Egyik szemfüles szerkesztőnknek sikerült belopakodnia a Samsung hazai képviseletéhez és megkaparintania a még nem teljesen végleges ST5000-t. A készülék a bekapcsolást követően pár másodpercig egy üzenettel jelzi, hogy csiszolatlan drágakő, ne tessék tüzetes összehasonlító tesztnek alávetni. Nos, nem vagyunk kőszívűek, de azért valamit mégiscsak meg fogunk mutatni tudásából.
Az ST5000 csakúgy, mint szinte az összes közép- és felsőkategóriás Samsung kompakt, igen meggyőző, ha a kivitelezésről és az anyagválasztásról van szó. Főleg igaz ez annak tükrében, hogy kiderült, a gyártó idén még nagyobb hangsúlyt fog fektetni gépeinek egyediségére, ergonómiai kialakítására. Ennek első nyomait már ennél a masinánál is fel lehet fedezni.
Ezek a régi-új, hangsúlyozott elemek azonban igen jól megbújnak; ha nem figyelünk oda, nem is látszanak, nem is tűnnek fel használat közben sem. Mégis úgy érezzük, valami más lett – a gép fogása egyszerűen jó. Az előlapot hangsúlyos, az SLR gépek optikájának kialakítását mímelő objektívkeret díszíti, amit aztán persze a jól csengő nevű Schneider-Kreuznach lencserendszer sem rondít le. A kis villanó a váz széléről kissé beljebb költözött, így nagyobb praclival rendelkező egyedek sem fogják véletlenül kitakarni az ablakát. Szemből nézve a jobb felső sarokban az AF segédfénye látható, amely erőteljes, narancssárgás megvilágítás alá helyezi a témát.

Az egész hátoldalt a nagy, érintésérzékeny LCD kijelző uralja, olyannyira, hogy egyetlen gombnak sem jutott már hely mellette. Csak a hüvelykujj támasza töri meg jobb oldalon a zavarba ejtő kopárságot.
A készülék fenéklemezén a memóriakártya/akkumulátor fedele mellett a majdnem az optikai középpont alá helyezett műanyag állványmenet látható. A microSD kártyát rövid körömmel nagyon nehéz volt rendesen betolni a helyére, de kivenni sem egy áldás. Hely lenne bőven, ezért nem igazán értjük a gyártót, hogy miért nem a hagyományos SD/SDHC vonalat alkalmazza meghagyva a microSD-t oda, ahová való, például a telefonokba.
Az USB mellé olyan csatlakozót épített a gyártó a gépbe, amely egyben HDMI kimenet és a töltő aljzata is. Mindkét csatlakozó a készülék jobb oldalán, egy kis műanyagfedél alatt rejtőzik.
Érdekes, hogy a nagy, érintésérzékeny kijelzőre pont a képvisszanézést indító piktogramot nem tudták már „felfesteni” – a masina tetején dedikált nyomógombbal kezdhetjük képanyagaink visszanézését. A bekapcsoló mellett már csak a fémes színben tündöklő kioldó látható, amit zoomgyűrű ölel. Kicsit fentebb említettük az ergonómia és a stílus előtérbe helyezését. Nos, ennek további hírvivője az előrefelé enyhén megdöntött csonk, aminek a tetején az exponáló ül. A kissé megdöntött forma sokat dob a használati kényelmen.
Összefoglalva az ST5000 fogása ebben a kategóriában kényelmesnek mondható; a nagy érintőképernyőnek köszönhetően egyetlen nyomógombra sincs szükség. A kijelző használatának gyorsasága kielégítő, ám előfordult, hogy kétszer kellett az adott felületet megbökni, hogy a kívánt szolgáltatás elinduljon, de tekintettel arra, hogy ez még egy bétás állapotú fényképező, ebből egyelőre nem vontunk le messzemenő következtetéseket.
Cikkünk írásakor még a gyártó honlapján sem voltak fent a pontos műszaki adatok, így a táblázat egyelőre hiányos.
Egy kompakt fényképezőgép sikere a jó képminőségen és a kezelhetőségén áll vagy bukik. Az ST5000 majdnem teljes vezérlése a 3,5 hüvelykes érintőképernyő köré épül, amivel a gyártó nem kis kockázatot vállalt, hiszen egy készülék gyors és kényelmes kezelhetősége leginkább a fizikailag jelenlévő, dedikált kezelőszervektől és a szoftver sebességétől függ.
Az ST5000 esetében nem csak a kijelzőt használhatjuk a funkciók többségének vezérlésére. A gyártó haptikus észleléssel (mozgásérzékenység) is felvértezte gépét, így bizonyos szolgáltatások a váz adott irányú mozgatásával is elindíthatóak. Ehhez nincs másra szükség, mint a kijelző jobb szélén található kis ikonra ráfogni, majd a masinát előre, hátra, vagy oldalirányba határozott mozdulattal elforgatni. Előredöntve a gépet az P módba vált, vagy magunk felé döntve smart auto módba kerül. Oldalirányú elforgatással filmfelvételi módba válthatunk.

Lássuk, mit kínál az ST5000:

A fényképezőgép vakuja kielégítő fényt nyújt, azonban hatására fotóink fehéregyensúlya (automatikus beállítás esetén) a vörös felé tolódik el.
Pár szó a sebességről: a béta állapot miatt konkrét méréseket nem végeztünk, azonban feltűnt, hogy a masina viszonylag lassú. Ez a lomhaság főleg memóriakártyára írás közben mutatkozott. Míg a készülék az éppen elkészített képet mentette, addig bizony állt a világ. Közepes sebességű memóriakártyával használtuk, így kizárható, hogy a tároló miatt következett volna be a lassulás. Ezen a tüneten bizonyára lehet egy firmware-frissítéssel segíteni, remélhetőleg a mérnököknek is feltűnt a probléma.
A menürendszerről eddigi szokásunktól eltérően nem külön pontban számolunk be, hanem kis rövidfilmünkkel, amelyben részletesen bemutatjuk a rendszert:
Összességében a Samsung ST5000 számos hasznos funkciót sorakoztat fel, mint például a kettős képstabi, a Beauty Shot vagy az arcra való emlékezés. Nem kell megijedni az érintőképernyős vezérléstől - ugyan lassabbak leszünk vele, mint dedikált gombokkal, de egy rövid összeszokási időszak után megy majd minden, mint a karikacsapás. A memóriakezeléssel azonban kezdeniük kell valamit a fejlesztőknek, mert ez bizony lomha.
A tesztre kapott Samsung ST5000 béta, tehát nem végleges szoftverrel volt feltöltve. A forgalmazó elmondása szerint még valószínűleg csiszolni fognak a fényképező működésén, így egyelőre nem tekinthető kőbe vésettnek sem a tapasztalt képminőség, sem a működési sebesség. Ezért igazából csak ízelítőt tudunk nyújtani a remélhetőleg hamar végleges formába kerülő gép tudásából.

Ami azonnal feltűnt, s amin valószínűleg fognak tudni szoftveres úton segíteni, hogy a Schneider-Kreuznach optika még ekvivalens 68 mm-en is hordótorzít. Szerencsénk volt (ismét) az időjárással, a zord téli környezetet verőfényes napsütés tette elviselhetővé, így egyből sort is kerítettünk az objektív becsillanásokra való hajlamának feltárására. Képmintáink között több olyan látható, amelyen komoly ellenfényben kellett bizonyítania a lencserendszernek. A türelmetlenkedőknek eláruljuk, hogy minimális flare hatást tapasztaltunk a fotókon.
Zajos képeink arról árulkodnak, hogy ISO 400-ig bezárólag jó képminőséggel számolhatunk, s amennyiben a gyártó mérnökeinek sikerül még egy kicsit tekerniük a szűrőn, akkor talán az ISO 800-ról is elmondható lesz majd ugyanez. A részletek megmaradnak ISO 800-ig, de a finomabb apróságok már ISO 400 mellett is valamelyest elmosódnak. Vonalas tesztábránkról hiányzik az ISO 400-as kép, sajnos csak a fényképezőgép leadása után derült ki, hogy az a JPEG fájl hibás lett, így nem tudtuk már pótolni.
Mindegyik képen az látszik, hogy ISO 3200-on megváltozik a fehéregyensúly, ami addig egész stabilnak mondható volt. ISO 4200 és 6400-as értékek is beállíthatók a gépen a felbontás csökkentésével, de ISO 1600 fölé menni tulajdonképpen értelmetlen. A készülék fénymérése és fehéregyensúlya egész pontos, csupán vakuhasználattal hajlik utóbbi kissé a vörösbe. Még a hó és a szikrázó napsütés sem hozta zavarba a kis masinát. Aki keres, az talál is: egyes esetekben CA is látszani fog a képeken, de ennek mértéke visszafogott, nem kell tőle különösebben tartani. A képsarkokban valamelyest csökken az optika felbontóképessége, de még ez is elfogadható szinten marad. Íme, a képminták:
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Amit az ST5000-től eddig láthattunk, az bizalomgerjesztő. Képminősége a kategórián belül nem rossz, és ha a gyártónak sikerül még egy kicsit csiszolnia a zajszűrésen (a részletek megtartása mellett), akkor ez a masina akár kisöccsének, az ST500-nak is méltó testvére lehet.
Nagy divat lett a „HD-s filmezés”, így már az alacsonyabb kategóriákban is szinte kötelező szolgáltatás az 1280x720-as felbontás. nem csoda hát, hogy a samsung a felső középosztályt képviselő st5000-ben is kínálja ezt a lehetőséget.
Örömünkre elérhető marad az optikai zoom filmfelvétel közben is, ráadásul úgy, hogy a mikrofon nem kapcsol le, és nem veszi fel a mozgatómotor hangját. Ez egy határozott előrelépés ezen a téren. A képminőség jó, azonban erős fényforrások felé ne nagyon svenkeljünk, mert a CCD hajlamos a bloomingra (túlcsordulás, lásd majd a tesztfelvételen). A felvett hang minősége és ereje egyaránt közepes. Legnagyobb, legfinomabb felbontásban 1 másodpercnyi felvétel 1,21 MB tárhelyet igényel. Az elektronika átlagosan gyors a fényviszonyok változásának lekövetésében, ha használjuk a zoomot, akkor számítsunk arra, hogy az AF kissé „vadászni” fog. Tesztvideó.
Értékelni egy nem végleges terméket mindig nehéz, óvatosan kell fogalmaznunk. Amit tapasztaltunk a Samsung ST5000-nél, annak nagy része tetszett, azonban még pár apróságon csiszolniuk kell a mérnököknek. Említettük a zajszűrést, a közepes gyújtótávolságokon is hordózáson ért optikát, vagy (ami a legzavaróbb) a lassú memóriakezelést. E hibák mindegyikén lehet javítani szoftveres úton, ezért jók a kilátások egy kiforrott, megfelelően működő végtermékre. A Samsung ST5000 végleges változatát is szeretettel várjuk majd szerkesztőségünkben.
MLaca
A Samsung ST5000 fényképezőgépet a Samsung magyar képviseletétől kaptuk bemutatóra.