Seasonic S12 Energy+

Aki beleásta már magát a halk számítógépek és tápegységek témájába, az biztosan hallott legendákat a Seasonic tápjairól, melyek a leghalkabbak a ventilátorosok között. Majdnem másfél éve teszteltük a gyártó akkori csúcsmodelljeit, az S12-es szériát, melynek tagjai tényleg klasszisokkal múlták felül a többi ventilátoros konkurenst. A nagyszerű eredmény a jó hatásfokú elektronikának és az okosan kialakított szellőzésnek volt köszönhető. Azóta viszont sok víz folyt le a Dunán; a konkurensek hatásfokban és szellőzésben is sokat fejlődtek. Az FSP, az AcBel (Chieftec, Cooler Master, Asus és egyéb tápokban használják elektronikáit) és az Enermax is olyan megoldásokat vetett be, melyekkel a tápok hatásfoka 85% környékére emelkedett – ezt büszkén hirdetik is termékeiken. A Seasonic más utat választott. Természetesen ők is javítottak a hatásfokon, de nem egy csúcsértéket szemeltek ki, hanem a 80 Plus minősítésre koncentrálnak. Az ezzel a tanúsítvánnyal ellátott tápegységek 20, 50 és 100 százalékos terhelés mellett is legalább 80%-os hatásfokkal dolgoznak.

Mai tesztalanyaink közül az első az S12 Energy+, mely a korábbi S12-es széria továbbfejlesztett változata. A körítésben több módosítást fedeztünk fel. Hiányzott a kábelkötegelő, és a három ventilátor meghajtásához való adapter. Kaptunk viszont pici seasonicos matricát.

A legfontosabb változás a fix kábeleket érintette; a legutóbbi divat szerint fekete harisnyába bújtatták őket. A konkurensek csilivili, fényezett házai után felüdülés volt újra egy matt feketét látni. A szellőzés maradt a régi: felült krómozott rácsos, 12 centiméteres ventilátor, hátul méhsejtes rácsú kimeneti nyílás, amit csak a tápcsatlakozó és kapcsoló tör meg.

A vezetékek kinyújtóztatása közben feltűnt, hogy a csatlakozók közti távolságok és a kábelhosszak sem a szokásosak. Egy kis méricskélés után bebizonyosodott, tényleg így van. Az alaplaphoz vezető 24 tűs, 4 tűs és 8 tűs köteg hossza még hagyományos (50 cm), de a két PCI Express videokártyásnál már az ésszerű tervezés jeleit fedeztük fel. Az egyik 50 centiméteres, a másik viszont öttel hosszabb. Világos, hogy ennek így kell lennie, hiszen sohasem kötjük a két ágat ugyanoda. Hasonló a meghajtós szálak kiosztása is. A legrövidebb, három négytűssel szerelt első csatlakozója csupán 30 centiméterre van a táptól, de hát ennél több ritkán kell (ha mégis, akkor ott a 40 és 45 centiméterrel kezdődő köteg). A következő csatlakozó nem a szokásos 15 centiméterre, hanem csak 12-re van. Ez akkor jöhet jól, ha a két (három) etetni kívánt meghajtó egymás alatt sorakozik. A kilenc négytűs mellett van még hat SATA csatlakozó két kábelre leosztva. Mivel a SATA-ra jellemzően merevlemezeket szokás kötni, a rövidebbik kábelen is 40 centiméternél (a hosszabbnál 45-nél) kezdődnek a konnektorok, amit tízesével követ még kettő. Okosan különválasztották az egyre ritkábban használt floppy-csatlakozókat. Ezekből kettőt egy adapteren találunk.

A 650 wattos S12 Energy+ adatlapján négy 12 voltos ágat tüntettek fel, amelyek valójában egy tőről fakadnak és párosával kapnak közös szabályozást, vagyis a korábbi S12 statisztikai átvariálásáról van szó. Erre azért volt szükség, hogy a konkurensek mögött ne valljon szégyent a Seasonic, hiszen az FSP és Enermax is négy ilyen „ággal” büszkélkedik, az AcBelnek és többeknek pedig három van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!