Melegedés és zajszint

A teljesítménytesztek után a melegedéssel és a zajszinttel foglalkoztunk. A lemez hőmérséklete nyomon követhető egyrészt egy S.M.A.R.T.-ból olvasni tudó programmal (a HD Sentinelt használtuk), és/vagy külsőleg egy infrás hőmérőeszközzel. Mi mindkét módon elvégeztük a méréseket.

A winchesterek burkolata kicsit különböző, ezért találnunk kellett egy közös pontot, ahol lemérhetjük a hőmérsékleti értékeket. Végül a merevlemez üres oldalára esett a választásunk, ugyanis úgy vettük észre, hogy az itt mért értékek állnak legközelebb minden merevlemez esetében a S.M.A.R.T.-ból kiolvasott értékhez. A tesztek időpontjában a környezet hőmérséklete 23 fok volt.

Kb. 20 percnyi várakozás (üresjárat) után

Üresjáratban a WD Caviar Green hozta a tőle elvárható szintet, hiszen éppen az energiatakarékos és hűvös működés miatt nevezték el zöldnek. Mögötte a két Samsung ért célba, bár ezek a SMART értékek alapján kicsit hazudósnak tűnnek, ugyanis az infrás hőmérővel mérve esetükben tapasztaltuk a legnagyobb eltérést a két érték között, de az is elképzelhető, hogy valahol teljesen máshol mérik a hőmérsékletet. Mindenesetre a két Samsung infrás hőmérővel mérve is csak alig volt melegebb a WD Caviar Greennél. A teljesítményre kihegyezett típusok közül a háromtányéros WD Caviar Black volt a leghűvösebb, őt a négytányéros Barracuda követte, a legmelegebb pedig az ötlemezes Hitachi 7K1000 volt, ezen nem is csodálkoztunk.

Kb. 20 percnyi másolgatás után

Terhelés, azaz másolgatás hatására nem változott a sorrend, bár az azért jól látszott, hogy a WD Green kitűnik a tömegből, sokkal hűvösebb volt, mint bármelyik másik merevlemez. Őt a két Samsung követte, esetükben a két mért érték között elég nagy volt a különbség, de még így is képesek voltak egy elfogadható szintet hozni. A WD Caviar Black sem volt vészes, alig melegedett jobban a Samsungoknál. A Barracuda és a 7K1000 már be-befűtött, ez főleg a Hitachiról mondható el, de tőle nem is vártunk mást.

A zajszinteket szintén a meghajtók üres oldalán mértük, attól 3 mm-re helyeztük el a zajszintmérő eszközt.

Csak a számokat figyelembe véve a WD Caviar Green itt tarolt, a verseny többi résztvevőjéhez képest hangtalan működésével levett minket a lábunkról. Őt a Samsung F1 asztali változata követi, de ez már épphogy csak halkabb a többi merevlemeznél, legalábbis ami a számokat illeti. Végeztünk néhány szubjektív, hallás utáni tesztet is, mert a számok nem mondanak el mindent. Megállapítottuk, hogy fülre a WD Caviar Green, bár halkabb a Samsung F1-nél, de ez csak alig vehető észre, ettől függetlenül az abszolút csendre vágyóknak a WD Green tűnik az ideális választásnak. A két Samsung a számok alapján eltér egymástól, de hallásra teljesen megegyezik a kettő. A három nagyágyú, a Hitachi, a Seagate és a WD Caviar Black hallásra nagyjából megegyezik, a számok azt mondják, hogy a Hitachi zajosabb, de ez nem igazán vehető észre.

A másolás, azaz terhelés alatt mért értékek alapján a Samsungok bizonyultak nyerőnek, a WD Caviar Green terhelés alatt már nem tudott a leghalkabb lenni. A WD Caviar Black, a Barracuda 7200.11 és a 7K1000 igazi ütvefúrógép, puskaropogós hangjával messziről is jól hallhatóan jelezte, hogy éppen munkálkodik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!