Bekapcsolás előtt

Az innovációs újítások, fejlesztések nagyon fontosak, nem csoda, hogy a gyártók ezek kihangsúlyozása érdekében elsősorban felső-prémium kategóriás tévék tesztelését erőltetik. Ennek ellenére szeretünk kipróbálni minél több alsó-közép szintű modellt is, hiszen a legtöbb vásárlás mégis ebben a szegmensben történik, no meg igazán jó vásárt is csak akkor csinálhatunk, ha egy-egy báránybőrbe bújtatott (olcsóbb) farkast (mégis jó teljesítményű, mert mondjuk csak szoftveresen butított) találunk. Drágán csak a bolond nem talál szuper vasakat. Látogatóink közül is sokan jelezték, hogy szívesen olvasnának ilyen jellegű, tehát nem olyan nagy tudású, viszont alacsonyabb árkategóriás termékekről. A Samsung jóvoltából most eljutott hozzánk az ötös széria egyik tagja, konkrétan a D5500, amely még mindig nem az abszolút belépő szint, hiszen van még négyes sorozat is.

Nem árt a kezdet-kezdetén leszögezni, hogy vannak ennél olcsóbb modellek a piacon, de teljesen felesleges árban (és képességeiben) összehasonlítani egy idei televíziót mondjuk egy 2009-essel. Illetve, még ha esetleg nem is az (bár többnyire de, mert elég szépen fejlődnek a panelek, elektronikák), ez a cikk most nem arról szól. Tehát igen, tudjuk, hogy van olyan 46 hüvelykes készülék is, amely olcsóbb ennél, csak alapvetően az idei modellek között kutakodunk.

Kültakaró

Első ránézésre ez ugrik be rögtön: Crystal Design. A Samsung három évvel ezelőtt robbant be a piacra ezzel a vonalával, ami akkoriban nagy újdonságnak számított. A lakkfekete, középtájt finoman megtört káva, az éleken végigfutó átlátszó műanyag (amelynek kristályos hatást kéne kelteniük), illetve a visszafogott, leginkább szamócalekvárra hajazó mélybordó színezés egyértelműen azt a koncepciót idézi. Viszont ami 2008-ban merésznek, és előremutatónak számított, az ma már inkább konzervatív. Sőt, ha megnézzük az idei magasabb kategóriás Samsung tévéket a másfél centi széles, ultravékony káváikkal, akkor az elavult szó sem tűnik túlzásnak. Az mondjuk pozitívum, hogy legalább nem egy trendkövető darab, mert jelenleg a puritán minimalizmus az uralkodó divatirányzat, bár lassan már attól is csömörünk lesz.

A káva és a kijelző nincs egy síkban, tehát a hagyományos és nem az úgynevezett keret nélküli megoldást alkalmazták. A díszélt és a színezést leszámítva, csak egyetlen logó kapott helyet a frontfelületen, semmi egyéb csicsa, sallang. Az érintőgombok a jobb alsó sarokba kerültek. Ezek ugyan jól néznek ki, ám használatuk kissé nehézkes. Nem véletlen, hogy a top tévéknél is visszatértek a régimódi gombos rendszerhez. A nyak a szokásos félig átlátszó, tejüvegszerű henger, amely a "kristályos" készülékek elválaszthatatlan társa. A talp sokak örömére nem a krómozott csillag, hanem a szokványosabb, lakkfekete, műanyag éllel megtámogatott darab, amely jobban is illik ehhez a tradicionális kivitelhez.

Az edge-lit LED háttérvilágításnak köszönhetően kevesebb mint három centi vastag, súlya pedig állvánnyal is csupán tíz kilogramm. A csatlakozók a hátlap síkjával párhuzamosan helyezkednek el, így az sem veszít centiket, aki a falra szerelve kívánja használni. A négy HDMI mellett helyet kapott rajta két USB port, egy komponens/kompozit bemenet (átalakítóval), egy-egy D-Sub, Scart (átalakítóval), Mini Jack, DVI Audio, Digitális Audio, Ethernet csatlakozó valamint egy CI Slot. Természetesen a DVB-T/C digitális tunerek sem maradhattak ki belőle.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!