Megjelenítés, bevitel
Amikor az első Samsung notebookokat hivatalosan bemutatták a hazai piacon, a vállalat képviselői büszkén mondták, hogy a nagy koreai gyártó annyi hardverterületen ott van, hogy a konkurensekkel ellentétben szinte az összes notebookkomponenst beszerezhetik házon belül. Nos, a Q330 a merevlemeze után a kijelzőpanelje sem a Samsungtól származik, hanem a Chi Meitől. Klasszikus, konzumer 13,3 hüvelykesről van szó 1366x768 képponttal, LED-es háttérvilágítssal és a TN+film technológia minden hátrányával (kis betekintési szögek, oldalról torzuló színek) és előnyével (alacsony fogyasztás, kis válaszidő, olcsóság).
Végeztünk a Q330-on egy gyors kalibrálást. Mivel 2D-ben az Optimus rendszerint az Intel IGP-t használja, ezért mi is így tettünk. A méréshez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.
Kiinduláskor a megszokott módon, jelentős mértékben tértünk el az optimálistól, kalibrálás után viszont az áltagosnál picivel távolabb maradtunk az ideálistól, mint általában. Az átlagos eltérés még rendben volt 1,3 deltaE-vel, de a vörösnél elég jelentős 5 deltaE-s eltérés maradt, ami az ideálisnál picivel hidegebb árnyalatokat eredményezett. Ebből arra következtetünk, hogy a vörösből nem több, hanem kevesebb volt az optimálisnál. A Samsung Q330 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.
Viszonylag kis mérete miatt és a LED-es háttérvilágításnak köszönhetően szabad szemmel és műszerrel mérve is kellően egyenletesek voltak a Q330 kijelzőjének színei. Egyedül a bal alsó sarkában mértünk több mint 10%-kal kisebb fényerőt a középső részhez képest. A panel bevilágítását az átlagosnál valamivel jobbnak találtuk. Fényerőben 202 cd/m²-es maximumot és 0,8 cd/m²-es minimumot mértünk, ami notebookos viszonylatban nagyon jó, 250:1 körüli kontrasztarányt adott. Azért világos környezetben vagy erősebb fényforrással a hátunk mögött így is gondjaink támadtak a tükröződéssel.
Első látásra kellemes, korrektül kivitelezett darabnak tűnt a Samsung Q330 billentyűzete. Megtapogatva sem sokat változott a véleményünk róla, alapja csak erősebb nyomás hatására horpadt egy kicsit. Gombjai a fedlap kialakításának köszönhetően nem imbolyognak jobbra-balra, rövid úton járnak, bár kellően puhán, viszont a nyomáspontjuk túl hirtelen és keményen jelentkezett. Mintha finom indulás után egy keményet estek volna.
Elrendezésben pillanatnyilag a 13,3-14 hüvelykes laptopokat szeretjük a legjobban. Itt az Entertől jobbra egy oszlopban sorakoznak a gyakran használt navigációs billentyűk, mint a Home, End, Page Up és Page Down. Szerencsére a Samsungnál az Insertet nem nyomorították rá a Delete-re. Egyedül annyi kifogásolnivalónk volt, hogy a kurzormozgatót, illetve az ú és ű billentyűt a többinél picivel keskenyebbre szabták.
Talán az lehetett az oka, hogy a billentyűzetet a szokásosnál picivel lejjebb tolták, de kicsinek éreztük a Samsung Q330 tapipadját. Szintén kicsinek, és nem odavalónak tartjuk a kezdetben keményen járó, krómhatású gombjait. Az érintőfelület a mi ízlésünknek túl sima volt, pár órányi böködés után síkossá vált, itt-ott mintha kihagyott volna.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
