Bevezető, külső és ergonómia I.

Az Olympus és a Panasonic miniatürizált fényképezőiben az a közös vonás, hogy azonos rendszer köré épülnek. Erre jön most a Samsung, és felborítja a szépen kialakított rendet a galaxisban: saját "kompaktjával" a másik két gyártó irányát vette fel, de nem osztozik velük az aszfaltozott, egyenletes, sima úton, hanem egy új, kitaposatlan ösvényen vágtat a cél felé. Hogy mennyire lesz ez a vágta "balesetmentes", azt idővel majd a piac eldönti.

A Samsung magyarországi képviseletétől, a Samsung Electronics Magyar Zrt.-től, két optikát is kaptunk az NX10 mellé tesztünkhöz. Az egyik a kategóriában már megszokott átfogást nyújtó, szinte kötelező jellegű kitobi 18 - 55 mm-es (ekv. 27 - 82.5 mm) gyújtótávolsággal, nem túl nagy, F3.5 - F5.6-ról induló fényerővel, valamint optikai képstabilizátorral. A másik egy igazi palacsinta (pancake) formájú objektív, mégpedig a 30 mm F2 (ekv. 45 mm). Az NX rendszer amúgy összesen három lencsével indít, így a két említetten kívül kapható még az 50 - 200 mm F4 - F5.6 ED OIS.

Még mielőtt belevágnánk, meg kell említeni, hogy a tesztre kapott Samsung NX10 külseje és funkciói tekintetében már a végleges, bolti állapotát adta, szoftverileg azonban még nem volt teljesen véglegesnek tekinthető. A váz a 00.37, a kitobi pedig a 00.09 számú alapszoftverrel volt feltöltve. Ennek ellenére a forgalmazó bátorított minket, hogy nyugodtan próbáljunk ki minden funkciót, s készítsünk minél több tesztképet. Ám legyen!

FEDman fórumtagunknak köszönhetően arra is lehetőségünk nyílt, hogy az NX10 kulcsfontosságú funkcióit röviden egy Panasonic G1 fényképezőgéppel is összehasonlíthassuk. Mi magunk egy Olympus E-P1 gépet tudtunk biztosítani a tesztekhez.
Nézzük, mik az NX10 fontosabb műszaki adatai:

• 14.6 MP-es APS-C méretű szenzor,
• AMOLED kijelző 614 ezer képpontos felbontással,
• Samsung NX bajonett 25.5 mm-es bázistávolsággal (ismételten: semmi köze a Pentax K-mounthoz!),
• EVF (elektronikus kereső) 640 x 480 pixelnyi felbontással, 0.86x nagyítással és cca. 100%-os lefedéssel.

A nagyobb felbontás okozta félelmeket (nagyobb zaj és tsai.) eloszlathatja a m4/3-nál valamivel nagyobb érzékelő mérete, azonban tény, hogy a nagyságnak ára is van, hiszen egy APS-C érzékelőre tervezett optika valamivel nagyobb, mint a konkurens m4/3-é. A két rendszer bázistávolsága (optika foglalata és a szenzor közti távolság) sem azonos: míg az NX rendszer esetében ez a táv 25.5 mm, addig a m4/3-nál ez kereken csak 20 mm.

A Samsung NX10 formavilága a tükörreflexes gépekét idézi. Megtaláljuk rajta mindazon (dizájn) elemeket, melyekkel az SLR vázak is büszkélkednek. A nem létező tükörakna kupolája itt a VGA felbontású elektronikus keresőnek és a beépített vakunak ad otthont.
Az előlapon biztos fogást nyújtó markolat lett kialakítva, amely teljes egészében gumival van bevonva. A Panasonic G1 markolata határozottan "púposabb" kivitelű, azonban véleményünk szerint semmivel sem biztosabb, vagy jobb fogású, mint az NX10-é. A kioldó és a vaku kupolája közti kis üvegszem a zöld fényt kibocsátó AF segédfényének ablaka.
Az objektív mellett balra lent a DOF előnézeti nyomógomb található. A bajonett mellett jobbra a cserélhető objektíves gépekhez szükséges kireteszelő található. Nyomjuk meg, s csavarjuk óra járásának ellentétes irányba a feltekert optikát ahhoz, hogy levehessük a vázról.

A váz hátoldalán a 3"-os AMOLED kijelző trónol, amelynek igen tágak a látószögei, s erős napsütésben is jól olvasható a - nem meglepő módon - gyönyörű képe.
A kijelző nem dolgozik egyedül, kiegészül egy elektronikus keresővel, így az SLR vázakhoz szokott vásárlócsoportnak sem kell majd átszoknia a klasszikus kompaktos használathoz (magunk elé egyenes karral kitartott gép). A Panasonic G1 EVF-ével összehasonlítva következőkre jutottunk: a Pana G1-é nagyobb, s valamivel jobb minőségű képet ad, mint az NX10-é; a kereső képe automatikusan aktiválódik az alatta lévő érzékelő hatására (ha közelítünk arcunkkal, akkor a kijelző ki-, az EVF pedig bekapcsolódik). Arra sajnos nincsen lehetőség, hogy az AMOLED kijelzőt kikapcsoljuk, hogy csak az EVF maradjon használatban.

Az amúgy a kijelzővel teljesen azonos információhalmazt megjelenítő EVF képe sötétben közepesen zsizsikes lesz, reakcióideje kb. a Pana G1 szintjén mozog. A kereső cserélhető szemkagylóval rendelkezik.

A fontosabb funkciók dedikált nyomógombokat kaptak, azonban más rendszerekhez szokott felhasználók a gépet kézbe véve az összeszokás első perceiben sokmindent keresgélni fognak. Így elsőre furcsa például, hogy a menü gombja a hátoldal bal felső csücskébe került. Kényelmetlennek találtuk továbbá képek visszanézésekor a nagyítás menetét, ugyanis mutatóujjunk a méretnövelést még elfogadható kényelemmel végezheti, de a képméret ismételt csökkentésekor már igen nyakatekert lehet az ujjtartás.

A hüvelykujjnak gumírozott meder lett kialakítva, így a fogás még biztosabb. Hogy kinek mennyire lesz kényelmes a kézbentartás, azt kezének mérete, valamint a megszokott géptartás fogja eldönteni. A nyomógombok és a váz általános kialakítása igen jó minőségű, bár ezt már megszoktuk a gyártótól, hogy a magasabb kategóriákba tartozó fényképezőit (lásd kompaktok) kiemelt figyelemmel, s válogatott anyagokból szereli össze.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!