Bekapcsolás előtt

Az innovációs újítások, fejlesztések nagyon fontosak, nem csoda, hogy a gyártók ezek kihangsúlyozása érdekében elsősorban felső-prémium kategóriás tévék tesztelését erőltetik. Ennek ellenére szeretünk kipróbálni minél több alsó-közép szintű modellt is, hiszen a legtöbb vásárlás mégis ebben a szegmensben történik, no meg igazán jó vásárt is csak akkor csinálhatunk, ha egy-egy báránybőrbe bújtatott (olcsóbb) farkast (mégis jó teljesítményű, mert mondjuk csak szoftveresen butított) találunk. Drágán csak a bolond nem talál szuper vasakat. Látogatóink közül is sokan jelezték, hogy szívesen olvasnának ilyen jellegű, tehát nem olyan nagy tudású, viszont alacsonyabb árkategóriás termékekről. A Samsung jóvoltából most eljutott hozzánk az ötös széria egyik tagja, konkrétan a D5500, amely még mindig nem az abszolút belépő szint, hiszen van még négyes sorozat is.

Nem árt a kezdet-kezdetén leszögezni, hogy vannak ennél olcsóbb modellek a piacon, de teljesen felesleges árban (és képességeiben) összehasonlítani egy idei televíziót mondjuk egy 2009-essel. Illetve, még ha esetleg nem is az (bár többnyire de, mert elég szépen fejlődnek a panelek, elektronikák), ez a cikk most nem arról szól. Tehát igen, tudjuk, hogy van olyan 46 hüvelykes készülék is, amely olcsóbb ennél, csak alapvetően az idei modellek között kutakodunk.

Kültakaró

Első ránézésre ez ugrik be rögtön: Crystal Design. A Samsung három évvel ezelőtt robbant be a piacra ezzel a vonalával, ami akkoriban nagy újdonságnak számított. A lakkfekete, középtájt finoman megtört káva, az éleken végigfutó átlátszó műanyag (amelynek kristályos hatást kéne kelteniük), illetve a visszafogott, leginkább szamócalekvárra hajazó mélybordó színezés egyértelműen azt a koncepciót idézi. Viszont ami 2008-ban merésznek, és előremutatónak számított, az ma már inkább konzervatív. Sőt, ha megnézzük az idei magasabb kategóriás Samsung tévéket a másfél centi széles, ultravékony káváikkal, akkor az elavult szó sem tűnik túlzásnak. Az mondjuk pozitívum, hogy legalább nem egy trendkövető darab, mert jelenleg a puritán minimalizmus az uralkodó divatirányzat, bár lassan már attól is csömörünk lesz.

A káva és a kijelző nincs egy síkban, tehát a hagyományos és nem az úgynevezett keret nélküli megoldást alkalmazták. A díszélt és a színezést leszámítva, csak egyetlen logó kapott helyet a frontfelületen, semmi egyéb csicsa, sallang. Az érintőgombok a jobb alsó sarokba kerültek. Ezek ugyan jól néznek ki, ám használatuk kissé nehézkes. Nem véletlen, hogy a top tévéknél is visszatértek a régimódi gombos rendszerhez. A nyak a szokásos félig átlátszó, tejüvegszerű henger, amely a "kristályos" készülékek elválaszthatatlan társa. A talp sokak örömére nem a krómozott csillag, hanem a szokványosabb, lakkfekete, műanyag éllel megtámogatott darab, amely jobban is illik ehhez a tradicionális kivitelhez.

Az edge-lit LED háttérvilágításnak köszönhetően kevesebb mint három centi vastag, súlya pedig állvánnyal is csupán tíz kilogramm. A csatlakozók a hátlap síkjával párhuzamosan helyezkednek el, így az sem veszít centiket, aki a falra szerelve kívánja használni. A négy HDMI mellett helyet kapott rajta két USB port, egy komponens/kompozit bemenet (átalakítóval), egy-egy D-Sub, Scart (átalakítóval), Mini Jack, DVI Audio, Digitális Audio, Ethernet csatlakozó valamint egy CI Slot. Természetesen a DVB-T/C digitális tunerek sem maradhattak ki belőle.

Bekapcsolás után

Kezelés

Azért az elég sokat elárul a Samsung hozzáállásáról, illetve a márka pozicionálásáról, hogy ez a széria is megkapta az idei fejlesztésű Smart TV rendszert, amelyről már írtunk korábban. Korrekt lépés, hogy nem csak a prémium szegmens kínálja ezt a plusz szolgáltatást, ami teljesen ugyanúgy működik, mint a drágább daraboknál, azt leszámítva, hogy a háromdimenziós tartalmak elérését lehetővé tevő Explore 3D alkalmazás itt értelemszerűen nem lelhető fel.

A menürendszer a tavalyi-tavalyelőtti kicsit átdolgozott, modernizált változata. A felépítés szerencsére megmaradt, azzal ugyanis semmi gond nem volt, ugyanúgy logikus, egyszerű és könnyen kezelhető, csak a grafika mozdult el egy enyhén letisztultabb irányba. Ezeken kívül megjelent az egyes paraméterek mellett egy rövid, illusztrációval kiegészített magyarázat is, ami kimondottan hasznos fejlesztés.

EPG és Távirányító

Az EPG az utóbbi idők Samsung tévéihez hasonlóan remekül használható. A rendszer jól átlátható és világos, maga a felület könnyen kezelhető még a teljesen laikusok számára is (kipróbáltuk!). Egy képernyőn láthatóak a csatornák, a műsorok, a sarokban fut a tévéadás képe, felül pedig rövid leírás olvasható a kiválasztott műsorról. Beállítható, hogy a készülék automatikusan odakapcsoljon egy kijelölt programra, tehát az időzítés is működik. Egy külön képernyőn meg lehet nézni, hogy miket választott ki az ember korábban, és ezek közül természetesen kedvére törölhet is. Az Info gomb megnyomásával részletesebb információk kérhetőek egy adott programról.

A távirányító kialakításánál egyértelműen a funkcionalitás került előnybe. A több szintű, különféle felületű és színű anyagokat, a hajlított formákat elfelejtette a Samsung. Nincs gond ezzel sem, hiszen a matt felületen nem látszanak az ujjlenyomatok, minden fontosabb funkciónak jutott külön gomb, ezek mérete és anyaga is megfelelő, csak a összhatás valahogy nem túl szép. Persze az is igaz, hogy felesleges talán ilyesmivel vesződni a mai világban, mikor egyre többen használják az okostelefont, táblagépet távvezérlőként.

Tévézés és csatornák

A csatornakeresés igen kulturált. Egy táblázatban adhatjuk meg, hogy digitális, analóg vagy mindkét területen vadásznánk-e. Ezután maximum 6-7 percet kell várni, és máris kezdhet tévézgetni az ember. Az analóg jelekkel kimondottan jól boldogult, ezen a téren komoly eredményeket sikerült elérni az elmúlt két-három évben. Nagyon durva hibákról egyáltalán nem beszélhetünk, és a legtipikusabbakat is sikerült elkerülni: tehát nincsen sistergő képzaj, nincsenek vándorló csíkok, és az árnyékok sem hullanak atomjaikra.

A digitális adások persze sokkal jobbak, gyakorlatilag nincs képhiba. Végig stabil maradt, nem esett szét, nem tűnt el az adás. Az is igaz, hogy Budapest egyik belső kerületében próbáltuk ki, lehet, hogy másutt gondjai akadnának a jelfeldolgozással. Az antennát képes energiával ellátni, így azt nem szükséges a hálózati áramforráshoz csatlakoztatni. Viszont egy érdekes jelenségbe beleszaladtunk: Az első körben egyáltalán nem volt hajlandó egyetlen csatornát sem megtalálni, még akkor sem, ha bedugtuk a konnektorba a vezetékét. A készülék áramtalanítása után viszont minden rendben ment. Ugyanez előfordult a képbeállításoknál is, ott a Filmet leszámítva mindegyik teljesen sötét volt, úgyhogy ha valaki bármilyen hibát tapasztal, akkor érdemes egy próbát tenni az áramcsap elzárásával. Ezért nyilván nem jár pirospont, de még mindig jobb, mintha tényleg nem működne a tuner, vagy nem lehetne a képmenü paramétereivel játszani.

Képminőség

Képarány

Sokan vannak, akik ragaszkodnak a 4:3 képarányhoz egy szélesképernyős modell esetén is, így ennek megfelelően ez az opció itt is megtalálható a 16:9 mellett. Emellett belekerült mégy egy, valószínűleg a látássérülteknek szánt, képet kinagyító lehetőség is. Ez értelemszerűen azzal jár, hogy bizonyos részletek lelógnak a kijelzőről. Az viszont viszont remek ötlet, hogy a kép pozícióját bizonyos keretek között szabadon mozgathatja a felhasználó, így ő döntheti el, hogy mit tüntet el. Az Automata kitöltés innen sem maradhatott ki, és ha valaki emellett tör pálcát, akkor jár a legjobban. Ilyenkor az elektronika magától teljesen kitölti a képet, nem maradnak sehol fekete csíkok, nem lógnak le képrészletek, és mindezt úgy, hogy láthatóan nem is torzul a kép.

Hibák

Már láttunk néhány 2011-es Samsung modellt, és a vékony ferde vonalak (tehát például egy focipálya csíkjai) megjelenítése olykor kimondottan rondára sikerültek mindegyik estében. Sajna ez most sincs másként, de szerencsére ez kizárólag csak az alacsony felbontású anyagoknál jelentkezik. Az alkalmazott Edge-LED háttérvilágításnak köszönhetően a clouding itt is felbukkan. Ugyan a régebbi modellekkel (főleg a közép-alsó kategóriásokhoz képest) összehasonlítva látványos az előrelépés, de az tény, hogy a felhők megvannak, főleg a sarkokban. Utánhúzással egyáltalán nem találkoztunk, aminek lehet az oka a viszonylag kisebb képernyőméret is, ám ez a lényegen mit sem változtat. A betekintési szög 150-160 fok körül alakul, hiába tartalmaz a gyári specifikáció szép számokat, e fölött már láthatóan kezdenek szétcsúszni a színek, elsősorban persze a sötét árnyalatok.

Képjavító eljárások

Az lenne a csoda, ha nem kerülne be manapság egy tévébe rengeteg hangzatos, és sok esetben alig használható, elméletileg a minőség javítására szolgáló eljárás. Mivel itt az alapok rendben vannak, ezért ezek használata nem túlságosan indokolt (ha alapvető problémák lennének a színkezeléssel és a tunerrel, akkor meg azért lenne felesleges), de akad köztük egy-kettő, ami egészen jól használható. A Digitális Zajszűrés a satnya minőségű forrásoknál jöhetne jól, hiszen képes jelentősen csökkenteni a zavaró képzajt, ám cserébe enyhén elmosódott végeredményt kapunk, úgyhogy, ha nem fontos, nem kell erőltetni!

A Fekete Tónus és a Bőrszín Tónus jól működik, valóban látványos javulást lehet bevetésükkel elérni. Az előbbi értelemszerűen a sötét részeket dobja fel, a másikkal pedig a bőrszín varázsolható természetessé. Az Éljavítás is hasznos lehet olykor, hiszen ezzel az egyes objektumok kontúrjai élesíthetőek, amire normális minőségi forrás esetén nincs szükség, ám a gyatra analóg adásoknál egész jó szolgálatot tehet.

A Dinamikus Kontraszt innen sem hiányozhat, de mint annyi más LCD tv esetében, meglehetősen zavaró a működése. A szépen mutató adatokhoz ez elengedhetetlen, viszont az élvezeti értéket rombolja. A gond csak, az, hogy úgy tűnik, nem lehet teljesen likvidálni. Azt tapasztaltuk, hogy egy kicsit még akkor is változtatja automatikusan a fényerőt, ha elvileg ki van lőve ez a funkció…

A LED Mozgásjavítással ugyanez a teendő. Ilyenkor az elektronika a háttérvilágítás erejét változtatja periodikusan a gyors mozgások megjelenítésekor annak érdekében, hogy a végeredmény minél folyamatosabb legyen, viszont ehelyett csak enyhe villódzás tapasztalható. A Fényerő Mozgáshoz opció bekapcsolásakor az energiafogyasztás csökkentése érdekében a tévé a tartalomtól és a külső fényviszonyoktól függően automatikusan változtat a háttérfény erején. Ez szép és jó, de aki ezen akar spórolni, az inkább ne vegyen tévét, hanem álljon ki az ablakba és nézelődjön, az legalább nem fog villogni

Médialejátszó

Az 5500 széria is az idénre továbbfejlesztett médialejátszót kapta meg. Ez jó hír, hiszen az átalakított felület és az egyszerűsített kezelés mind-mind előrelépés. A lényeg persze nem változott: A cél bizonyos (valójában szűkre szabott) határok között video- és képfájlok megjelenítése, illetve zeneszámok lejátszása.

A tartalmakat nem ömlesztve kapjuk meg, külön szekcióba kerültek a fényképek, videok és dalok. Ezek között keresgélhetünk a létrehozás dátuma alapján, alfabetikus sorrend szerint, illetve a mappák alapján.

Filmek

Bár mint digitális fotóalbum, illetve zenelejátszó is funkcionál, az biztos, hogy a legtöbben videók nézegetésére fogják használni ezt a szolgáltatást. Az audiovizuális tartalmak lejátszása során már lehetőség nyílik közvetlenül a kép- és hangmódok, illetve a képarány változtatására, így ezért nem kell külön kilépkedni a menübe. Sőt, a tévé elektronikája a DVD, illetve Blu-ray lemezekhez hasonlóan itt is létrehoz „fejezeteket”, amelyekhez képet is rendel. Kár, hogy ez nem tartalom alapján történik, hanem pusztán meghatározott időközönként felszabdalja az anyagot, de így is gyorsabb és egyszerűbb a keresés.

A Samsung az elsők között volt, amely médialejátszót épített a tévéibe. Folyamatosan bővítették a támogatott formátumok körét, a kép azonban 2011-ben korántsem teljes… A részletes vizsgálathoz most is a már megszokott tesztcsomagot használtuk. Kezdjük a feketelevessel: A két QuickTime video felejtős, ezeket még csak nem is látja. A beszédes nevű Killa_sample ezt is megfektette, de legalább felismerte. A Windows Media Video elindítása után az rögtön látszott, hogy a kép kifogástalan, de sajnos az is kiderült, hogy az audiokodeket ez a lejátszó nem támogatja, a némaság pedig semmilyen filmnek nem tesz jót.

Az összes többi fájllal viszont korrektül boldogult. A legjobb minőséget az AVCHD produkálta, hisz a nagyfelbontású kép és a hang is kifogástalan volt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a rippelt Blu-ray anyagokkal sem lesz probléma. A két MKV (3,8, illetve 9,7 bitráta) video, az XviD és a H.264 (TS) fájl is jól muzsikált. Tulajdonképpen a DivX-szel sem volt semmi gubanc, azt leszámítva, hogy egyes részletek hajlamosak voltak csúnyán bezajosodni, de ezt betudható a tragikus minőségű forrásnak is.

A külső feliratokkal elboldogul, feltéve, amennyiben annak neve megegyezik a fájléval. Színe, mérete nem módosítható, viszont nincs is erre nagyon szükség, hiszen könnyen olvasható.

Zenék és képek

Csak az MP3 fájlok kezelését teszi lehetővé, még a WMA-val sem boldogul, nem hogy a FLAC-vel és hasonló, tömörítésmentes társaival. Az ID3 tagek feldolgozását támogatja, és egy kimondottan szépre sikerült felületen meg is jeleníti ezeket. Érthetetlen viszont, hogy ezek alaján miért nem válogathatunk. Tehát arra nincs mód, hogy egyszerre lássuk az adattárolónkon található összes darabot egy előadótól (feltéve ha azok nem egy könyvtárban voltak), és értelemszerűen arra sem szólítható fel, hogy mondjuk ömlesztve tegye elénk az összes rock vagy country számot. Szimpatikus húzás, hogy a hangbeállításokon ezen a képernyőn változtathatunk, így nem kell kilépkedni állandóan a hangmenübe, ha nem tetszik valami. Sőt bekerült a rendszerbe az Átkeverés funkció is, amelynek aktiválása után a dalokat szünet nélkül folyamatosan játsza le.

A felhasználó által létrehozható saját Lejátszási lista, azaz egy külön mappa, ahova tetszés szerint begyűjthetőek mindenhonnan a kívánt számok. Érthetetlen okból ez a fotóknál már nem működik, így csak azokat nézhetjük végig egymás után, amelyek eredetileg is egy könyvtárban voltak. Zene sem pakolható alájuk, és azt sem szabhatjuk meg, hogy kísérjék-e különféle effektek a képváltást. A rendszer által létrehozott kisméretű demó képek minősége jó, megkönnyítik a válogatást.

A médialejátszó sokat fejlődött, de van még hova tovább lépni. Elsősorban a támogatott formátumok körében lenne szükség némi bővítésre, illetve nem ártana a gyorsaságon fejleszteni, hiszen egyes fájlok „betöltése” kínosan sokáig tartott, és a közöttük történő ugrálás is lehetne sebesebb.

Hang- és képbeállítások

Hang

Nem meglepő módon rendelkezik előre beprogramozott equalizer beállításokkal, amelyek elvileg az egyes tartalmakhoz a legjobban illenek. Így kapott helyet a választékban a Film, a Hangosított, a Normál, a Tiszta Hang és a Zene fiók. A Tiszta Hangot elméletben a beszélgetős műsorokhoz optimalizálták, de erre is igaz, akár a többire, hogy nem feltétlenül ez jön be majd a legjobban a felhasználónak. Érdemes végigpróbálgatni az összesen, hiszen a különbség megvan az egyes opciók között. Sőt, ha valakinek arra támad igénye, akkor a magas, mély hangok erősségének és arányainak beállításával is elszórakoztathatja magát.

A kétszer tíz wattos maximális teljesítmény, illetve a lefelé sugárzó rejtett hangszórók miatt dőreség lenne azt várni, hogy a hangzás leszakítsa a fejünket. Természetesen ebből a tévéből sem maradhatott ki a virtuális térhangzás, ami itt a hangzatos SRS TruSorround HD nevet kapta. Ez annyira virtuális, hogy tulajdonképpen nincs is, és nem is lehet elvárni, hogy egy ilyen teljesítményű, felépítésű rendszer azt hozza, mint egy drágább hangprojektor.

Az ideális kép

Összesen négy előzetes beállítás, saját fiók nélkül… hát ez nem valami acélos. Főleg az utóbbi, hiszen, ha saját igényeihez, ízléséhez igazítja valaki a paramétereket, az azzal jár, hogy vagy elveszti azokat, vagy bukja az egyik már meglévőt. Ez mondjuk annyira nem nagy baj, ha a Kiemelttől szabadul meg, hiszen a túlságosan élénk, harsány színek, illetve a brutálisan feltekert háttérvilágítás miatt ez egy átlagos szobában gyakorlatilag élvezhetetlen.

A Film egyfajta semleges, arany középutat jelöl, viszont ennek a fényereje alaphelyzhetben egy picit magas, de ha ezt leveszi az ember, akkor ezzel sincs semmi gond. Legjobban a Természetes tetszett. A színek naturálisak és visszafogottak, nyoma sincs a vállalat korábbi tévéire jellemző harsányságnak és a plasztik árnyalatoknak. A Normállal sincs különösebb hiba, azt leszámítva, hogy ehhez tényleg ideális körülményeket kell teremteni. Tehát függöny be, redőny le, ugyanis kicsit sötét egy átlagos helyiséghez.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sajnos, ha összekötjük egy számítógéppel, kizárólag a Film és a Normál opció érhető el, így csak ezeket mértük meg. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a Delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a Delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek az általunk, illetve a kalibrátor által ideálisnak vélt értékek:

Értékelés és extrák

Extrák

3D nincs, és egy ilyen kisméretű tévéből nem is hiányzik. A Smart TV rendszerrel járó plusz szolgáltatásokat nem vesézzük ki még egyszer, sok értelme nem lenne. Az e-Manualt, azaz a Kislexikont viszont fontos megemlíteni. Ez nem Samsung találmány, más gyártók tévéinél korábban is találkozhattunk már ilyesmivel. Viszont mit sem von le az érdemeiből, hiszen egy hasznos dologról van szó. Emberi nyelven, a fullasztó szakszöveget mellőzve magyarázza el, hogy az egyes eljárások, menüpontok, paraméterek milyen célt szolgálnak. Ezek változtatása, bekapcsolása milyen eredménnyel jár elméletileg, és tanácsokat is kapunk ezek használatát illetően. A jól sikerült, diszkrét illusztrációk is ülnek, szóval rendben van a dolog. Megmutattam  az e-Manualt totálisan hozzá nem értőknek, akik maximum a csatornaváltásig és a hangerőszabályozásig jutnak el általában, és el voltak ájulva tőle.

Vélemény

Két évvel ezelőtt egy ilyen fejlett médialejátszóval, EPG-vel, tunerrel és menüvel rendelkező tévé abszolút a prémium kategóriába tartozott volna, és akkor a Smart TV rendszert, valamint az e-Manualt még nem is említettük. A képminőség remek, hibákba nem nagyon futottunk bele, a ferde vonalakat, illetve azt a fránya dinamikus kontrasztot leszámítva. A színvilág is jó, és a panel remekül kalibrálható. A távirányító puritánsága biztos el fog riasztani sokakat első látásra, de ezt könnyű megszokni, hiszen igen könnyen használható, egyedül a háttérvilágítás hiányzik egy kicsit róla.

Mindent összevetve tehát a belépő középszint ma már annyit jelent, hogy nem 3D-kompatibilis és nem a legdivatosabb a dizájnja. Azt bárki aláírja, hogy ezek manapság fontos hívószavak a tévébizniszben, de hogy valóban olyan jelentőséggel bírnak-e, mint amennyire ezt a reklámok sulykolják, az már nem olyan biztos. Természetesen van hova fejlődni, hiszen a médialejátszónak vannak látványos hiányosságai, és a hangzáson is lehetne még csiszolni, ha viszont összehasonlítjuk azzal, hogy fél-háromnegyed éve ugyanennyiért, ugyanekkora méretben mit kaptunk, akkor igencsak kedvező az összkép.

Samsung UE32D5500RW

elefant

A Samsung UE32D5500RW LCD tévét a Samsung magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.