Tesztelés

Első diNovós találkozásunkat a notebookos változattal ejtettük meg. A billentyűzetet majdnem olyan jó használni mint amilyen a kinézete. A fő gombok simábban, igényesebben jártak, mint a notebookok többségén, szinte semmi hangjuk nem volt. Mivel masszív hátlap van a gombsorok mögött, lenyomáskor a szomszédos billentyűk nem hajlanak úgy be, mint a notebookok egy részénél. Nagyon kényelmes volt a csuklótámasz, különösen a billentyűzetet ölbe véve éreztük hasznosnak. Anyaga az egerek oldalsó részéhez hasonlóan finom tapintású. Hozzá képest a világos részek kissé igénytelennek tűntek. Nincs kijelzője a beragadó gomboknak, de megnyomásukkor jelzik a monitoron, hogy éppen ki- vagy bekapcsolódtak. Aránylag gyorsan megszoktuk, hogy a kurzorbillentyűk fölötti hatos módosítva van, kényelmetlenebb volt a kis bal Shift. A funkcióbillentyűket is jól ki lehet használni, feltéve, hogy emlékszünk, mit hova raktunk, vagy az alapértelmezett beállítást alkalmazzuk. A rádiós egység hatótávolsága 3–4 méter volt, ami tévé előtt ülve is elegendő lehet.

A numerikus rész nem dönthető, csak egy állása van. Gombjai valamivel kisebbek, mint a fő egységéi, de ez nem megy a használhatóság rovására. A második médiakezelő tárcsát némileg fölöslegesnek éreztük, valószínűleg tényleg csak a forma miatt került fel. A kijelző praktikus, a hőmérőt gyakran használtuk, de valójában inkább esetleges kiegészítőnek, mit a készlet szerves részének éreztük. Ez talán felhasználói szokásainknak tudható be.

Egy év alatt a Logitech V200 egér semmit sem romlott, csak közben megjelent a nagyszerű VX Revolution, amely mellett a régi görgetője, tapintása és minőségérzete sem rúghat labdába. Ráadásul ott van még a viszonylag nagy súlya. A VX Revolutiont elfelejtve viszont a kényelmesebb notebookos egerek közé sorolható, kellően magas a háta, és nem is használhatatlanul kicsi. Optikai érzékelőjének pontosságára nem volt panaszunk, de valószínű, hogy játékhoz kényelmetlen és túl nehéz is a V200.

A multimédiás diNovo billentyűzet használatra pontosan olyan volt, mint notebookos társa, hiszen teljesen egyformák. Csak a Bluetooth 10 méter körüli hatótávolsága jelentett újdonságot, ami sok esetben hasznos lehet. Előnyére változott a numerikus – vagyis inkább médiás – pad. NAV módban egészen jó távirányító vált belőle multimédiás front-end szoftverhez. A tévé előtt heverve kényelmesen irányíthattunk vele, nem kellett az egész billentyűzetet kezünk ügyében tartani. Azért egy átlagos távirányítónál így is sokkal nagyobb (és butább). Az okosabb kijelzőnek is hasznát vettük, mert azonnal láttuk, ha valami fontos mail vagy üzenet jött mozizás közben. Egyedül a háttérvilágítás hiányzott róla.

Kézbe fogva a Logitech MX 1000 egeret érezni, hogy nem mai tervezés. Fő gombjainak eleje kicsit jobban bekanyarodik, mint ahogyan azt kényelmesnek éreznénk, a felhasznált anyagok pedig ridegebbek, mint egy mai csúcsmodellnél, de összességében nagyon rendben van. Gombból talán túl sok is jutott rá. A görgető fölötti és alatti nehezen érhető el, a hüvelykujjnál lévő hármasból az első nem esett kézre, de lehet, hogy másnak éppen ez a forma és elrendezés lesz ideális. A lézeres érzékelőt nem sikerült zavarba hozni, pedig próbálkoztunk kis érzékenységnél alattomos rántásokkal és fekete szövet egérpaddal is. Annak ellenére, hogy akkumulátora van, nem éreztük különösen nehéznek; a múltkor nálunk járt MX Revolutionnél valószínűleg könnyebb.

Úgy lehet röviden és velősen értékelni a diNovo Edge-et, hogy olyan jó, mint amilyen szép. Élmény kézbe fogni, kitapintani a hűs fém csuklótámaszt, majd nyomkodni a billentyűket, amelyek még igényesebben járnak, mint a másik két diNovónál. Talán csak az abszolút csúcskategóriás notebookok tudják felvenni vele a versenyt. Ugye mondani sem kell, hogy szinte hangtalan? Az elegánsan fokozatosan felvilágosodó, majd elhalványuló narancssárga fény egyszerűen pompás. Annyira jó, hogy nem kék!

Ezt a kiosztást már nem csak a kis bal Shift, hanem az áthelyezett Home/End környékén is körülményes volt megszokni. Multimédiás PC irányítására, ami kimerül a lejátszó-, esetleg állománykezelő szoftverek működtetésében, tökéletes volt az Edge beépített egere. Ugyan tapipadja kisebb, mint a notebookoké, de szinte ugyanolyan hatékony. Fényképszerkesztésre, játékra vagy egyéb precíz munkára nyilvánvalóan nem ajánljuk, egyébként bőven elég.

Jól mutat a narancssárga fenéklemez, de ugyanúgy lecsusszanhat az ölünkből, mint elődei. Talán a következő diNovo hátulján már figyelnek erre az eshetőségre is. Kicsit tartottunk az akkumulátoros üzemtől, bár a Logitech azt állítja, az Edge ezen a téren is nagyszerű. Elvileg 5 perc alatt fel lehet úgy tölteni, hogy akár egy teljes napig menjen. Ezt sikerült a gyakorlatban is bebizonyítani. Arra már nem derült fény, hogy két óra töltéssel tényleg elmegy-e akár 30 napig is.

Az ember ugye telhetetlen. A diNovo Edge esetében két dolgot kifogásoltunk. Nagyon jó – és valószínűleg hihetetlenül sikkes – lenne, ha a billentyűk is világítanának. Igaz, hogy adnak hozzá törlőkendőt, de a fekete plexin borzasztóan gyűlnek az ujjlenyomatok és a porszemek. Minden bizonnyal jogos lenne a nyakleves annak a tesztelőnek, aki a plexibe bújtatott, narancsbetűs LCD kijelző és a Wireless USB hiányát firtatná, tehát nem hozzuk fel ezt a két dolgot, melyek talán az Edge utódján meg is jelennek majd.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!