári profil és a két nagyított funkció, amelyek érthetetlen okból a Super Live, illetve a Mozi elnevezést kapták. Meglepő módon teljesen hiányzik egy olyan fiók, amely a lehető legkevesebb torzítás mellett, de levágás nélkül töltené ki automatikusan a képet, ami azért egy kicsit fura.

Kamera, digitális tuner

A beépített DVB-T tunernek köszönhetően a készülék képes a földfelszíni digitális adások vételére, akár egy átlagos szobaantenna segítségével is. A főváros közepén próbáltuk ki, és ilyen körülmények között teljesen jól működött. A jelfeldolgozással nem volt gond, a kép nem nagyon esett szét, a színek sem csúsztak össze. A készülék képes életet adó energiát pumpálni az antennába, így azt nem kell feltétlenül csatlakoztatni hálózati áramforráshoz.

A csatornakeresés viszonylag gyors és egyszerű, nem lehet elrontani rajta semmit. Természetesen mód nyílik az adók tetszőleges sorrendbe történő rendezésére, és az Info gomb megnyomásával az egyes műsorokkal kapcsolatos információk és a rövid tartalmi leírás is lekérhető.

Tévéújság

Az Elektronikus Programmagazin (ami legegyszerűbben a távvezérlő Guide gombjának megnyomásával érhető el) nem szép, cserébe viszont igen jól használható. Egyszerre 13 adó kétórányi műsora fér ki a kijelzőre, és ezek csoportosíthatóak, illetve listázhatóak típusuk szerint is (film, sport, hírek, gyermek, szórakozás, zene, oktatás, életmód, művészet, tények, speciális).

Természetesen innen is bekérhető információ az egyes programokról, valamint beállítható az időzítő is. Meg lehet adni azt is, hogy csak átkapcsoljon az adás kezdetekor automatikusan a kívánt csatornára, vagy rögzítse azt a csatlakoztatott külső merevlemezre. A felvétel egyébként közvetlenül is elindítható a távirányító REC gombjával.

Kamera a kávában

A Toshiba volt az első – bőven megelőzve a Samsungot – aki kamerát épített tévéibe. Ennek egyik elsődleges szerepe az arcfelismerés. A modell négy felhasználói profil létrehozását teszi lehetővé, amelyhez eltárolhatóak a különféle rendszer-, hang- és képbeállítások. Tehát nincs más dolgunk, mint odaülni a képernyő elé, aktiválni a kamerát, odahelyezni arcunkat a megfelelő pozícióba, és a készülék már teszi is a dolgát.

Óriási. Kár, hogy ez inkább csak mókusvakításra jó, hiszen a procedúra kissé nehézkes, és a profilok a színes gombokkal is azonnal kiválaszthatóak. Egyébként az is beállítható, hogy amint a kamera nem észlel mozgást vagy arcot, akkor a tv először automatikusan energiatakarékos módba váltson, majd egy idő után kikapcsolja magát. Ezzel csak az a baj, hogy ha az ember mozdulatlanul fekszik a kanapéban, akkor nem nagyon örül, ha hirtelen elsötétedik a kép.

Fura kezelés, 3D

Menürendszer, távirányító

A Toshiba a menürendszerben is eltért a hagyományoktól, hiszen a megszokott, téglalapba préselt hasábos struktúra helyett egyfajta tárcsás megoldást választottak. Ennek hátránya, hogy egyszerre csak a fele fér ki a képernyő aljára, így az összes menüpont egy időben nem látható. El kell telnie jó sok időnek, amíg ezt a felhasználó készségszinten kezeli, mindenesetre nekünk erre két hét nem volt elég. Nem ment rutinból a dolog, nagyon oda kellett figyelni, ami azért nem az igazi. Az animált színes ikonok egyébként kifejezetten jól mutatnak, tehát a megjelenítésre nem lehet panasz.

A Quick gomb megnyomásával előcsalható egy gyorsmenü, ahol a legfontosabb beállítások módosíthatóak. Ezzel csak az a baj, hogy igen gyorsan eltűnik, úgyhogy ha az ember elbambulna, akkor kezdheti elölről az egészet.

A távirányító is szokatlan darab, ugyanis a közepére helyeztek egy lecsúsztatható, matt ezüst fogót, ami eltakarja a gombok jó részét (így például a számokat vagy a médialejátszó funkciógombjait). Ez inkább csak esztétikai célokat szolgál, hiszen egyébként nem fenyeget az a veszély, hogy az ember a tenyerével benyomná véletlenül az egyik gombot. Ezt leszámítva egy teljesen szimpla darabról van szó, amelyen megfelelő számban kaptak helyet a dedikált funkciógombok. Ezek jelentése világos, méretük és kialakításuk is jó. A távvezérlő háza matt fekete műanyagból készült, amelyen nem nagyon látszanak meg az esetleges szennyeződések, viszont a háttérvilágítást lespórolták róla, ami azért nem volt szép dolog.

3D

A készülék azháromdimenziós tartalmak megjelenítéséhez az aktív shutteres képalkotási eljárást használja. Így képes ilyenkor is a Full HD felbontás megteremtésére, ami a passzív technológiával szemben e megoldás egyik legnagyobb előnye amellett, hogy a kép nagy betekintési szög mellett sem csúszik össze.

Viszont cserébe nehezebbek és kényelmetlenebbek a szemüvegek, és az akkumulátoruk töltést is igényel. Ráadásul ha nincs megfelelően besötétítve, akkor vibrálás is keserítheti a néző dolgát. A korábbi modellekkel ellentétben itt már sikerült jelentősen csökkenteni az úgynevezett crosstalk hatást, ami szellemképesedéshez vezethet. Viszont nagyon gyors mozgások esetén még hajlamos meg-megakadni a kép. A készülék a Top and Bottom mellett a Side by Side 3D formátumokat támogatja, és természetesen biztosított a 2D-3D konverzió is, persze ilyenkor a végeredmény nem annyira tökéletes, mint a direkt 3D kamerákkal rögzített anyagok esetében.

Ideális beállítások

Kép

Más tévékhez hasonlóan itt is jó pár előre beprogramozott profil kínálja magát. Az mondjuk nem túl világos, hogy miért volt szükség három mozis fiókra (Hollywood nappal, Hollywood éjszaka, Hollywood profi), de ezek az alacsony fényerő miatt legalább elég jól használhatóak. Ellentétben a Dinamikussal, ami itt is borzasztóan világos és zajos. A Standard is túl élénk, hasonlóan a Játékhoz, viszont az input lag az összes kikapcsolt képmódósító technológia miatt itt a legalacsonyabb. A PC nevű profil értelemszerűen a számítógépes használatra szolgál. Az AutoView üzemmód kiválasztásával aktiválódik a kávába épített fényérzékelő szenzor; ilyenkor a háttérvilágítás, a gamma, és a fekete/fehér szint is a külső körülményekhez igazodik. Aki nem rajong azért, ha a tv elektronikája dönti el helyette, hogy milyen is legyen a kép, akkor ezt inkább hanyagolja.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: dinamikus, Hollywood éjszaka, Hollywood nappal, Hollywoood profi, játék, PC, standard. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek az általunk ideálisnak vélt beállítások:

Hangzás

Érdekes módon előre az beállított hangprofilok hiányoznak, viszont külön-külön bekapcsolható a dinamikusa basszus, a hangkiemelés (ami a párbeszédek felerősítésére szolgál), a mozihangzás vagy a virtuális térhatású hang. Egyedi funkció a Dinamikus tartományvezérlő, amely aktiválva a felharsanó hangokat erősíti fel. Ez amellett, hogy kifejezetten idegesítő, néha még be is rezonáltatja a készülékházat, úgyhogy ezt jobb nem babrálni.

Ezen kívül hanghibák nem jelentkeznek, nincs pircegés, zizegés és rezonáció. A két tízwattos, rejtett hangsugárzó átlagos használatra tökéletesen megfelel, de házimozi élményt felesleges ezektől várni. Úgyhogy ennek megfelelően a virtuális térhatás is inkább csak egy virtuális funkció, mint valós opció.

Smart rendszer

A trendekhez igazodva a Toshiba is elkészítette saját okostévérendszerét, amely ezúttal a fantáziadús SmartTV nevet kapta. Az elérhető applikációkat öt nagy csoportba osztották (video, music, social, news, játékok), amelyek értelemszerűen már nevükben jelzik, hogy milyen alkalmazásokat rejtenek magukban.

A kínálat nem túl bőséges, hiszen csak a más tévéknél korábban jól megismert widgetekkel találkozhat itt az ember, azaz nem hiányzik a YouTube, a DailyMotion, a fotómegosztó Flickr, lehet Facebookozni és Twitterezni, lehet zeneszámokat hallgatni az Aupeo! és az iConcerts segítségével, és megnézni az Euronews és a France24 híreit, valamint utánanézni az időjárásnak a Meteonews segítségével. És persze ott a Funspot is, amibe belépve egyszerű logikai és ügyességi játékokkal lehet elütni az időt.

Tehát nyoma sincs az egyes konkurens márkáknál már megismert bőségnek, és hiányoznak azok a speciális appok is, amikkel ki lehetne használni mondjuk a kamerában rejlő lehetőségeket. Például a Skype-ra vagy más videochat programra sem sikerült rábukkanni, pedig ez azért eléggé adta volna magát. Vagy a Samsunghoz hasonlóan a Toshiba is kifejleszthetett volna egy Fitness alkalmazást, ami a kamerára épít, de ilyesmit is hiába keresnénk. Szintén hiányzik a saját 3D tartalomszolgáltatás, amibe már néhány konkurens belevágott, és ami azért jó, mert segít kihasználni a háromdimenziós megjelenítésben rejlő lehetőségeket.

Hiába csatlakoztattuk a külső billentyűzetet és egeret, azokat nem ismerte fel, a kezelés így csak a virtuális klaviatúrán keresztül működik a távvezérlő kurzorgombjai segítségével, ami rövid idő alatt még a legbékésebb emberből is habzó szájú őrültet farag. A rendszer ráadásul nem túl gyors. Az egyes appok betöltésére másodperceket kell várni, ami a számítógéphez szokott agynak kegyetlenül hosszú időnek tűnik.

Létrehozható itt is saját személyes profil, ahol eltárolhatóak a kedvenc alkalmazások, illetve működtethető az e-mail kliens – de nem valószínű, hogy bárki itt állna neki leveleket vagy Twitter bejegyzéseket irkálni. A tévé dobozán látható ábra szerint a készülék rendelkezik egy nyílt, Opera-alapú böngészővel, ám sajnos nekünk nem sikerült előcsalnunk, és ahogy a neten utánanéztünk, másnak se nagyon. Egyébként a cég a hírek szerint ígéri az appok számának megnövelését, de konkrétumokról egyelőre nem esett szó.

Falikép

Lehetőség nyílik egyetlen kép feltöltésére a Képkeret funkció alá. Ilyenkor a tévé értelemszerűen úgy funkcionál, mint egy hagyományos falikép, csak az ezzel ellentétben nem fogyaszt áramot – sok értelme ennek a dolognak sincs. Nem valószínű, hogy bárki lenne, aki ilyesmire használná, ha akár változó tartalommal megtámogatott digitális képkeretként is vagy pláne tévéként is bevetheti.

Értékelés

Elnézegetve ezt a tévét az az ember érzése, hogy a Toshiba jó úton jár, de az ösvény végét még korántsem érte el. Jó pár ígéretes megoldás kapott ugyanis helyet ebben a készülékben, viszont a bennük rejlő lehetőségek egy részét egyszerűen nem aknázták ki. Ilyen például a beépített kamera, amelynek jó a képminősége, viszont teljesen érthetetlen módon a videotelefonálás opció hiányzik a modellből. Ezen kívül ez lehetővé tehette volna a gesztusokkal történő vezérlést, ami ugyan még gyerekcipőben jár, viszont a presztízsszempontokat figyelembe véve nem lett volna utolsó húzás. Ráadásul ennek köszönhetően olyan extra alkalmazások is bekerülhettek volna a készülékbe, amelyek kiemelhették volna a termékóceánból.

És ha már alkalmazások – nem teljesen világos, hogy mi is az okostévé rendszer fejlesztési iránya, ha csakis azok az appok találhatóak meg benne, amelyek már egy középkategóriás asztali médialejátszóval is elérhetőek. Az androidos modellekhez vagy esetleg más gyártók smart tv rendszereihez képest pedig kínosan szűknek tűnik a kínálat. Hiába lehet létrehozni személyes profilokat, hiába van saját e-mail kliens, ha nem lehet hozzá egeret vagy billentyűzetet csatlakoztatni, ami rettenetesen nehézkessé teszi a kezelését. Nem lenne rossz a Toshiba Places, hiszen jól néz ki, könnyen átlátható, és az appok jó része is remek, de még rengeteg munka van vele. A nyílt böngésző hiánya pedig megmagyarázhatatlan.

Az integrált médialejátszó is egy olyan funkció, amire ráférne egy kis tuning. Pazar volna, ha például össze lehetne állítani lejátszási listát vagy feliratot varázsolni a képernyőre, esetleg egy-két újabb szabványt beemelni a támogatottak körébe. A digitális tévézés viszont hibátlan, az Elektronikus Programmagazin is kiváló, 3D-téren pedig hozza a piacvezetők szintjét. Akinek fontos a Full HD és a nagy betekintési szög vertikálisan is, és ezért hajlandó lenyelni az aktív szemüveggel járó kellemetlenségeket, az ezzel a készülékkel nem hibázhat. A képminőséggel a 2D tartalmak esetén sincs semmi gond, sőt. A visszafogott színvilág rendben van, és az alacsony felbontású tartalmak is jól mutatnak a képernyőn a saját, Resolution+ nevű képjavító eljárásnak köszönhetően. Az LCD tévékre jellemző hibák nem igazán jelentkeztek, és zajosodással sem kell számolni. Mindent összevetve: nem egy rossz tévé ez, sőt tévézni remek, a kapcsolódó szolgáltatások gazdagságához és a pazar képminőséghez képest az ára sem észvesztően magas, de azért még van hova fejlődni.

Toshiba 46WL863 tévé

elefant

A Toshiba 46WL863 tévét a Toshiba magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.