Az első Samsung Ultrabook kívülről
Ha azt mondjuk, Ultrabook, valószínűleg mindenki tudja, hogy miről van szó, hiszen az Intel által kiötlött és megalkotott, illetve bizonyos szempontból támogatott notebookkategóriáról annyiszor hallani, hogy ez a szó mostanra biztosan beleégett mindenkinek az agytekervényébe. Mi tagadás, az Intel nagy reményekkel vágott bele az Ultrabook szabványának megalkotásába, de a híradások többnyire a negatívumokról (magas előállítási költségek, alacsony árrés), mintsem a sikerről szóltak. A legtöbb gyártó éppen ebből kifolyólag nem ugrott fejest az Ultrabookok versenymedencéjébe, hanem óvatos kíváncsisággal szemlélte azokat a konkurenseket, akik ezzel ellentétben viszont alig várták, hogy piacra dobhassák saját megoldásaikat.
Az uszodai hasonlatnál maradva, úgy tűnik, a medence vize elég hideg volt ahhoz, hogy csak a legbátrabbak ugorjanak azonnal fejest, a többiek inkább maradtak a parton melegíteni, így igazán nagy verseny sem bontakozhatott ki. A kategória tehát első látásra nem túl sikeres, pedig több gyártó is jelezte, hogy készen áll beszállni az alacsony árrés miatt nem túl nagy nyereséggel kecsegtető vállalkozásba. Igazi áttörés állítólag majd az új Intel (Ivy Bridge) processzorok érkezésével lesz, de a Samsung ezt nem várta meg, hanem hivatalosan is lerántották a leplet saját megoldásukról, a Series 5 Ultráról, így teljes jogú tagjává váltak az Ultrabookok családjának, amit rögtön két teljesen eltérő méretű és tudású notebookkal gyarapítottak.
Sok más esethez hasonlóan a Samsung most is próbált valami különlegeset alkotni. A 14"-es, 530U4B típusjelű változat az első olyan Ultrabook, amiben optikai meghajtó és dedikált grafikus mag (dGPU) is található, ugyanakkor teljes mértékben megfelel az Intel szigorú követelményeinek is. Ezekről korábban már írtunk a Samsung blogban, de röviden megismételjük, hogy azok számára is világosak legyenek a kritériumok, akik még nem olvasták a bejegyzést.
Az első fontos kritérium, hogy dedikált GPU csak a 14"-es vagy nagyobb Ultrabookokban lehet, és ezek vastagsága sem haladhatja meg a 21 mm-t, illetve az akkumulátornak továbbra is házon belül kell elférnie. Utóbbinak minimum 5 és fél órás üzemidőt kell biztosítania minimumterhelésen, bekapcsolt vezeték nélküli hálózati vezérlővel és 200 cd/m2 fényerőre állított kijelzővel. A második fontos feltétel, hogy az integrált és a dGPU között a programok futtatásakor a drivernek kell automatikusan váltania, és korlátoznia kell a fogyasztást is, azaz csak bizonyos körülmények között haladhatja meg a 25 wattot. Részben ez utóbbival és a hűtéssel kapcsolatos a harmadik kritérium, miszerint a dGPU hőmérséklete nem mehet majd 100 °C fölé.
A külsőségekre vonatkozó kritériumokat az 530U4B csak cipőskanállal teljesíti, ugyanis 333 x 229,5 x 20,9 mm-es méretével éppen csak alatta marad a 21 mm-es limitnek. Ehhez 1,84 kg-os tömeg párosul, ami Ultrabookhoz képest meglepően sok, de ne feledjük, hogy 14"-es modellel van dolgunk, amibe ODD és dGPU is került, így jóval zsúfoltabb a belseje, mint amit megszokhattunk. Ami a külsőt illeti, a Samsung teljesen külön utakat jár ebből a szempontból. Nem akarnak a MacBook Airre, sem más gyártó termékére hasonlítani, így ez a modell korántsem nevezhető más notebook koppintásának.
A burkolat természetesen alumínium, aminek ötletes és ízléses felhasználásában a gyártók most már rendkívül jártasak, ugyanakkor a dizájnerek dolgát valószínűleg nem könnyítette meg az optikai meghajtó jelenléte – ennek ellenére megpróbálták kihozni belőle a maximumot. Elölről és hátulról nézve szinte semmi érdemlegeset nem találunk, csupán az előlap bal oldalán található visszajelző LED-eket érdemes megemlíteni.
Bal oldalra került a csatlakozók többsége, így az akkumulátortöltő csatlakozója, a lenyitható ajtóval rendelkező RJ-45 Ethernet port, két darab USB 3.0-s aljzat, a D-Sub és HDMI kép-, valamint a 3,5 mm-es jack hangkimenet. A jobb oldalon található az ominózus DVD-író, egy USB 2.0-s kapu és az elmaradhatatlan négy az egyben kártyaolvasó.
Véleményünk szerint az optikai meghajtó esetében előnyösebb lett volna a hagyományos tálcás helyett slot-in rendszerű darabot használni, még ha kétségkívül többe is kerül. Ez egyrészt a dizájn szempontból is kedvezőbb lett volna, másrészt a lemez behelyezését is jelentősen leegyszerűsíti. A képen jól látszik, hogy a kinyitott tálca nem kevés helyet foglal el, plusz még ott van a lemez rögzítésével (bepattintásával) kapcsolatos macera is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
