Tesztek

A fekete kisebb és nagyobb záridővel [+]

Ezután a kalibrátor helyett a szemünkre hagyatkozva teszteltük az XL24-et. Természetesen ez nem egy objektív mérési metódus, azonban mivel már rengeteg monitorral volt dolgunk, tudjuk, hogy mire kell figyelni. Először a feketét vizsgáltuk. Nem tettünk mást, mint hogy a kijelzőt sötétben, egy teljesen fekete háttér megjelenítése közben lefényképeztük kisebb, aztán nagyobb záridővel. A kalibrálás során bemért fekete értéke itt mérvadó szokott lenni (120 cd/m² mellett 0,1 cd/m²-t kaptunk), de ez a szám nem képes kifejezni a panel egyenletességét, ezért van szükség a fényképre. Az XL24 ebből a szempontból kicsit meglepett minket, ugyanis a LED-es háttérvilágításnak köszönhetően tökéletesen homogén feketére számítottunk, ezzel szemben a jobb felső sarokban egy kis fénycsóvát fedeztünk fel, és a panel alsó harmada láthatóan világosabb volt a felső területeknél. Ez azonban szerencsére sem munka, sem filmnézés közben nem látható. A nagyobb záridővel készített képet azért rögzítettük, hogy ezek a jelenségek láthatóvá váljanak, de az XL24 még így is mérföldekkel jobb volt, mint az Eizo HD2441W.

Homogén háttérvilágítás? [+]

Továbbra is a panel homogenitását vizsgáltuk. Ezúttal is egy rendkívül egyszerű módszert választottunk, a kijelzőn megjelenítettünk egy egyszínű képet (eredetileg barna), majd azt vizsgáltuk, hogy a fejünk mozgatásával hogyan változik a szín. Ideális esetben, ha pontosan középről nézünk egy képernyőt, akkor a szélek felé haladva sem tapasztalunk színváltozást. A fénykép pontosan középre állított fényképezőgéppel készült. Az XL24 ezúttal hibátlanul vette az akadályt, a „barnatesztben” nagyon jól szerepelt, nem volt látható sehol világosodás vagy sötétülés. Ha a látott eredményeket összehasonlítjuk az Eizo HD2441W-vel, akkor még jobb véleménnyel lehetünk az XL24-ről.

A „barnateszt” után bemértük a fényerőt (fehéren) a panel kilenc különböző pontján. A monitortesztekben a minimális, maximális stb. fényerő mértékét mindig a képernyő közepén szoktuk meghatározni, viszont az egyre növekvő paneleken néha már szabad szemmel is jelentős eltéréseket lehet felfedezni a kijelző egymástól távol lévő pontjai között (azaz kissé foltosak). Az XL24 itt is nagyon jól szerepelt, bár a panel bal felső régióiban kicsit gyengébbek lettek az eredmények, az átlagos fényerő 99% volt, amire a legtöbb panel csak irigykedéssel tekinthet.

A panel láthatósága négy irányból: Samsung XL24 [+]

Samsung SyncMaster 2493HM (TN+film) [+]

Megvizsgáltuk a betekintési szögeket is. Az egyes paneltípusok (TN, MVA/PVA, IPS) ebből a szempontból eltérő jellemzőkkel bírnak a gyártástechnológiából kifolyólag. A leghátrányosabb helyzetben a TN+film panel van, mely vízszintesen és függőlegesen sem rendelkezik baráti értékekkel, ez főleg akkor érhető tetten, amikor a monitort szemből nézve már a panel szélén sem olyan a szín látunk, mint középen, ez a széles képernyős (widescreen) kijelzőkön fokozottan megmutatkozik. A S-PVA panelek a papírforma szerint oldalról, lentről vagy fentről nézve sem veszítenek lényegesen kontrasztarányukból. A szemléltetés kedvéért elővettük egy régebbi tesztben szereplő, 24 colos TN+film paneles kijelző fényképeit is, így az könnyedén összehasonlítható a Super-PVA-s Samsung XL24-gyel. Az XL24 az S-PVA monitoroktól elvárható módon viselkedett, egyik irányból sem volt vele komoly probléma, míg a TN+filmes monitorok képe fentről, de főleg alulról szemlélve is csúnya.

Az XL24 tesztelését az utánhúzás és az inputlag megfigyelésével zártuk. Ami az utánhúzást illeti, a Samsung SyncMaster XL24 egy profi játékos szemszögéből biztosan nem vizsgázott volna túl jól. Talán még egy átlagnál többet játszó felhasználó szemében sem lenne túl vonzó, ugyanis a különböző tesztekben és játékokban a világos háttér előtti sötét alakok látható utánhúzást produkáltak. Ez inkább a tesztprogramokban volt kivehető, de a játék hevében és a filmek nézése közben szerintünk nem zavaró egy pici utánhúzás. Ha valakinek mégis ez a fontosabb szempont, akkor jobban jár egy TN+film paneles kijelzővel.

Az inputlag elsődlegesen a játékosok problémája, tehát az XL24 célközönségét elvileg nem érinti, de ettől függetlenül ezt is kiteszteltük. A hosszú fényképsorozatból arra következtetünk, hogy az XL24 kb. 30–50 ms-ot késik egy CRT monitorhoz képest, ami megfelel a korábban tesztelt, S-PVA panellel szerelt 24 colosok átlagának, se nem jobb, se nem rosszabb. Az inputlagról itt lehet olvasni részletesebben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!