Adattárolás, Wi-Fi

Merevlemezek terén úgy döntött a Lenovo, hogy az X300-at kizárólag mozgó alkatrész nélküli (SSD) egységgel kínálja. Hogy helyet spóroljon meg, ez csak 1,8 colos méretű. A flashmemóriás háttértár gyorsabb, kevesebbet fogyaszt, hangtalan, könnyebb, és szinte bármekkora rázkódást kíbír a mozgó alkatrészek hiánya miatt. De minden éremnek két oldala van! Az SSD-k egyelőre nagyon drágák és élettartamukkal kapcsolatban sok a kérdőjel. A tesztelt notebookba egy 64 GB-os, SATA csatolós Samsung SSD került. Összehasonlítási alapnak az Asus U2 32 GB-os, szintén 1,8 colos Samsung SSD-jét és az MSI PR200 YA 2,5 colos, 160 GB-os merevlemezét vettük.

1,8 colos Samsung SSD 64 GB

A Lenovo gyorsítótáron alapuló löketszerű, maximális és átlagsebessége kimagasló volt a 2,5 colos winchesterekéhez képest. Az SSD folyamatosan tartotta a 76 MB/s-os sebességet, egy darabig 90 MB/s fölé is ment. Az elérési idő sárga pöttyei a padlón lapultak 0,2 ms-os magasságban. Bár a 3,5 colos meghajtók löketszerű sebességét így is csak megközelíteni tudta, a többi eredményben simán legyőzte a nagyokat. Korábban, az Asus U2-ben tesztelt 32 GB-os SSD jóval lassabbnak bizonyult.

1,8 colos Samsung SSD 32 GB és Western Digital Scorpio 160 GB

A PCMark05 Windows XP betöltését imitáló tesztjén a 64 GB-os SSD kicsivel több, mint 45 MB/s-ot ért el, míg az Asus merevlemeze csak 19,5 MB/s-et produkált, az MSI 6,7 MB/s-os eredménye pedig szinte eltörpül még emellett is. Összességében azt mondhatjuk, hogy az SSD bizonyította sebességbeli fölényét.

A ThinkPad X300 Matsushita UJ-844 optikai meghajtója mindössze 7 mm vastag. A DVD-ket írni 8-szorosan, újraírni 4-szeresen tudja. Kezeli a DVD-RAM-ot is, amit 3-szorosan képes égetni. A CD-kkel 16-szoros tempóval boldogul. A teszthez a legkedveltebb TDK és Verbatim lemezeket, valamint egy Philips újraírhatót használtunk. Akinek gondot okoz az eredmények értelmezése, olvassa el korábbi írásunkat a mérések mögötti elméletről.

Az UJ-844 az újraírható kivételével minden esetben Z-CLV írási stratégiát használt. A pluszos TDK-t csak hatszorosan írta, de a többinél a maximális, nyolcszoros tempóig gyorsult. A lemezek megírása körülbelül 14 percig tartott, a Philips RW-nél a 17 percet is meghaladta. A visszaolvasás is nyolcszorosan történt.

Matsushita UJ-844-hez Verbatim DVD+R 16x ajánlott

Statisztikailag a Verbatim DVD-R jobban sikerült, mint a DVD+R, de a korong végéhez közeledve belefutottunk egy javíthatatlan hibába. Minden bizonnyal csak egyedi esetről van szó, de a biztonság kedvéért ezzel az íróval érdemesebb a Verbatim DVD+R lemezt használni. Érdekes, hogy mindkét médiumnál az első 500 MB-on nagyobb volt a belső paritási hibák aránya, mint a többi részen. A Verbatimoknál gyengébbre, de még elfogadhatóra sikerült a TDK DVD-R, de DVD+R-es társa nagyon gyenge lett. Az újraírható Philips minőségével is meg voltunk elégedve, igaz, csupán 3-szoros tempóval készült.

A notebook Wi-Fi moduljának teszteléséhez Edimax BR-6504n típusú, Draft-N-es routert és egy IBM X40 notebookot használtunk USB-s Draft-N Wi-Fi adapterrel, amelyben a routerhez hasonlóan Ralink chipkészlet osztotta a biteket. Az alábbi képen felvázoltuk a tesztkörnyezetet. Kétszintes családi házról van szó, melyben a mérések többségét a felső szinten végeztük, de teszteltünk az alsó szinten és az épületen kívül is.

A routert a 0. pontba, a két Wi-Fi egység közti átviteli sebesség vizsgálatához használt második tesztgépet az 1-gyel jelzett pontba helyeztük, a méréseket pedig az 1–9. pontokon végeztük. A 6-os pozíció fél szinttel lejjebb, a 7-es a földszinten, a 8–9-es pedig a házon kívül volt.

Szabad rálátással a routerre elég gyors, több mint 5 MB/s-os sebességet értünk el. A másik szobában a tempó ennek körülbelül kétharmadára, a 4. ponton a felére esett vissza. Az előtérbe (5. pont) érve már nagyon hullámzott a sebesség, 1,4–2,1 MB/s között ingadozott. A lépcsőfordulónál (6. pont) és a földszinten (7. pont) tovább lassult az átvitel. Lent maximum 500 kB/s-mal, a házból kiérve pedig már csak 70-nel sikerült másolnunk. A 8. ponton rövidesen el is vesztette a jelet. A második méréssorozat alkalmával, amikor a célpont is Wi-Fi-n csatlakozott a routerre, az első három ponton a sebességek az első mérések kétharmadát érték csak el. A 4. és 5. pontokon viszont összeszedte magát a rendszer, gyorsabb lett kicsivel. A félemelethez érve és utána a földszinten már csak 500 kB/s-mal lehetett másolni, az udvarra kiérve rögtön megszakadt a kapcsolat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!