Jónás a noteszgép gyomrában

Az eddigiekből talán sejthető, hogy az Intel év elején debütált új mobil platformjának bemutatásakor leginkább az új processzorra helyeződik a hangsúly. Bár cikkünkben eddig mindvégig kétmagos CPU-kat emlegettünk, a Yonah-nak létezik egy végrehajtóegységet tartalmazó változata is, melynek alapján a gyártó Core Solo vagy Core Duo márkanévvel illeti a terméket (tehát az Intel itt máris elhagyta a korábbi Pentium M jelölést). Hogy platformszinten is megkülönböztethetővé váljon az eltérés, a gyártó a Core Solo processzorra utaló Centrino márkanév mellett alkalmazza a Centrino Duo jelzést is, így a noteszgépeken az új dizájnt követő logóra ránézve azonnal kiderül, hogy egy- vagy kétmagos CPU-val szerelték a noteszt. Az új Centrino függetlenül attól, hogy milyen processzort tartalmaz, a Sonomához hasonlatosan egy kaliforniai megye után kapta kódnevét, jórészt így hallhatott a szakma először Napa létezéséről.

A márkanév mellett a processzorok eddigi modellszámozási gyakorlatát is megváltoztatta a gyártó, mely a korábbi rendszerhez képest talán valamivel egyértelműbben utal a lapkák fogyasztására, illetve típusára. Az eddigi szisztéma szerint továbbra is léteznek majd „ultra-alacsony” feszültségszintet igénylő, szubnoteszekbe illő változatok (ezek típusszáma U jelzéssel kezdődik), „alacsony” feszültséget kérő példányok (L jelzéssel), normál verziók (ezek típusjelzése T betűvel kezdődik), illetve „extrém” teljesítményfelvételű modellek (E betűvel jelölve), melyek a csak ritkán hordozott, nagy teljesítményű DTR kategória gépeibe kerülhetnek majd. A betűt követő első szám a végrehajtóegységek (processzormagok) számára, az ezt követő három számjegy pedig közvetve az órajelre utal.

Bár – ahogyan arra korábban is kitértünk – az új processzor már 65 nm-es gyártási eljárással készül, alacsonyabb üzemfeszültséget kíván a korábbi változatoknál, továbbá a tranzisztorok száma sem nőtt drasztikusan a Pentium M-ekhez képest, a kétmagos Core Duo étvágya a részben újratervezett energiagazdálkodás ellenére így is valamivel nagyobb, mint elődjének. A CPU-k tipikus fogyasztása (melyet a gyártó a TDP értékkel – Thermal Design Power – jelöl) a normál kategóriában 15 százalékkal, az alacsony feszültségű modelleknél 50 százalékkal (!) nőtt, az egymagos Core Solók esetében viszont nem változott.

Ha kell egy kis energia...

Amikor nincs szükség a teljes számítási kapacitásra, a Core Solo és Duo processzorok egységesen 1 GHz-re csökkentik órajelüket, valamint redukálják üzemfeszültségüket is (Enhanced Intel Speedstep), mi több, a kétmagos változatoknál a magok egymástól függetlenül képesek halt, stop clock vagy deep sleep állapotba váltani (Dynamic Power Coordination), ezzel elméletileg akár ideiglenesen ki is iktatható az éppen nem használt végrehajtóegység, miközben a másik teljes számítási kapacitásával üzemel.

További értékes energiát spórolhat a rendszer a Dynamic Bus Parking technológiával, melynek révén a processzorral karöltve a lapkakészlet is kikapcsolható bizonyos alacsony energiafelhasználású fázisokban. Ugyanígy képes a magoktól függetlenül kikapcsolni magát a processzor 2 megabájtos, megosztott másodszintű gyorsítótára (Dynamic Cache Sizing), ekkor az adatok ideiglenesen a rendszermemóriába kerülnek.

A dinamikus, megosztott L2 cache előnyei: gyorsaság, hatékonyság

A Core Duo egyik legérdekesebb, legígéretesebb újdonsága egyébiránt éppen az imént említett másodszintű gyorsítótár kialakításában rejlik; a processzor felépítését szemügyre véve itt tudatosul leginkább, hogy ez esetben nem két „összeragasztott” Pentium M CPU-val van dolgunk. A megosztott, összesen 2 megabájtnyi L2 cache mindkét processzormag számára felkínálja teljes kapacitását, így például az egyik végrehajtóegység akkor is a teljes mérettel gazdálkodhat, ha a CPU energiatakarékos módban kikapcsolta a másik magot. A dinamikus, közös cache-használat elősegíti a gyorsítótár lehető legjobb kapacitás-kihasználását, mindemellett lényegesen csökkentheti a rendszerbusz forgalmát is.

Az új processzorok feldolgozási-számítási teljesítményét tovább növeli a korábbiakhoz képest 25 százalékkal gyorsabb rendszersín, illetve a számos optimalizáció, melynek az Intel a hangzatos, Digital Media Boost összefoglaló nevet adta. Az elnevezés lényegében felgyorsított SSE/SSE2 parancsvégrehajtást, illetve nagyobb lebegőpontos számítási teljesítményt és fejlettebb elágazás-előrejelzést takar, mindemellett a Core Solo és Duo processzorokban régen várt újdonságként megjelent az SSE3 utasításkészlet támogatása is. A 64 bites utasításvégrehajtásra azonban még várni kell, szintúgy a virtualizációs technológiára, jóllehet utóbbi már szerves része a Yonah processzoroknak, ám az első szériákkal még nem engedélyezte használatát a processzorgyártó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!