Teszt - Ethernet-sebesség és audiominőség

Ethernet

Az alaplapokon található integrált hálózati vezérlők minőségének leteszteléséhez a Windows 2000 DDK-ban megtalálható NTttcp benchmarkot hívtuk segítségül. A tesztben szereplő alaplapokat egy Cat6-os minősítésű UTP-kábelen keresztül összekötöttük egy szervergéppel, majd a gépeken lefuttattuk a következő parancsot:

szerver gép (sender) parancsa: ntttcps -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xx alakban) -a

fogadó gép (receiver) parancsa: ntttcpr -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xy alakban) -a

A program a lefutást követően a hálózati vezérlő adatáteresztő-képességét és az adatmozgatással járó processzorterhelést írja ki. A tesztünkben szereplő végső eredmény öt lefuttatott teszt átlaga.

Természetesen, a hálózati vezérlők sebességében sem volt nagy különbség. A gigabites és 10/100 megabites mezőny is nagyon egyben volt.

A processzorterhelésben viszont jelentős különbségek mutatkoztak. Számítottunk rá, hogy a 10/100 megabitesek kevésbé fárasztják majd a CPU-t, de az ECS RS485M-M 30% fölötti produkciója kiábrándító. Kár, hogy nem a VIA-s MSI-n használt RTL821CL chipet választották. Nagyon magas volt a processzorterhelés az nForce 430 chipkészletes alaplapoknál. Ugyanazzal a vezérlővel, majdnem 10%-kal meghaladta az nForce 500-asok produkcióját.

Audio

Az alaplapokon található integrált audiovezérlők objektív teszteléséhez a Rightmark Audio Analyzer nevezetű programot vettük elő, mellyel egy egyszerű tesztet lefuttatva minőség szerint rangsorolhatjuk a hangkeltőket. Az RMAA egy világszerte elfogadott, referencia-hangkártyateszt program, amely hat szempont szerint vizsgálja meg és osztályozza az adott eszközt, majd hatféle rangsorolást kap az adott vezérlő az adott tesztben: Nagyon gyenge, Gyenge, Átlagos, Jó, Nagyon jó és Tökéletes. A teszt különböző fázisai röviden összefoglalva a következők.

Az átviteli függvény meghatározza, hogy az audioeszköz mely frekvenciákat tudja pontosan reprodukálni, és melyek vesznek el a lejátszás során. Általában a magasabb és alacsonyabb frekvenciák szoktak ennek szenvedő alanyai lenni, tehát az átlag feletti audioeszköz hanggörbéje relatíve egyenletes.

A THD (harmonikus torzítás) az audioeszköz által generált (általában) nemkívánatos harmonikus frekvenciák aránya. A magas minőségű hangkeltők jórészt alacsony (0,002 %-nál alacsonyabb) THD-vel rendelkeznek, de vannak kivételek.

Az IMD (intermodulációs torzítás) egy hangrendszer torzításának mértékét határozza meg, amennyiben abba többkomponensű jel kerül, ekkor a hangrendszerben nemkívánatos, a jelek összekeveréséből, modulációjából származó jelek is megjelennek.

A dinamika kifejezi számokban, hogy a nagyon gyenge jeleket (hangokat) az audioeszköz milyen minőségben képes reprodukálni.

A zajszint teszt a hangkeltő alapzaját (sziszegést) méri nulla bemeneti jelnél (a kisebb érték a jobb), a sztereó áthallás pedig a két oldal (bal és jobb) hanganyagának áthallását, dB-es csillapítását határozza meg (minél kisebb, annál jobb).

A beépített hangkodekektől nem vártunk csodát. Az összesített Jó minősítés elegendő az irodai alkalmazások mellett egy kis zenehallgatáshoz, de komolyabb házimozizáshoz tanácsos kiegészítő hangkártyát beszerezni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!